kedd, 30 április 2019 21:40

Tunézia: a Szahara sós vizű, piros-fehér tengere

Írta:

Még hajnali sötétség volt, amikor a kényelmes tengerparti szállodánál felszálltam a terepjáróra és elindultunk a Szahara legnagyobb sós vizű tava, a Chott el Jerid felé. A tó és környéke úgy néz ki, mintha egy másik bolygón lennénk, imádják is a filmesek, többek közt a „Csillagok háborúja”, „Az angol beteg”, vagy „Az elveszett frigyláda fosztogatói” című filmek számos jelenetét itt forgatták. A nyári ötven fokokban teljesen kiszárad, télen viszont csónakázni lehet rajta.

Arab nyelven a Chott olyan sekély vizű tavat jelent, amely nyáron teljesen kiszárad, télen azonban némi víz visszatér a mederbe. A Szaharában található sós vizű tavak legnagyobbika a Chott el Jerid, területe 7000 négyzetkilométer – összevetésképpen Borsod-Abaúj-Zemplén megye területe 7250 négyzetkilométer.

A tó hosszúsága 250 kilométer, átlagos szélessége 20 kilométer, északi részén egy országút szeli át só-sivatagot, amely Tozeur és Kebili városokat köti össze, és halad tovább egészen Algériáig még 150 kilométeren keresztül.

Kezdett hajnalodni, és én ezt a hajnalt már mindenképpen a sivatagban akartam átélni. Ezért meg is álltunk a terepjáróval, és készítettem pár képet.

cp-egyes

cp-kettes

Kora reggelre pedig oda is értünk a Chott el Jeridhez. Valóban más bolygón jártam. Bár azért látszott az emberi tevékenység nyoma, hiszen a dombocskák a só-kitermelés tényét jelezték.

cp-harmas

cp-negyes

Szép melegek voltak a reggeli fények.

cp-otos

cp-hatos

cp-hetes

(Egyébként pár nappal később, Tunézia oázisaiban tett túrámat követő visszaúton a tengerpart felé, vakító napfényben, kora délután értem a Chott el Jerid partjaihoz, így két napszakban készült képeket közlök ebben a riportban.)

Ch, 4286

Hogy kerül a Szaharába víz? Nos, ezen a részen évi 100 mm csapadék esik, de az is október és március között, áprilistól szeptember végéig egy csepp sem, ellenben van kitűnő 50 fok.

Ch, 4297

De jön ide máshonnan is víz. A téli időszakban az Atlasz hegységből időszakos vízfolyások indulnak a sivatag felé, és ezek összegyűlnek a só-sivatag felszíne alatt. Bármilyen furcsa, ebben a világban, a föld alatt, mégiscsak van víz.

Ch, 4306

Jules Verne is foglakozott a dologgal, a Szahara tengere című regénye már halála után, posztumusz jelent meg. Ebben tudósok a Földközi-tenger vizét próbálták a Szahara sós tavaiba belevezetni, de végül is egy földrengés végezte el a munkát helyettük, igaz, a víz az egész régiót elöntötte, nem csupán a tavakat töltötte fel.

A Verne-könyv, a zseniális író többi művéhez hasonlóan, megelőzte a korát és nem teljesen délibábra épült. A valóságban ugyanis a szaharai tavak csatornával, illetve a Földközi-tengerrel való összeköttetésének tervét maga Ferdinand Lesseps, a Szuezi-csatorna megalkotója is támogatta.

Ch, 4304

Sőt mi több, az ókori görög források megemlékeznek a tóról, persze, akkor még nem arab neve van, hanem Tritónisz-tónak hívják. Azt is írják róla, hogy akkor még összeköttetésben volt a tengerrel, sőt, még létezett a Tritón folyó, amely táplálta.

Vagyis, egész normális, átlagos tó lehetett, iható vízzel, aztán egy óriási földrengés átírta az egész régió föld- és vízrajzát, a Tritónisz-tó szétáradt a sivatagban.

Azt már csak mellékesen jegyzem meg, valamikor, többszázezer évvel ezelőtt itt még egybefüggő volt a víztükör, csak az akkori globális klímaváltozás kiszárította a tengert és létrehozta a Szaharát.

Annyi bizonyos, télen azért nagy élet van erre, erről tanúskodnak a megfeneklett csónakok.

Ch, 4291

Ch, 4311

De a vándormadaraknak is fontos pihenőhelye a Chott el Jerid. De jár erre mindenféle madár, arra gondoltam, egyszer ebben a piros-fehér só-tengerben szívesen gyönyörködnék egy csapat rózsaszín flamingóban.

Ch, 4295

Mint írtam volt a bevezetőben, a tó és környéke úgy néz ki, mintha egy másik bolygón lennénk, imádják is a filmesek, többek közt a „Csillagok háborúja”, „Az angol beteg”, vagy „Az elveszett frigyláda fosztogatói” című filmek számos jelenetét itt forgatták.

Szó volt róla, hogy a szaharai-tenger létrehozásának gondolata nem délibábra indult, állítólag a Chott el Jerid adottságai folytán itt igen gyakori, hogy a forróság, a sós víz optikai csalódásokat okoz. Igaz, én nem láttam egyet sem.

Még egy kérdést kell tisztáznom így a végére, jelesül, hogy miért piros a víz? Utána olvastam, só-kedvelő mikroorganizmusok okozzák.

Ch, 4308

Ch, 4315

Maradtam még volna, ám este már egy koncert várt a tengerparton, mindenképpen megszerettem volna nézni a híres, Sfax városából érkezett fúvószenekart. Így elköszöntem az árusoktól, az utolsó fotó után beugrottam a terepjáróba és „jellah”, vagyis gyerünk.

Ch, 4317

Ch, 4319

Megjelent: 1153 alkalommal

Kapcsolódó elemek