Dr. Drávucz Péter
Amint nyitottam az ajtót és kiléptem, hirtelen csend lett. Még hallottam, hogy az egyik kisfiú odaszólt a többieknek: várjatok, várjatok, kijött a gringó. Spanyolul mondtam neki: Te, gyerek, értettem ám mit mondtál... Á, nem úgy gondolta ő a gringót, válaszolta és máris széles mosollyal, barátságosan integetett. Bementem, mögöttem megint elkezdődött a zenebona. Aztán eszembe jutott, hogy a kis kópékból hármat aznap este le is fotóztam a tengerparton. (fuegos artificales = tűzijáték.)
Mexikói szállásadónk jó tippet adott, ez a salvadori halászfalu valóban más volt, mint amelyeket addig megismertem. Bármerre jártam, bármerre sétáltam, mindenki előre köszönt, mosolygott és kíváncsian kérdezősködött. Örültek, ha fotóztam őket, és végtelenül barátságos volt mindenki. Érdekelte őket Európa és természetesen többen is szóbahozták az 1982-es spanyolországi világbajnokság Magyarország – El Salvador mérkőzést, ahol - a legnagyobb szívfájdalmukra - 10:1-re győztünk. (barátságos = amistoso) El Salvadornak körülbelül hétmillió lakosa van, akik többsége az óceánparti termékeny síkságokon él, az ország jelentős részét a Sierra Volcanica foglalja el, csodálatos vulkánok tucatjaival. (A salvadori vulkántúráimról külön riportot fogok majd írni.)
Los Cobanos lakói egyszerű körülmények között éltek - a Csendes-óceán partján. El Salvador éghajlata trópusi, május és október között van az esős évszak. A csapadék azonban elsősorban a Sierra Volcanica területén hullik le, és a tengerpartra nem egyszer már csak a száraz, meleg szél érkezik, vagyis, Los Cobanos-ban egész évben meleg van. Az alábbi kedves barátom sem tűnik boldogtalannak, a Csendes-óceán partján él és az élelem is karnyújtásnyira van.
Az étkezéssel nekem sem volt sok gondom, mindennap szépen megvártam, míg a halászok visszajönnek a tengerről. Amit kiválasztottam és megvásároltam, azt az asszonyok helyben el is készítették. Ily módon mindennap potom pénzért csodálatos tengeri étkekhez jutottam, életem legnagyobb kagylókoktéljáért például három dollárt kértek. (kagyló = concha) Tetszett Los Cobanos árfekvése, az egyik fakalyibában, amely boltként működött, egyik nap vettem kenyeret, üdítőt és még van négy másik dolgot, amiért kilenc dollárt kértek. Sokalltam, és ekkor kiderült, nem, nem kilenc dollár az ára az egésznek, hanem kilencven cent. Meghökkent mosollyal köszöntem el. (olcsó = barato)
Amikor a halászok megérkeztek a munkából, számba vették, osztályozták a zsákmányt, lemérték a halakat, elosztották a többi herkentyűt egymás között, egyiküknek ez jutott, a másiknak az, amaz megint másik kollégáé lett. Nyugodtan dolgozhattam, fotózhattam közben, barátságos mosollyal, mondatokkal nyugtázták „az ördög tudja honnan idekerült gringó” tevékenységét. (A gringo eredetileg az észak-amerikaiak csúfneve volt Latin-Amerikában, ám már az összes fehérre használják. Egyébként nem éreztem sértőnek, fehér vagyok, a szüleim is azok és a kisfiam is az.)
A halászok a zsákmány igazságos elosztása után elsétáltak a vendéglőkhöz, a két vendéglős állandó megrendelőjük volt, de gyakran a vendégek is vásároltak tőlük, ha megtetszett valami a portékából. Az alkuk elég gyorsan megköttettek, az áru friss és olcsó volt.
A parton volt két vendéglőcske, leginkább helyiek üldögéltek benne, bár hétvégenként a közeli két nagyobb városból, Sonsonate-ból és Santa Ana-ból is érkeztek, elsősorban gyerekekkel, akik önfeledten játszottak a Csendes-óceán partján.
Mexikóban a strandon fürdőruhában voltak a nők, itt, a salvadori halászfaluban jóformán mindegyikük fürdőruhában és pólóban fürdött. A feleségemen sokat nevettem, mert talált pár hínárocskát a vízben, és kényeskedve, óvatosan jött be a partról, miközben én észre sem vettem a növényeket. A Csendes-óceán színe, ezen a részen legalábbis, zöldes, ha úgy tetszik, legyen smaragdzöld.
Akár a halászoknál, akár a vendéglőcskéknél, az étkek elkészítését rendszeresen végigkövettem a halpucolástól a konyháig, ahová szintén nyugodtan be lehetett sétálni. Az asszonyoknak különösen tetszett, hogy micsoda aprólékos munkával örökítem meg a mindennapi halpucolásukat.
Los Cobanos tökéletes volt, rengeteg fotót készítettem arról a gyönyörű természeti eseményről, amikor a Csendes-óceánba bukik a nap, és lassan sötét lesz a parton. Néztem a végtelen sötét tengert, nagyon messze egy kisebb hajó haladt és már felgyújtotta a fényeit. A tengerparton volt néhány farönk. Leültem. Latin-Amerikában nagyon sok tengerparton nem érdemes éjfélkor csavarogni, de Los Cobanos biztonságos volt.
Ám tudtam, ez csak itt érvényes, harminc kilométerre innen egy nagyon fontos drogkereskedelmi útvonal húzódik, ahol élet-halál kérdések dőlnek el másodpercek alatt, és lehet, aki gazdag akart lenni a falucska lakosai közül, már csatlakozott valamelyik kartellhez, és most éppen, fegyverrel a kézben, egy szállítmányt biztosít. A nap lassan a fejebúbját is az óceán habjai közé dugta.
Másnap felkelés után ismét a tengerparton kezdődött és végződött a nap.
Délután a helyiek elhívtak, és megnéztük, hogyan kell felmászni a kókuszpálma tetejére.
A leszedett kókuszdiókat még aznap teherautóval szállították be Sonsonate piacára.
Eljött a búcsú pillanata, másnap Guatemala felé vettük az irány. Két képpel búcsúzom.
