Guatemalában végtelenül kedvesek az emberek. Guatemalában évi hétezer gyilkosság van, ez napi húsz. Guatemala City egyes kerületeibe nem szabad bemenni, még nappal sem. Ez rövid időn belül egyértelmű volt, mert a város lakosai közül számosan, maguktól jöttek oda erről informálni; belenéztünk a szemükbe és éreztük, azért mondják, amit, mert őszintén nem akarják, hogy a gringót kirabolják, vagy megöljék az egyébként meseszép fővárosukban.
Amit lehetett, egyébként magunk is megtettük: pénz, bankkártya a nadrágba belülről bevarrt titkos zsebekben. Kamu-bankkártya, rajta nagyon kevés pénz, kamu-pénztárca, benne harminc-negyven dollár (ennyi elég egy adag drogra) a külső zsebekben; rablás során mindez látványosan odaadható.
Az olcsó kis szállodától ötven méterre már csapatostul álltak a prostituáltak a járdán. A szálloda portáján guatemalai bácsikák kávézgattak, ez volt a törzshelyük, közülük az egyik hosszasan ünnepelt, miután értesült nacionálémról. Kiderült, Liszt Ferenc a kedvenc zeneszerzője. Senor Max pártfogásába vett bennünket, angolul nagyon jól beszélt, a második felesége amerikai volt.
Séta a városban Senor Max-szal
Közösen vettük nyakunkba a több mint kétmilliós várost, Senor Max boldogan mesélt és mesélt nekünk. Szidta a korrupt politikusaikat. Az egyik guatemalai tartományban pár nappal korábban hirdettek szükségállapotot a drogháborúk miatt. Az elmúlt évtizedekben átláthatatlan káosz uralkodott az országban, polgárháború, népirtás, menekültek milliói. Polgárháború és népirtás jelenleg nincs, minden más van. Guatemala a világ egyik legkeményebb országa, a körülményeket magyar fejjel nehéz elképzelni.
Guatemalát Hernán Cortés, az azték birodalom meghódítójának egyik alvezére, Pedro de Alvarado hajtotta igába. Alvarado még a kegyetlen spanyol konkvisztádorok körül is kitűnt kegyetlenségével, az indiánok babonás félelemmel rettegtek a szőke spanyoltól, akit „a Napnak” neveztek el.
A spanyol gyarmati főváros Antigua lett, amelyet azonban 1773-ban egy földrengéssorozat romba döntött. A spanyolok nem sokat vacakoltak a helyreállítással, Antiguát sorsára hagyták. (Antiguáról külön riport található ezen a honlapon, a város ugyanis úgy néz ki gyakorlatilag, ahogy a XVIII. században, ezért turistalátványosság lett, és valóban felejthetetlen élmény az idelátogatóknak.) III. Károly spanyol király 1776-ban döntött úgy, hogy a mai Guatemala City helyén kezd új gyarmati főváros építésébe.
Karácsonyi petárdaháború
A guatemalai főváros felépítése logikus, áttekinthető, az utcák észak-déli, kelet-nyugati irányba futnak, könnyű tájékozódni. A város főterét a Nemzeti Kulturális Palota (Palacio Nacional de la Cultura), és a Catedral Metropolita de Guatemala, vagyis egy gyönyörű, két ikertoronnyal büszkélkedő székesegyház uralja. A téren indiánok árultak szőtteseket, ruhákat, de az égvilágon minden kapható volt.
Jobbról elhaladtunk a katedrális mellett, és máris ott voltunk a városi piacon, Senor Max segített alkudni. Aztán megmutatta a kedvenc kávézóját. Barátsággal búcsúztunk tőle, sietett haza a családjához szentestére, a magyar turistákkal tett városnéző séta után. Mi is vacsorázni indultunk, Közép-Amerikában nagyon tudnak csirkét sütni, de Guatemalában különösen, ilyen szép, ropogós szárnyasokat azóta sem láttam.
Vacsora után igyekeztünk vissza a hotelbe, Guatemala Cityben az idegeneknek nem tanácsos sötétedés után mozogni. Szenteste éjfélkor a guatemalai barátaink szétpetárdázták a város, egy órán keresztül hallatszottak a ropogások, olykor pisztolylövések, a füst nagyjából hajnali fél háromra oszlott el. Onnan tudom, hogy kint álltam a szálloda előtt, és a személyzettel gyönyörködve néztük a hangos felfordulást, közben guatemalai söröket iszogattunk.