vasárnap, 26 február 2012 11:24

A karácsonyi Guatemala City és Liszt Ferenc

Írta:

Guatemala Citybe december 24.-én, kora délután érkeztünk, a salvadori-guatemalai határról kettőnket hét dollárért repítettek csirkebuszon a meseszép fővárosba. Rövid időn belül egy akkor megismert guatemalai bácsika szegődött önkéntes idegenvezetőnknek; a hotel portájánál, ahol rendszeresen kávézni szokott, hallotta, hogy magyarok vagyunk, kedvenc zeneszerzője pedig ki más lett volna, mint egy magyar zseni, Liszt Ferenc?

Guatemalában végtelenül kedvesek az emberek. Guatemalában évi hétezer gyilkosság van, ez napi húsz. Guatemala City egyes kerületeibe nem szabad bemenni, még nappal sem. Ez rövid időn belül egyértelmű volt, mert a város lakosai közül számosan, maguktól jöttek oda erről informálni; belenéztünk a szemükbe és éreztük, azért mondják, amit, mert őszintén nem akarják, hogy a gringót kirabolják, vagy megöljék az egyébként meseszép fővárosukban.

Amit lehetett, egyébként magunk is megtettük: pénz, bankkártya a nadrágba belülről bevarrt titkos zsebekben. Kamu-bankkártya, rajta nagyon kevés pénz, kamu-pénztárca, benne harminc-negyven dollár (ennyi elég egy adag drogra) a külső zsebekben; rablás során mindez látványosan odaadható.

Az olcsó kis szállodától ötven méterre már csapatostul álltak a prostituáltak a járdán. A szálloda portáján guatemalai bácsikák kávézgattak, ez volt a törzshelyük, közülük az egyik hosszasan ünnepelt, miután értesült nacionálémról. Kiderült, Liszt Ferenc a kedvenc zeneszerzője. Senor Max pártfogásába vett bennünket, angolul nagyon jól beszélt, a második felesége amerikai volt.

Séta a városban Senor Max-szal

Közösen vettük nyakunkba a több mint kétmilliós várost, Senor Max boldogan mesélt és mesélt nekünk. Szidta a korrupt politikusaikat. Az egyik guatemalai tartományban pár nappal korábban hirdettek szükségállapotot a drogháborúk miatt. Az elmúlt évtizedekben átláthatatlan káosz uralkodott az országban, polgárháború, népirtás, menekültek milliói. Polgárháború és népirtás jelenleg nincs, minden más van. Guatemala a világ egyik legkeményebb országa, a körülményeket magyar fejjel nehéz elképzelni.

Guatemalát Hernán Cortés, az azték birodalom meghódítójának egyik alvezére, Pedro de Alvarado hajtotta igába. Alvarado még a kegyetlen spanyol konkvisztádorok körül is kitűnt kegyetlenségével, az indiánok babonás félelemmel rettegtek a szőke spanyoltól, akit „a Napnak” neveztek el.

A spanyol gyarmati főváros Antigua lett, amelyet azonban 1773-ban egy földrengéssorozat romba döntött. A spanyolok nem sokat vacakoltak a helyreállítással, Antiguát sorsára hagyták. (Antiguáról külön riport található ezen a honlapon, a város ugyanis úgy néz ki gyakorlatilag, ahogy a XVIII. században, ezért turistalátványosság lett, és valóban felejthetetlen élmény az idelátogatóknak.) III. Károly spanyol király 1776-ban döntött úgy, hogy a mai Guatemala City helyén kezd új gyarmati főváros építésébe.

Karácsonyi petárdaháború

A guatemalai főváros felépítése logikus, áttekinthető, az utcák észak-déli, kelet-nyugati irányba futnak, könnyű tájékozódni. A város főterét a Nemzeti Kulturális Palota (Palacio Nacional de la Cultura), és a Catedral Metropolita de Guatemala, vagyis egy gyönyörű, két ikertoronnyal büszkélkedő székesegyház uralja. A téren indiánok árultak szőtteseket, ruhákat, de az égvilágon minden kapható volt.

Jobbról elhaladtunk a katedrális mellett, és máris ott voltunk a városi piacon, Senor Max segített alkudni. Aztán megmutatta a kedvenc kávézóját. Barátsággal búcsúztunk tőle, sietett haza a családjához szentestére, a magyar turistákkal tett városnéző séta után. Mi is vacsorázni indultunk, Közép-Amerikában nagyon tudnak csirkét sütni, de Guatemalában különösen, ilyen szép, ropogós szárnyasokat azóta sem láttam.

Vacsora után igyekeztünk vissza a hotelbe, Guatemala Cityben az idegeneknek nem tanácsos sötétedés után mozogni. Szenteste éjfélkor a guatemalai barátaink szétpetárdázták a város, egy órán keresztül hallatszottak a ropogások, olykor pisztolylövések, a füst nagyjából hajnali fél háromra oszlott el. Onnan tudom, hogy kint álltam a szálloda előtt, és a személyzettel gyönyörködve néztük a hangos felfordulást, közben guatemalai söröket iszogattunk.

Megjelent: 1649 alkalommal