Éppen a szikláról ugró akrobaták produkcióra vártam magyar útitársammal, beszélgettünk, mellettünk egy francia pár ült, láttam, hogy elképedve találgatják egymás között, vajon milyen nyelvet hallanak. Határozottan sejtésük sem volt.
Tíz percig bírták, aztán megkérdezték, honnan jöttünk. Még nagyobb lett az elképedésük, amikor franciául válaszoltam nekik, és elmagyaráztam, ha nem értenek egy szót sem belőle, akkor az a magyar nyelv.
Egyébként egyszer éppen Párizsban jártam újságíróknak szervezett tanulmányúton, egy magyar kolléga volt még rajtam kívül, vele beszélgettünk a szálloda halljában. Akkor három svájci kolléga jegyezte meg, hogy mivel egy szót sem értenek a beszédünkből, ezért mi csak magyarok lehetünk.
Visszatérve a sziklák acapulcói akrobatáihoz, ők a La Quabrada sziklafal szédítő magasságából vetik a vízbe magukat, nappal is, este is rendeznek ilyen lélegzetelállító turistalátványosságokat.
A legkevesebb, amit lehet mondani, hogy végtelenül bátrak az ugrók, sőt, vakmerőek, én alföldi gyerekként már attól szívinfarktust kapnék, ha fel kellene mennem a La Quabrada sziklájára és csupán lenézni onnan. Dr az ugrók között tizenéves srácok is vannak.
A nagy izgalmak közepette kimentem a legközelebbi térre, és egy utcai árustól vettem chorizót lepényben és zöld mexikói chilivel.
Osztrigahalászok
Már tudják az acapulcói osztrigahalászok, ki vagyok, messziről megismernek. Itt van az osztrigáért rajongó gringó, aki alig várja, hogy délután három-négy óra körül visszatérjenek a tengerről a friss zsákmánnyal.
Baktatok a tengerpartra, lefelé a nyálkás lépcsőkön, valamily asszony nyújtja a kagylóval teli tálat, csilit tesz melléjük, valamelyik férfi mexikói búzasört nyit. Hallgatom a varázslatos Csendes-óceánt, hörpintgetem az osztrigát.
Acapulco a világ egyik legjobb helye és az egyik legveszélyesebb mexikói város, vagyis a világ egyik legveszélyesebb városa.
Oda kell figyelni, hogy mikor, merre megy az ember, valamint igen ajánlatos betartani a szabályokat, a határokat. De a város páratlan, a csodálatos, 12 kilométeres tengerparti sétányával, a La Costerával, az osztriga halászaival, a fehér homokos strandjaival, a szikláról ugró akrobatáival. Acapulco olyan, mint New York, csak egy van belőle.
És ugyanakkor a terület Sinaloa és Zeta drogkartellek „érdekeltsége” (az erőviszonyok folyamatosan változnak); sok elborzasztó, újságokból, bűnügyi tudósításokból kiollózott dolgot lehetne leírni róluk, de minek? Ebben a körben nincs saját kútfő, én bizony nem kötöttem velük közelebbi ismeretséget, és nem is érdekelt a társaságuk, egy magyar újságíró annyit számított volna nekik, mint egy közép-amerikai macskanyérc, vagy pókmajom.
Aki itt látta, visszavágyik.
Ez a „gyilkos” város a világ egyik legjobb helye. Pedig túl van a fénykorán, az ötvenes-hatvanas években még az észak-amerikaiak első számú üdülőhelye volt, idejárt Elvis Presley, Frank Sinatra, itt töltötte nászútját John F. Kennedy és felesége. (A hetvenes években kezdték el a Yucatán-félszigeten fejleszteni Cancúnt és környékét, azóta ide tevődött át a súlypont, évi négymillió turistával.)
A (relatív) mélypontra 2007-re jutottak el, amikor egy szálloda halljában zárta le két rivális banda filozófiai nézeteltérését, két, a tűzvonalba bekerült kanadai turista halt meg. Ekkor Felipe Calderón elnök hétezer katonát vezényelt a városba, valamelyest javult a helyzet, de mindez átmeneti volt.
A város egy hatalmas öböl partjain nyúlik el tíz-tizenkét kilométer hosszan, és a hatsávos autóút mellett fekvő tengerparti sétányon (La Costera) sohasem áll meg az élet.
Itt minden van, ami csak elképzelhető: elegáns szállodák, gazdagok társasházai, bevásárlóközpontok, üzletek, kisboltok, bárok, diszkók, éjjel-nappalik, parkok, utcai árusok, szegényebb részek, olcsó panziók, büfék, halásztelepek. (A gettó, a bűnbarlangok a szárazföld belsőbb részein vannak.)
A tengerpart homokja kitűnő, a hullámok mérete pedig optimális, ezrek élvezik délutánonként a víz erejét.
Acapulcó strandja az egyik legjobb, amit valaha ismertem, a homok és a víz minősége, a hullámok nagysága, ereje tökéletes.
Pontosabban, nem csupán egy strandról beszélünk, hiszen a több mint tíz kilométer hosszan elnyúló acapulcói öbölben több tucatnyi található, akad, amelyik zajosabb, más családosok számára ideális, a harmadik a jó éttermek kedvelőit várja, a negyedik a sportosabbakat, és akad olyan, ahonnét a naplemente kihagyhatatlan.
Kivégzések oda-vissza
Már elutazásom után, az AeroMexico egy belföldi járatán. Mexikóváros és Cancún között olvastam, hogy háromszáz méterre az osztrigás helytől, a La Costerán három autó közrezárt egy rendőrségi autót, és két, magas rangú rendőrtisztet szabályosan kivégeztek.
Majd pár nap múlva ismét olvastam a mexikói lapokban, a rendőrség visszavágott, és egy mellékutcában két bandafőnököt hasonlóan elbánásban részesítettek.
Én meg vígan dúdolásztam minden este gyerekkorom egyik kedves számát, a Ricchi E Poveri olasz együttestől, amely természetesen Acapulcóról szólt. "Acapulco, Sdraiati insieme sotto al sole, Mentre in Italia sta arrivando Natala, Sole, tanto sole!
Akkor persze el sem bírtam képzelni, hogy valami ezt valóban Acapulcóban dúdolgatom.
