kedd, 17 március 2020 09:52

Országúton, Indiában (csak úgy sétálgatva)

Írta:

India a világ egyik legellentmondásosabb országa: mocsok, nyomor és hihetetlen szépségek, látnivalók, gyönyörű színek. Már az is szórakoztató, ha az ember csak úgy elindul az országúton. Bármikor szembejön egy elefánt, teve, szent tehén, a kamionokat pedig senki sem tudja úgy feldíszíteni, mint az indiaiak. Ezért, ha valamelyik város környékén akadt látnivaló, egy templom, egy palota, akkor oda sohasem taxival, hanem gyalog mentem és közben fotóztam. Országúton, Indiában: ez volt egyébként a címe a legendás Delfin-könyvek sorozat első darabjának is.

A Delfin-könyvek (szerkesztette: Rónaszegi Miklós) első darabjának is ez volt a címe: Országúton, Indiában, egy norvég orvosnő, Aimée Sommerfelt írta. Egy tizenhárom éves indiai fiú, Lalu és hétéves húga, Maya Allahabad városából Agrába indul, mert ott dolgozik a híres szemészorvos, és a kislány szemét mihamarabb meg kell operálni.

A két gyerek gyalog, jóformán pénz nélkül indul el, szerencsére a vége happy end, számos bonyodalmat követően eljutnak Agrába, és Maya szemét megoperálja a híres orvos.

India a világ egyik legellentmondásosabb országa, mocsok, nyomor és hihetetlen szépségek, látnivalók, gyönyörű színek. Már az is szórakoztató, ha az ember csak úgy elindul az országúton. Mindezt fotókkal bizonyítom, így hát következzen egy utazás az indiai országutakon.

Tehát amikor értelme volt, gyalogoltam az országutak mentén. Például, Agra szélén volt a buszállomás, ahonnét a szellemvárosba, Fatehpur Szikribe akartam menni. (Fatehpur Szikriről itt olvasható riportom.)

Már lassan egy hete Indiában voltam, és még mindig ugyanazt éreztem, mint az első napon: mélységes megdöbbenést a mérhetetlen szegénység láttan.

Jártam már szegény országokban, láttam sok szegény embert, tudtam, Indiában is rengeteg lesz belőlük. Egy dologgal azonban nem számoltam, Indiában volt még egy kategória: a végtelenül szegény ember.

Io, 2064

Io, 3719

Io, 2069

Olyan emberi nyomorúságot láttam, hogy sokszor már arra sem vitt rá a lélek, hogy fotót készítsek erről. Persze, a gyerekek vidámak voltak.

Io, 2143

Egyébként a riksások nagyon nehéz munkát végeznek az indiai forgalomban, ahol mindenki ugyanazon az úton közlekedik: a kamionok, a teherautók, a nagybuszok, a kisbuszok, a motorkerékpárok, a motoros és kerékpáros riksások, a gyalogosok, a portékájukat a legkülönfélébb tákolmányokon maguk után húzó árusok, a szent tehenek, a tevék, az elefántok…

A kerékpáros riksások az égvilágon mindent szállítanak.

Io, 2131

Io, 2151

Io, 2156

A kerékpáros riksákkal gyakran közlekedtem, két érv szólt mellettük. Az első: jóval olcsóbbak voltak a motoros riksánál. A második: a motoros riksások mindig kavartak, megpróbáltak átvágni, a kerékpárosok nem beszéltek angolul, csak az árakat tudták, és ha megmutattam, hogy mennyi pénzt szánok az útra (többet, mint amennyit az indiaiak adtak nekik, akik ráadásul, többen is felkapaszkodtak), örömmel jelezték, hogy rendben van.

Én is tudtam, jó fuvar vagyok nekik, és ha például szóltam, hogy álljunk meg, mert fotózni akarok, a többletköltséget is tisztességesen elrendeztem velük. Egész indiai kalandozásom alatt gördülékenyen ment ez a dolog.

De azért India egyes tekintetben még a középkorban maradt.

Io, 2158

A hinduizmus a kereszténység és az iszlám után a harmadik legnépesebb vallási formáció; a világon körülbelül egymilliárd ember világnézetét képezi. Legszentebb állatuk a tehén, neve Gomátá, a tehénanya. Úgy tartják, hogy az összes isten székhelye. Testének minden részét más-más istenség lakja.

Io, 2091

Vallási tiszteletük csaknem négyezer évre, az árjákig vezethető vissza. Mahatma Gandhi szerint a tehén jelképezi ember és természet egységét. A tehénen keresztül valósul meg az ember egysége s egyenlősége minden más élőlénnyel.

Mindezen gondolatok bekerültek az indiai alkotmányba is, amely szerint az államnak gondoskodnia kell a tenyészetek megőrzéséről, fejlesztéséről és meg kell tiltania a tehenek levágását.

Io, 2129

Ezen gondolatok közepette megérkeztem a buszállomásra.

Io, 2162

Aztán legközelebb Jaipurban döntöttem úgy, hogy a Majmok Templomába megyek, ami szintén a város szélén volt. A templomról még írok, szarvasmarha- és majomürülék tengeren keresztül voltam kénytelen átvágni magam.

Megnéztem a templomot és a Jaipurt övező országút felé vettem az irányt. A mocsok és a színek egyértelműen elárulták, mely országban is járok én.

Io, 3289

Io, 3292

Io, 3294

És ekkor a semmi közepén feltűnt egy bevásárlóközpont. Indiában semmin nem lepődik meg az ember….

Io, 3731

Io, 3732

Belülről bárhol lehetett volna a világban.

Io, 3737

Aztán kívülről a kamionok rögtön jelezték, hogy Indiában vagyok.

Io, 3297

Io, 3282

Io, 3287

Io, 3735

Meg a kosz, a mocsok is jelezte. A nyugati világ turistáinak egy része annyira nem bírja ezt elviselni, hogy első indiai útja alkalmával megfogadja, a háta közepére nem kívánja többé ezt az országot, csak egyszer érjen haza.

Io, 3753

Io, 3751

Akad, akit nem zavar a kosz, és a legnagyobb nyugalomban olvasgat az út mentén.

Io, 3724

Indiában az égvilágon mindent árulnak az utak mentén. Egy alapvető szabály azonban van: utcai árusnál vásárolni csak óvatosan és kajálni sohasem szabad, csakis étteremben.

Az indiai higiénés viszonyok miatt például az első három-négy, Indiában töltött napomon csak tűzforró vegetáriánus leveseket ettem, utána viszont már mindent kipróbáltam az előbb említett főszabály tiszteletben tartása mellett, miszerint Indiában az utcán enni szigorúan tilos.

Io, 2123

Visszatértem olcsó, a város peremén lévő szállásomra, amely napi kétezer forintba került. Fehér embert a környéken nem láttam, a gyerekek minden nap nagy nevetések közepette bámultak meg.

Io, 3799

Megjelent: 2481 alkalommal

Kapcsolódó elemek