kedd, 24 január 2012 22:43

Bali, a zöld hindu sziget

Írta:

Bali fővárosa, Denpasar nemzetközi repülőterén öt percenkét szállnak le- és fel a gépek, és a világ minden tájáról érkeznek emberek. A világos hajú ausztrálokat könnyű felismerni, majd mindegyiküknél szörfdeszka van, szörfös jobb hullámokat sehol nem talál, mint itt, a sziget partjainál. De sok a kínai üzletember, a Tokióból vásárolni is átruccant – a repülőút öt óra csupán – fiatal, jellemzően vörös, egyenes hajú japán lány, sok a fekete, göndörkés koreai, a kicsit sötétebb bőrű maláj, de jócskán akad francia, orosz, indiai, egyszóval nemzetközi a társaság, és bőven van miért idejönni.

Talán maga az indonéz kormány sem tudja a Csendes- és az Indiai-óceán roppant víztömegeit egymástól elválasztó, a világ legnépesebb muzulmán, és negyedik legnépesebb állama, Indonézia fennhatósága alá tartozó szigetek pontos számát, mindenesetre utóbbit közel húszezerre becsülik. Az 1,9 millió négyzetkilométer nagyságú, 225 milliós állam kiterjedése oly hatalmas, hogy az észak-szumátrai és a Nyugat-Új-Guinea városok közti kelet-nyugati távolság ötezer kilométer, nem véletlenül e területet szokták a Föld legnagyobb szigetvilágnak nevezni.

A szigetek közt akadnak óriásiak, a kék bolygó legnagyobbjai közé tartozók, így Borneó, Szumátra, Jáva, Celebesz, ezek a Nagy-Szundák. Fellelhetőek egész aprócskák, és természetesen akadnak közepes nagyságúak is, az úgynevezett Kis-Szundák; ezek közé tartoznak például Lombok, Sumbawa, Sumba, Flores, Timor és a leghíresebb, a hárommillió lakosú Bali, amelyet méltán kapott fel már régóta a nemzetközi turizmus.

Napfény, tenger egész évben

Bali számos előnyt kínál az ideérkezőknek. Ami hajdanán a cári Oroszországnak elsőrendű külpolitikai törekvése volt – kijutni a meleg tengerekre -, ugyanaz a törekvése a nyugati turistának is, erre pedig itt, egész évben lehetősége van. Először is az Egyenlítőtől nyolc fokkal délre található szigeten (Indonézia az egyetlen ázsiai állam, amelynek területe átnyúlik a déli féltekére) az év tizenkét hónapjában nagyjából egyenletes a hőmérséklet (28-30 Celsius fok), sőt, a nappalok hossza is nagyjából hasonló.

Májustól szeptemberig tart a száraz évszak, ilyenkor háborítatlanul ragyog a napfény, és kevésbé magas a levegő páratartalma, mint az októbertől áprilisig tartó esős évszakban, amikor a nyolcvanöt-kilencvenöt fokos páratartalom próbára teheti az európai szervezetet. Az esős évszakban is lehet fürdeni, napozni, barnulni – akár csúnyán leégni, vigyázni kell ilyenkor is -, a tengervíz mindig meleg. A meleg tengerben való fürdés mindenkor csábító ajánlat a téli hónapokhoz szokottaknak, ráadásul a trópusi eső nagyon „korrekt módon” érkezik, kiszámíthatóan, többnyire besötétedés után. Igaz, akkor óraművet lehet hozzá igazítani.

A trópusi eső nem hasonlít a mi kárpát-medencei esőinkhez, rövid időn belül, óriási mennyiség szakad le, a dús vegetáció, a szétnyíló levelű pálmák azonban élvezik. Kevésbé a szálloda erkélyén lévő turista, aki percek alatt bőrig ázhat. Összességében a hideget nem szeretők számára Bali klímája ideális, hiszen a melegért cserébe nem kár, ha fél éven keresztül több-kevesebb kihagyással esik az eső. A helyiek 23 fok alatt kezdenek dideregni, ilyenkor kabátot, dzsekit, pulóvert húznak.

Balit az olcsó árak miatt is szívesen keresik fel a turisták. Az ideérkezés költségein nem igazán lehet spórolni, repülőn, szállodán egyébként nem is érdemes. Ám az élelmiszer, a ruha, az étterem, a munkaerő olcsóbb, mint akár Magyarországon, a nálunk gazdagabb államok polgárai pedig végképp jól járnak. Arról nem is szólva, ha elkerüljük a turisták által látogatott helyeket, és pár utcával arrébb megyünk, az árak tovább csökkenhetnek. Háromfogásos vacsorát, egy-két itallal, átszámítva háromezer forintért el lehet költeni egy szép, egzotikus növényekkel teli kertben, ugyanezért a hasonló magas színvonalú európai üdülőhelyeken hétszer-nyolcszor többet kellene fizetni. A sziget déli részén lévő Jimbaran például arról híres, hogy pár méterre a hullámoktól, véges-végig a parton tengeri ételekre specializálódott éttermek terülnek el, akár homárt falatozhatunk elérhető áron. (Megjegyzem, Európában érthetetlenül drága a homár, szemben például akár az Egyesült Államokkal.)

A világnak ezen a részén, közismert, olcsó a munkaerő. Egy taxisofőr üzleti ajánlata a következő volt: átszámítva mintegy nyolcezer forintért – és még a benzint is ő fizeti – egész nap furikázhatunk a szigeten, és egy rakás dolgot megmutat. Ezt az árat mukkanás és alkudozás nélkül kifizettük volna, csak már az utolsó napokban hangzott el, és addigra betelt a programfüzet.

„Egy mindenkiért, mindenki egyért”

Alexandre Dumas három testőrének nagy mondata, „Egy mindenkiért, mindenki egyért” egészen váratlan értelmet nyer a hárommillió szigetlakó – ebből mintegy négyszázezer a vendégmunkás – mindennapi életének ismeretében. Minden faluban, minden városban léteznek közösségi házak, amelyekhez öt-hat-hét utca és annak lakossága tartozik. Ezek a közösségek mindent együtt tesznek, élnek meg, együtt tartják a szertartásokat, együtt ünnepelnek, gyászolnak.

A közösségi házakhoz tartozó területen élők mindenben segítik egymást, folyamatosak a közös programok, idejük nagy része el is megy ebben. A templomoknak is születésnapja van például, ilyenkor gyümölcsökkel, virágokkal, süteményekkel járulnak az oltár elé, lányok, asszonyok egyensúlyozzák fejükön a nagy áldozati tornyokat. Mivel rengeteg templom van, az év jelentős része telik el a születésnapok megünneplésével. Csupán az áldozati tányérok elkészítése is naponta órákat vehet igénybe, a fonott, virágot és ételt tartalmazó tálkákat a járdákra teszik ki, s mivel a sziget kutyáinak is van elég esze, nyomon követik az emberek ilyen irányú mozgását.

A mozgalmas közösségi életben a balinéz újév napja – a tavaszi napéjegyenlőséget követő telihold napja -, a nyepi hoz csupán huszonnégy órás csendet, ilyenkor mindenkinek otthon kell maradnia, még az állatok sem lehetnek az utcán. A turisták a szállodában azt tesznek, amit akarnak, ám ők sem dughatják ki orrukat.

Bali sziget lakói rendkívül szelíd, jóindulatú emberek, börtön-intézmény ugyan itt is létezik, ám külföldiek, illetve a más indonéz szigetekről érkezettek népesítik be, balinéz vélekedés szerint lopni, másiknak kárt okozni szégyenletes bűn. Kapkodni, sietni sem érdemes, gyakorlatilag a turizmus iparágban dolgozókon kívül – ahol a rögzített programok miatt meg tanultak pontosak lenni – senki nem siet sehová. Idegességet, bosszúságot kimutatni a legnagyobb udvariatlanság, ugyanakkora tiszteletlenség, mint hozzáérni a másik fejéhez. Mondanunk sem kell, közösen zajlik a rituális, megtisztító fürdőzés, családok, közösségek együtt zarándokolnak el például a Tirta Empul szent forrásvíz templomához.

Ugyanilyen közösségi élmény akár egy táncelőadás, a két leghíresebb balinéz darab közül az első az úgynevezett Barong-tánc, a jó (Barong) és a rossz (Rangda) harcát bemutató alapmű. Itt a nagyérdemű a mágikus és leírhatatlan maszkokba bújt előadóművészeknek köszönhetően szemlélheti a párviadalt, figyelheti meg, ahogy Barong, az emberiség segítője, a jó megtestesítője az emberek nevében megsemmisíti Rangdát, a halált szimbolizáló szereplőt. A második alapmű az úgynevezett kecak-tánc, amely a Ramayana hindu eposz egy történetét meséli el, a gonosz itt is elpusztul a végén.

Az ősi mítoszok mellett Bali a modern világnak kihívásainak is megfelel. A déli részén lévő Kuta városában a globalizált világ turistája is mindent megtalál, mit keres, a tengerparton óriási hipermodern bevásárlóközpontok magasodnak - annak rendje módja szerint el is tévedtem bennük –, a város szórakozó negyede is tömve turistákkal, bárokkal, lokálokkal, és ha nem is olyan egyértelmű a helyzet, mint például a thaiföldi Pattayában, feltételezhető, nagyon sokan hódolnak a nagyvilági örömöknek itt is. Kutát egyébként a hatvanas években a hippik futtatták fel, jelenleg egy nagy turistaközpont, minden igényt kielégítő szolgáltatással.

Dús vegetáció

Az időjárásnak köszönhetően Bali szigetén évente háromszor aratják a rizst. A gazdag a vegetációban kókusz, papaya, ananász, mangó, rambután terem jóformán szabadon, csak a banánnak több mint kétszáz fajtáját ismerik. Nagy hagyománya van a fafaragásnak, ében-, szantálfa, hibiszkusz-, gumi-, tik- és krokodilfa, mahagóni, bambusz az alapanyag, a szakavatott mesterek keze munkáját követően csodás termékek születnek. Gazdag a fűszertermés is, a korábbi gyarmattartó, a Holland Kelet-Indiai Társaság érdeklődésének középpontjába is éppen ezért került a szigetvilág. Megterem itt a kakaó, a gyömbér, a fahéj, a sáfrány, az ánizs, a szegfűszeg, a szerecsendió, a koriander… Megterem a kávé, a szemünk láttára pörköli egy úr, és nem érti, miért álljuk körül, a kávépörkölés itt természetes, mindennapi üzemi folyamat.

Ázsiában mások a hangok, a fények, a színek, mint amelyeket mi megszoktunk itt, az öreg kontinensen. A sziget északi tengerpartján található Lovina Beach csillogó homokja például éjfekete, a türkizkék tenger hullámai ezt a fekete partot nyaldossák. A sziget uralkodó színe ugyanakkor a zöld, a kissé keskeny utakon haladva úgy érezni, mintha egy zöld folyosóban járnák, miközben rizsföldek, fák, ligetek, vulkanikus tavak, kialudt tűzhányók, szentélyek és templomok sokasága váltják egymást. Korábban vállalkozók nagyon belelendültek az erdőterületek irtásában, manapság azonban a környezetvédők egyre erőteljesebben hallatják hangjukat. Az erdőirtás nem mellékesen megviselte a majmok populációját is, például az Aleas Kedaton-ban lévő erdőben, az élettér hiányának fogyása okán, a majmok már elsősorban a turisták által odahordott ropogtatni valóra bazíroznak. A makákók egyébként szemtelenek, sokszor ráugranak a turisták fejére, vállára, ilyenkor türelmesen le kell guggolni, barátunk egy idő után szépen lemászik a földre, ezen a szigeten ő sem strapálja magát fölöslegesen.

Keretes: Jó, ha tudják

Egészségügyi tanácsok: Védőoltás nélkül ne induljunk el. Mindenki konzultáljon háziorvosával, aki feltehetően a fertőző májgyulladás, illetve a tífusz elleni védőoltást javasolja majd. Ajánlott malária elleni gyógyszer szedése is. Csapvizet nem szabad inni, és az első három-négy napban csak leveseket, vagy jól átsütött ételeket fogyasszunk.

Pénzváltás: Bizonyos kiadású dollárt (azt vigyünk) szemrebbenés nélkül visszaadnak, így az 1997-98 előttieket, amikor még az amerikai pénz viszonylag kevés biztonsági elemet tartalmazott. Olykor megmakacsolják magukat, és például a 2000 utáni címletek közül sem fogadják el a CB-s sorszámúakat. Itthon a bankban, a pénzváltónál minél „frissebb” kibocsátású dollárokat kérjünk.

Alkudozás: Az elsőre bemondott árat osszuk el öttel, majd innen haladjunk apránként felfelé, az eredeti összeg egyharmadáért biztos ideadják a kérdéses terméket.

Megjelent: 1439 alkalommal
Tovább a kategóriában: Bali táncai: a kecak és a barong »