Balin egy évben háromszor arathatják a rizst, az aratás mindennap imával, szertartással kezdődik és fejeződik be. Minden talpalatnyi helyet próbálnak hasznosítani, a rizsteraszok egész évben gondozottak. Több ezer éve így folyik a művelés, az aratást is változatlanul kézzel végzik. Turisták, fotóriporterek nagy kedvencei ezek a látványos rizsteraszok. A rizsnek más a neve amikor száron van, más a cséplést követően és más amikor főzik.
A rizstermelés rengeteg vizet igényel, nagy fáradsággal jár és a sikeres műveléshez elengedhetetlen az adott közösség összefogása.
A Földön élő emberek hatvan százalékának a rizs a fő tápláléka, több tucat fajtája létezik, barna rizstől a vörös rizsen át a fehérig, a hosszú szeműtől a ragacsos rizsig, a jázminostól a rövid szeműig, de létezik mocsári rizs, vagy borkészítéshez használt.
Nusa Dua a sziget déli részén található, a helyeik itt olyan szállodaövezetet alakítottak ki, amely nem annyira pörgős, mozgalmas, esetenként zsúfolt, mint a turisták által leginkább ismert Kuta. Ha valaki bulizni akar, annak jobban bejön Kuta a jó kis bárjaival, éjszakai életével, ha valaki az este is csendes, nyugodt tengerpartot szereti, és csak sétálgatna a környező utcáko, szemlélgetve a helyiek életét, netán a luxusszállodák látványában, gondozott kertjeiben gyönyörködve, jobban jár ezzel a résszel. Az árak valamivel magasabbak is, mint Kután, ezért én az egyik legolcsóbb szállodában szálltam meg. Semmi flanc vagy ilyesmi, de a finom homokos tengerpart és a tenger nem csupán a szobám erkélyéről, hanem még a kellemes kis szállodai medencéből is látszott. Úszás közben sokat járt a fejemben, nahát, ismét a déli féltekén vagyok.
Balin a lakosság 95 százaléka hindu. (A Gangesz-partján készült indiai riportomban leírtam, http://www.dravuczpeter.hu/azsia/india/a-gangesz-partjan-indiaban, a hinduk a rituális fürdés során szabadulnak meg bűneiktől, nem csupán az egyén tisztul meg, megsemmisülnek a bajok és a hozzátartozók is védelmet nyernek. A szent víz hűsítő ereje legyőzi a hőben megnyilvánuló gonosz erőt. Az emberek fürdés előtt púdzsát, azaz imádatot mutatnak be, virágfüzérekkel, mécsesekkel, a papok sárga, vagy piros festékkel jelölik meg a homlokokat.)
A balinézek vallása a hindu hitvilág speciális ága, csupán Balin, és még pár környező szigeten gyakorolják. Például, a templomoknak is születésnapja van, s mivel több száz található Balin, az év minden napjára jut a születésnapokból. Ilyenkor gyümölcsökkel, virágokkal, süteményekkel járulnak az oltár elé és körmenetet tartanak.
Balin, pár kivételtől eltekintve, a szobrok kevésbé színesek, mint például Indiában. A templomok bejáratánál, a hidak előtt, a kertekben, udvarokban, szentélyek mellett elhelyezett kőfigurák elsősorban védelmi funkciókat látnak el.
Ez a templom a Bratan-tó partján fekszik, 1700 méter magasan, teljesen körbeöleli a tó vize, ezért úszó templomnak nevezik – természetesen nem lebeg, van szilárd talapzata. A 17. században építették a tó istennője, Dévi Danu tiszteletére, aki a termékenység istennője is egyben, ezért miden évben sok balinéz, indonéz asszony keresi fel gyermekáldásért fohászkodva. A tó másik partján található egy barlang, a második világháború idején ott bújtak el a japán katonák és onnan lőttek ki nagyon sok holland vízi járművet, elsősorban motorcsónakokat.
Ezt a rendezett, tiszta falut, Penglipurant, ezer évvel ezelőtt alapították, a házak teljes egészében bambuszból készültek.
A helyiek örömmel hívnak be a házaikba, sokszor még ételt is tesznek eléd. A meghívásokat nem szabad visszautasítani.
Bali legszentebb templomának számít a tengerben lévő sziklára épített templom, a Tanah Lot, ami annyit jelent, Föld a tengerben és a tenger istene, Baruna tiszteletére építették. Csak apály idején közelíthető meg.
Bali az ausztrál szörfösök elsőszámú kedvence, ilyen jó hullámok állítólag sehol a világon nem találhatóak.
Bali kialakulása vulkánok tevékenységének köszönhető, a leghíresebb a Batur-tűzhányó, amelynek a kalderájában egy tó található. A XX. században mintegy tizenöt alkalommal tört ki.
Bali kulturális központja Ubud városa, a mellette lévő erdő szerecsendiófáin makákómajmok élnek. Úgy gondolják, a turistákat csak azért teremtette a majmok istene, hogy őket etessék, és előszeretettel lopják el tőlük a kisebb tárgyakat. Az erdő mellett lévő Alas Kedaton nevű temlomot egyenesen a makákók tiszteletére építették, Balin tehát a majmoknak is aranyélete van. A makákók egyébként szemtelenek, sokszor ráugranak a turisták fejére, vállára, ilyenkor türelmesen le kell guggolni, barátunk egy idő után szépen lemászik a földre, ezen a szigeten ő sem strapálja magát fölöslegesen.
Jimbaran és tengerpartja kicsit kiesik a turisztikai vérkeringésből, mert a Bukit Pecatu-félsziget északi részén helyezkedik el. Este megélénkül az élet, mert a parton mintegy tizenöt remek kis halétterem található, ahol frissen készítik a rákot, kagylót, homárt, polipot.. Élek-halok a tengeri herkentyűkért, és napközben is sokszor erre jártam.
Ez a gyönyörű fekete homokos tengerpart, Lovina Beach, szintén a csendesebb partszakaszok közé tartozik. A delfinek is nagyon szeretik, és ha szerencsénk van, a bérelt hajókról meg is láthatjuk őket.A türkizkék tenger hullámai tehát ezt a fekete partot nyaldossák, a sziget uralkodó színe ugyanakkor a zöld, a kissé keskeny utakon haladva úgy érezni, mintha egy zöld folyosóban járnák, miközben rizsföldek, fák, ligetek, vulkanikus tavak, kialudt tűzhányók, szentélyek és templomok sokasága váltják egymást.
Ez pedig az utolsó gép, mert előbb-utóbb eljön az idő, amikor az én gépem is levegőbe emelkedik és búcsút kell inteni Bali édenkertjének.
