Tokió és számos japán nagyváros brutális népsűrűséggel rendelkezik, a felkelő nap országának fővárosa jelesül 6,263 fő per négyzetkilométer mutatóval. Duplája a budapestinek, pedig szerintem a magyar főváros is túlzsúfolt.
Már legalább félórája fotóztam a páratlan Shibuya útkereszteződés nyüzsgő sokaságát.
Pár órája érkeztem a japán fővárosba, 116 ezer forintot fizettem a Budapest-Tokió-Budapest repülőjegyért, ami szerintem brutálisan jó ár ilyen távolságra, ráadásul Qatar Airways ötcsillagos légitársasággal.
Így elégedettem jelentkeztem be a szállodába, és mint említettem volt, siettem ide, a Shibuya útkereszteződésbe, amely a világon a legforgalmasabb ebben a kategóriában.
Ám a népsűrűség, lakosság, demográfia megítélése nagyon különböző lehet, és nem is olyan egyszerű a dolog, mint hinnénk.
Japánban ugyanis nem a népsűrűséggel van gondjuk, hanem azzal, hogy a 125 milliós ország lakossága minden évben jelentősen csökken. Évente mintegy négyszázezerrel több ember hal meg, mint amennyi születik. Ez nagyon sok, mert így 2050-re csak százmillió japán lesz, ami komoly gazdasági problémákat okozhat.
Persze, a Shibuya útkereszteződésben ezt nehéz felfogni, mosolyodtam el, miközben szorgalmasan fotóztam.
A népesség csökkenésének oka nyilvánvalóan a gyerekvállalási kedv visszaesése. Ugyanis a japánok világviszonylatban is kiemelkedően hosszú életűek, a várható élettartam a férfiaknál 78,8 év, a nőknél 85,6 év, ami elképesztő. Magyarországon ez az adat férfiaknál 72,4 nőknél 78,9.
Japánban minden évben harmincezer, azaz 30 000 ember éri el a századik életévét.
Az okokba nem akarnék bővebben belemenni, nem vagyok szakember, de egyrészt a táplálkozás, az étrend, a hal (rengeteg hal), a szója, a rizs, a zöldségek, másrészt a kitűnő egészségügy, harmadrészt, hogy a nyugdíjasok is kampányszerűen tornáznak, sportolnak mindennap.
A mutatók egyébként már nem ilyen jók a fiatalabb korosztályok körében, aminek megint a kaja és a mozgáshiány az oka (szerintem), a japán fiatalok már szívesen vásárolnak félkész ételeket és járnak gyorséttermekbe.
A lényeg: a magas életkor ellenére fogyóban a japánok. Ezért a japán kormány nagyjából ugyanazt csinálja, mint a magyar kormány, a legkülönfélébb intézkedésekkel próbálja növelni a gyermekvállalási kedvet.
Nyilván a Shibuya útkereszteződésben csak azt látni, hogy ez nem véletlenül a világ legforgalmasabb gyalogos átkelőhelye. Emberek százai várnak a zöldjelzésre és a „csapatok” mintegy vezényszóra indulnak neki a „tömegharcnak”.
Az igazsághoz hozzátartozik, több metróvonal fut errefelé össze, miként van egy nagy vasúti pályaudvar is párszáz méterre.
Ezt a tömeget ugyanakkor csak fegyelmezetten lehet elviselni, bár ezzel nincs baj, mert a japán társadalomnál fegyelmezettebbel még nem találkoztam (talán Szingapúrt említhetném még mellettük, erről bővebben itt egy szingapúri riport). Például a mozgólépcsőkön mindenki fegyelmezetten a bal oldalra áll. A többezer példa mellett egy-két ellenpéldát láttam, ám ők kivétel nélkül nyugati turisták voltak.
A fegyelmezettségnek történelmi, szociológiai, nevelési okai vannak, például Tokióban egyetlen hisztiző gyereket sem láttam. Ez pár nap után feltűnt.
Elbúcsúztam a Shibuya kereszteződéstől, és mivel még nem volt csömöröm a tömegtől, tovább sétálgattam Tokióban, szándékosan a legzsúfoltabb helyeken. Azért írom így, mert még a parkokban is sok az ember.
Képzelhetjük az utcákat. Vagyis nem kell, hiszen itt vannak a fotóim.
Ezt követően elmentem a Harajuku-negyedbe. Ez Tokió divatközpontja, a legdrágább és a legolcsóbb kínálat egyaránt megtalálható benne, tehát érthető módon itt is hullámzik a tömeg.
Aztán elmentem a Ginzába, talán ez Tokió legismertebb üzleti és szórakoztató-negyede, áruházakkal, boltokkal, éttermekkel, kávézókkal, játéktermekkel. Ami változatlan volt: az emberdzsungel.
Késő estére azért csak meguntam az embermasszát, és visszaindultam a szállodába.
A metró, noha már éjfél körül volt, tömve volt emberekkel. Alig vártam, hogy egyedül legyek a négyfal között.