Az ország a Perzsa-öbölbe nyúló Katar-félszigeten fekszik, három oldalról a tenger veszi körül, a negyedik oldal a Szaúd-Arábiával közös határ. Sok helyen leírták, a Magyarországnál mintegy kilencszer kisebb Katar a világ egyik leggazdagabb állama, minden évben stabilan, több milliárd dollár bevétellel kalkulálhat grandiózus kőolaj- és földgáz készlete alapján, ez egy főre jutó GDP meghaladja az évi százezer dollárt.
Katar 1971-ben szabadult meg a britektől, ezt követően a katari emír és családja vette át az uralmat, 1995-ben történt ugyan egy puccs, ám az családon belül maradt, az akkori apa-emírt buktatta meg a fiú-emír; ami a lényeg: akkor is, jelenleg is minden a család kezében összpontosul. A lakosság lélekszámát 1,7 millióra becsülik, ennek azonban csak egyötöde katari arab (teljes jogú állampolgár), másik húsz százaléka máshonnan érkezett arab, míg a többi hatvan százalékot pakisztániak, perzsák, indiaiak, és nyugati fehérek, európaiak, észak-amerikaiak teszik ki, akik jelentős része az olajiparban és az ezzel összefüggő, kiszolgáló iparágakban dolgozik.
Példátlan jólét
Az uralkodócsalád a katari arabok számára példátlan jólétet biztosít a beérkező olaj- és földgázpénzekből, ingyenek az oktatás, a múzeumok, nincs közüzemi költség… Bármerre jártam-keltem az olajállamban, a lakosokról sütött a jólét, az anyagi biztonság. Két beszédes példa csupán: a bevásárlóközpontokban gazdag katari nők mellett mindig ázsiai bébiszitter segédkezett, olykor több is. A bazárban a hófehér ruhában üldögélő kereskedők pedig hozzám sem szóltak, és nem azért, mert tudták, hogy az európai úgyis vásárol, ha akar, és ennek okán fölösleges zargatni, hanem azért, mert nem voltak rászorulva az üzletre – ami hiányzik a megélhetéshez, azt az állam majd kipótolja. A szegény arab országokban tapasztalható kétségbeesett, olykor már agresszivitásba forduló kétségbeesett eladási szándéknak nyoma sem volt. Kényelmesen vízipipázó helyiek üldögélnek esténként a kávéházakban, látszik rajtuk, bejött az élet.
A katari uralkodócsalád tagjai egyébként felvilágosult, a világ legjobb egyetemein tanult emberek, és a luxus szeretete mellett elismerésre méltó, okos dolgokba kezdenek. Itt van például a katari konferencia-turizmus, rájöttek, hogy Ázsia és Európa között a lehető legjobb helyen vannak ennek hosszú távú, gyümölcsöző kiépítéséhez. A katari szállodaipar manapság már fogalom, és létrehozták a világ legjobb légitársaságát (nekem legalábbis a Qatar Airways a kedvencem, az ötcsillagos légitársasággal történő utazás minden percét élvezni szoktam, még akkor is, ha az ember Dél-kelet Ázsia felé tartva, a Bengáli-öböl felett mindig törvényszerűen légörvénybe kerül.)
Kulturális központ és rendezvények központja
A napokban jelent meg a világsajtóban a hír, hogy 119 922 500 dollárért kelt el a Sotheby's aukciósház New York-i árverésén Edvard Munch Sikoly című alkotásának utolsó, még magánkézben lévő verziója, a cikk írásának idején ez a legmagasabb összeg, amelyet művészeti alkotásért aukción valaha fizettek. A katari uralkodócsalád nem fukarkodik, ha egy-egy élő, vagy holt művész fontos munkájának megszerzéséről van szó.
Nem fukarkodott az Iszlám Művészet Múzeumának létrehozása alkalmával sem, a múzeum tervezője az a kínai származású amerikai építész, Ieoh Ming Pei, aki nevéhez fűződik a Louvre üvegpiramisa. A múzeum egy mesterséges szigetre épült, és lényegében lebeg a tengeren, pihenésképpen a látogatók ilyen látványban gyönyörködhetnek. A múzeum gyűjteménye gondos ízléssel lett kiválasztva, és a VII. századtól napjainkig tökéletes áttekintést ad az iszlám világ képzőművészetéről, iparművészetről. A katariak célkitűzései közt az is szerepel, hogy országok a térség kulturális központja legyen.
Nem csupán a műkincseket tartják jó befektetésnek, 2010-ben 36 millió euróért vásárolták meg a csőd és a kiesés szélén tántorgó spanyol Malaga foci klubbot, a csapat jelenleg már azért küzd, hogy a spanyol bajnokság harmadik-negyedik helyét megszerezve, indulhasson a Bajnokok Ligájában. Vagy: a 2022-es labdarúgó-világbajnokság a 22. világbajnokság lesz, melyet 2022. június 10. és július 10. között Katar rendez. A rendező országról 2010. december 2-án döntött a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség.
Messzire jutott az elmúlt évtizedekben ez a katari félsziget és népe, amelynek legmagasabb pontja is csak negyven méterrel fekszik a tengerszint felett. Nekem úgy tűnt, a gazdag olajállamok közül Katar mindenképpen azok közé tartozik, akik előrelátóan, a jövőre gondolva sáfárkodnak a természeti kincseikkel, és próbálnak olyan irányokat találni, amelyek majd akkor is működnek, kitartanak, ha netán nagyot változik a robbanóégésű motorok üzemanyag igényére alapozott világ.