hétfő, 28 május 2012 23:02

Szíria, Latakia: ahonnét nem utaznék tovább

Írta:

Sokaktól hallottam már, hogy utazásaik során elértek egy országba, városba, faluba, és megdöbbenve azt érezték, bár soha nem jártak ott korábban, mégis ismerős minden, és mintha valamikor, nagyon régen, éltek volna már ott. Ilyen érzésem ugyan sehol sem volt eddig, de Szíria Latakia nevű városában tíz perc után azt mondtam: azonnal szálljunk meg valahol, hadd menjen nélkülünk tovább a hajó, ebben a városban éljünk egy kicsit, üldögéljünk a kávézókban, sétálgassunk, mozogjunk az emberek között.

Latakia nem rendelkezik olyan nevezetességgel, messze földön híres műemlékkel, turista-attrakcióval, amire az ember azt mondja, hát persze, Latakia városa, Szíria. Van persze szép római kori diadalíve, templomai, mecsetjei, múzeumai, modern kikötője, kicsit északra a várostól remek strandja, de összességében semmi „különös”, a város környékén található még egy szépen rekonstruált ősi város, Ugarit, valamint Szaladin szultán egyik híres vára, a Qala’at Salah Ad-din.

Azért tettem idézőjelbe a különös szót, mert ugyanakkor a város úgy jó, ahogy vagy. Valami megmagyarázhatatlan hangulatot áraszt magából és pontosan az a hely, ahonnét nagyon nem utaznál tovább, ha megláttad. Pedig, mint írtam, elvileg olyan villámcsapásszerű, torokszorító élmény, mint az egyiptomi piramisok, Angkor, vagy a córdobai nagymecset, netán Mexikóban a Nappiramis és a Holdpiramis első ízben történt megpillantása során, nem éri az embert. Latakia egyszerű, átlagos, és mégis és mégis: az ember jár-kel az utcákon, bemegy az üzletekbe, elmegy egy keresztény templomba, iszik egy kávét, és egyre biztosabban érzi, a nagy túrót utazik tovább, ez nagyszerű hely, marad, és kivesz egy olcsó kis szobát.

Latakia kis föníciai halászfalu volt, akkor kezdett jelentőssé válni, amikor Nagy Sándor egyik hadvezére, Szeleukosz Nikátor újjjáépítette. A második században Septimius Severus császár tette igazán nagyvárossá, ekkor épült a diadalív, az oszlopsorokkal díszített utcák. Aztán jött a szokásos forgatókönyv, hiszen a Földközi-tenger keleti partján vagyunk: jöttek az arabok, a keresztesek, a törökök, a franciák, majd az ország függetlenné vált, és jöttek az új diktátorok.

Szíriából manapság sajnálatosan rossz hírek jönnek, 2011 februárjában, márciusában kezdődött a rendszerellenes felkelés, én még előtte jártam ott, de olvastam, hogy sajnos Latakiában is voltak halálos áldozatok. Nagyon sajnáltam a sok kedves szíriai ember balsorsát, akiket megismertem a kézműves üzletekben, a piacon, az utcai árusok közt, a tradicionális arab kávézók teraszán, a parkokban, a kikötő mólóin üldögélve. Még egy ilyen város sem menekül meg az emberben rejlő gonoszság elől.

Megjelent: 1834 alkalommal