Praktikus volt az ötlet, de a kisfiam már várta a Bangkokban vásárolt LEGO-játékokat, azokat haza kellett vinni Budapestre. Bangkok ugyanis a világ egyik legnagyobb bevásárló központja, minden jóval előbb jön ki ott, legfeljebb London és Párizs képes tartani vele az iramot.
Írtam Ali Marzouki barátomnak és a Thai Turisztikai Hivatal munkatársának, Jana Hašlarovának, hogy mindenképpen haza kell ugranom Magyarországra, ráadásul három hétnél nem bírok ki többet a gyerek nélkül. A három magyarországi napból persze kettő lett, láss csodát, a világ egyik legjobb, ötcsillagos légitársasága, a Qatar Airways két órás késéssel indult Bangkokból, ezért Dohában lekéstem a budapesti csatlakozást.
Így egy éjszakát Katarban ragadtam, ami nem volt túlságosan nagy gond, mert volt egy szép délutánom Doha városában, a Qatar fizetett mindent, nagyon jó volt a szálloda, a vacsora, de azért összességében mégis egy nap kiesett, így már csak két napot tartózkodhattam Budapesten. A gyerek megkapta az ajándékait, és szerencsére nekem örült a legjobban.
Gyorsan elmagyaráztam, hogy apa riporter, és megint menni kell. Más gyereknek meg például kamionos az apukája, ugye. Két nap múlva az Emirates-szel, egy újabb ötcsillagos légitársasággal visszatértem Thaiföldre.
Röpködtem Európa és Délkelet-Ázsia között, persze, nem bántam. A Qatar és az Emirates járatain chilivel ittam a paradicsomlevet, David Bowie-t hallgattam, mindkét légitársaság nagyon jó fej volt ebben a tekintetben, a 2017 januárjában elhunyt művésztől 7-8 album is fent volt a két légitársaság minden igényt kielégítő széles kínálatú fedélzeti programjain.
Megérkeztem egyik kedvenc repülőteremre, Bangkokba, Suvarnabhumi Airportra, a Suvára. Gyönyörű volt, mint mindig.
Megkerestem a csatlakozást Chiang Mai felé. A Bangkok Airways járatával érkeztem meg Chiang Mai nemzetközi repülőterére.
A Thai Turisztikai Hivatal munkatársai nagyon kedvesen fogadtak. A nemzetközi blogger-csapat a világ minden tájáról érkezett, volt két svéd, két francia, egy német, egy angol, egy török, egy brazil és egy olasz kolléga, valamint szerény személyem Magyarországról.
Chiang Mai az azonos nevű tartomány központja, az ország második legnagyobb települése, pedig csak annyi lakosa van, mint Debrecennek, kétszázezer. Ez a „csak” csupán azért van, mert ugye Bangkok lakossága több mint nyolcmillió.
Chiang Mai, a Lanna Királyság egykori fővárosa, Thaiföld „Északi Rózsája” (Thailand’s „Rose of the North”) különleges látnivalókat tartogat az utazók számára, csodálatos templomokat, kézműves-manufaktúrákat, piacokat, elzárt hegyi törzsek meglátogatását, elefánt-túrákat a dzsungelben, és ami talán a legjobban megragadott, a rendkívül szívélyes vendégfogadást. Ez a terület az etnikai sokszínűsége miatt is kedvelt, nyugaton Mianmar, keleten Laosz, északon Kína határolja.
Már a program legelején egy csodálatos műemléket ismerhettem meg, Chiang Mai legszentebbnek tartott fő templomát a Wat Phra Singh –et, amely lanna stílusban épült 1345-ben.
Itt található a Phra Buddha Shing szobor, a templom névadója.
Thaiföldön Songkran fesztivállal ünneplik az újévet, minden áprilisban, ekkor a templomot környező utcákon végighordozzák a Budhha szobrot és vizet locsolnak rá. A Songkran fesztiváloknak is a legnépszerűbb eleme a fröcskölés.
A templomot övező épületekben buddhista szerzetesek százai laknak.
Vendéglátóink egyébként folyamatosan etettek, itattak bennünket, a thai konyha pedig a világ egyik legérdekesebb, legizgalmasabb konyhája, ízek és színek orgiája.
Az alábbi képek is magukért beszélnek.
A nemzetközi bloggercsapat egyébként kitűnő volt, a képen svéd, francia és thai kollégák.
Ő egy kedves brazil kolléga, aki járt már Budapesten, a világ egyik legszebb városának tartotta (mondtam neki, hogy én meg Rio de Janeiróval vagyok így), és még énekelt is magyarul pár sort, a Happy Gang egyik kilencvenes évekbeli nagy slágeréből.
Két francia, egy olasz és egy angol kolléga.
A szállásaink végig nagyon jók voltak, ilyen volt a Na Nirand Romantic Boutique Resort.
A másik szállás a Le Meridien Chiang Mai volt, értelemszerűen saját pénzből nem lakhattam volna ilyen színvonalú szállodákban.
Pár óra volt még a repülőgép indulásáig, így elköszöntem vendéglátóimtól és még gyorsan kerestem egy masszázs szalont, ahol normális áron – ezt szeretem egyébként Délkelet-Ázsiában, a szolgáltatások józan árait - kaptam egy kókuszolajos masszázst.
Utána Chiang Maiból visszarepültem Bangkokba, megcsodáltam a Suvát.
Azt hittem, könnyűszerrel találok LEGO-t a gyereknek, ám a világ egyik legnagyobb és leghatalmasabb repülőterének óriási nyolc termináljának egyikén sem árultak LEGO-t. Így amikor Budapestre érkeztem, a Ferihegyről a Camponában lévő Régió Játékáruházba irányítottam a taxit.