Utazásaim során mindig is szeretem korán kezdeni a napot, legalább hajnali ötkor, vagy még korább. Így az ember mindenhová odaér és elkerüli a szervezett utak turistáit, akik ugye még megreggeliznek a szállodákban, megvárják egymást, felszállnak a buszra, az idegenvezető elmond mindent, elindulnak, pihenőt tartanak, megvárják egymást stb.
Félreértés ne essék, ezzel csak annyit akarok mondani, hogy bár a csoportos utazás kényelmes, biztonságos, és az ember kitűnően is tudja érezni magát, hiszen semmi szervezési feladat nincs, de ugyanakkor meg rengeteg időveszteséggel jár a csoport tagjainak egymásra történő várokozási idejének betudhatóan.
De annyi baj, hajnali ötkor, és én már el is indultam Hanoiból, ami egyébként végtelenül kedves város, írok is még róla, mert a vietnámi fővárossal kapcsolatos mondanivalóimnak, élményeimnek még a huszadát sem örökítettem meg a www.dravuczpeter.hu oldalon.
Magam sem tudom, hogy vettem rá Chili Jack barátomat, hogy hajnali ötkor ő is útra kelljen velem. Most így utólag visszagondolva, szerintem le sem feküdt, mindig is sajnálta az időt alvásra, annyira tisztelte az életet, a nőket, az italt, az ételt, és ezek időigényes foglalkozások, kitöltik az ember egész napját.
Ja, és ki is Chili Jack? Hát ő egy angol úr, Hanoiban barátkoztunk össze egy boltban, ahol kitűnő chiliket lehetett vásárolni, és azonmód kiderült, hogy hozzám hasonlóan ő is chilit chilivel eszik.
A chili nagyvonalakban a trópusi, szubtrópusi égövön termesztett csípős termésű paprikafajták összefoglaló neve.
A busz tehát elindult, a Halong-öböl körülbelül négyórányi útra volt a vietnámi fővárostól. Utána már a kínai határ következett volna.
A hatalmas, 1500 négyzetkilométernyi területű Halong-öböl, Vietnám egyik legkedveltebb látványossága, sőt, mivel példátlan mértékben fejlődik a vietnámi turizmus, talán már Ázsia egyik legkedveltebb látványosságáról is beszélhetünk.
Méltán az UNESCO-világörökség része.
A vietnámiak ráadásul már profi módon szervezik az idegenforgalmukat is, így a programok bőséges tárházát kínáló Halong-öböl minden turista igényét kielégíti, erről később, előbb jöjjön a mítosz, jöjjön a földtörténeti bevezető.
Az ősidőkben idegenek támadtak a vidékre, szerintem kizárásos alapon kínaiak felmenői lehettek, mert a khmer (Kambodzsa), a sziámi (Thaiföld) birodalom innen messze van, a burmai (Mianmar) meg végképp.
A vietnámiak felvették velük a harcot, de bizony nap, mint nap véres áldozatokat kellett hozni a szabadságért. Ekkor sárkányok siettek a segítségükre, és karmaikban tartott hatalmas kőszirtekkel porrá zúzták az ellenséges hajókat.
Állítólag, ugye, a mai napig éjszakánként egy-egy sárkány kidugja a fejét az öböl vizéből.
A földhözragadt kutatók szerint meg mintegy 500 millió évvel ezelőtt a hegyláncok egyszerűen belesüllyedtek a tengerbe, a legmagasabb részek megmaradtak, azokat látjuk manapság.
És nem is kevés maradt meg a hegyláncokból, közel kétezer, különböző nagyságban, formában. Ennek következtében a Halong-öbölben minden megtalálható, nagy sziget, kis sziget, egészen kicsi sziget, sziklafalak, mészkőszirtek, égbenyúló kúpok, csúcsok, a szél és a víz munkájának köszönhetően barlangok sokasága.
Léteznek népes, több ezer lakossal bíró szigetek. Közülük a legnagyobb, 354 kilométernyi Cát Bà, itt több mint tízezer ember él, és leginkább arról híres, hogy számos barlangja folytán a franciák és az amerikaiak elleni háborúk során itt bújtak meg a legfontosabb fegyverraktárak. Sőt, a sziget egyik legnagyobb, legvédettebb barlangjában kórház működött a sebesült katonák számára.
Itt jegyezném meg, hogy a vietnámiak jó kis kemény társaság, az elmúlt 60-70 évben csak Franciaországot, az Egyesült Államokat és Kínát győzték le, valamint csak úgy mellékesen, Kambodzsában, a Pol Pot-rendszert is ők számolták fel.
Ugyanakkor az öböl legtöbb szigete egyáltalán nem ilyen népes, a túlnyomó többségük egyenesen lakatlan.
A vietnámiak ráadásul okosan meg is szervezték az idegenforgalmat. A Halong-öbölben mehet a turista egy-két-három, vagy több napos útra, de hetekig is hajókázhat.
A hajók száma és színvonala tekintetében is széles a választék. Van a minden kényelmet kielégítő kategória, ahol kitűnő a wifi kapcsolat, és még főzőtanfolyamot is szerveznek az utasoknak, az ellátás meg mesés, osztriga, homár, kagyló, rák, szóval a tengeri herkentyű univerzum legjobb oldalát ismerheti meg a nagyérdemű.
És van a középkategória, meg az egyszerű kis hajócskák. Mi Chili Jackkel a legegyszerűbb megoldásra szavaztunk, nem az ára miatt, mert Vietnám az ár-érték arány szempontjából az egyik legkorrektebb ország a világon, hanem mert így a fedélzeten csak mi ketten voltunk turisták, és a Halong-öböl lenyűgöző látványát bármily úszóalkalmatosság fedélzetéről zavartalanul ki lehet élvezni.
A zöldeskék víz játékát, az égnek törő grandiózus mészkősziklákat, a több száz méter magas sziklafalakat.
A kisebb-nagyobb szigeteket, amelyek közül a nagyobbakat dzsungel borítja és kitűnő terep túrázásra.
A természet által kialakított üregeket, barlangokat. Ezeket akár bérelt kajakkal is meglehet közelíteni.
Sőt mi több, itt cseppkőbarlangok is találhatóak.
Egyes barlangokban és üregekben különös alakú álló- és függő cseppkövek vannak, és mint az alábbi képek is tanúsítják, szárnyalhat az emberi fantázia.
De a legjobb móka a gondtalan hajókázás volt, amikor az ember, ha akart, kikötött, és valamely magaslatra felkapaszkodva élvezte a felejthetetlen panorámát, a csodálatosan meghökkentő természeti formákat.
Persze, a gondtalan hajókázás csak a turisták osztályrésze, a vietnámiak keményen dolgoztak. Különösképp igaz ez az asszonyokra, akik a hajók között kis dzsunkákkal közlekedve árusítottak mindenfélét.
Kőkemény munka ez, állapítottuk meg elismerően Chili Jackkel.
A két vietnámi kolléga még nem sejtette, én viszont tudtam, hogy Chili Jack hamarosan átveszi az irányítást a konyha felett, és esténként a legfantáziadúsabb vacsorákkal lep meg bennünket. Persze, mindennek alapja a chili volt.
Talán maradtunk is volna még, de a vietnámi labdarúgó válogatott soron következő meccsét mindenképpen megakartuk nézni Hanoiban, így fájó szívvel elköszöntünk a Halong-öböltől és visszabuszoztunk a fővárosba.
A legelső dolgunk volt két vietnámi zászlót venni a szurkoláshoz. Hanoi legszebb zászlóárusától vásároltuk.
