A gyönyörű cseh fővárosról csak néhány mondat: nézzük meg a Károly-híd gótikus tornyait és barokk szoborcsoportjait - ahol csak gyalogosan lehet közlekedni a buszok, gépkocsik alatt nyögő Lánchíddal ellentétben - a városháza óráját, az Orlojt, amely alkotóját a legenda szerint megvakították, hogy soha többet ne készíthessen hasonlót. Ne hagyjuk ki a bársonyos forradalom helyszínét, a Vencel teret, a várat, azaz a Hradzsint, belső udvarában a téli napsütésben szikrázó Szent Vitus székesegyházat, a zsidó negyedet, az aranyművesek utcáját és noha nem olcsó mulatság, átszámítva egy jegy öt-hat ezer forintba kerül, nézzük meg a felnőttek számára készült bábszínházi műsorok egyikét is.
A társas érintkezés kelléke
A prágai sörözők világszínvonalú márkái a Staropramen, a Pilsner Urquell, a Budvar, a Gambrinus, a Velkopopvický Kozel, a Krušovice, a Radegast… Hosszú lenne felsorolni. Miképp a sörfőzés története is hosszasan visszavezethető az ókori Egyiptomig és Babilóniáig; Európában a kora középkorban még kolostorokban főzték a nedűt (Belgiumban erre a mai napig van példa), majd megjelentek az első serfőző cégek, a Pilzenben a „szakemberek” a XIII. század végén kapták meg a hivatalos engedélyt II. Vencel királytól.
A statisztikák szerint évente minden cseh polgárra évi 165 liter serital jut, ezzel világelsők és mindez a cseheknek a legkisebb problémát sem jelenti. Sőt, Václav Havel egykori köztársasági elnök találó megfogalmazása szerint szerencse a nemzet számára azon tény, hogy a sör alkoholfoka alacsonyabb a bor, vagy égetett szesz alkoholfokánál. (Egyébként, ami bor kapható a magyar kocsmákban – tisztelet a kivételnek – valóban országos csapás.
Míg Franciaországban a bor kapcsán mondják, addig Csehországban a sör a „nem csupán egyszerű alkoholtartalmú ital”, hanem a társas érintkezés elengedhetetlen része. Egyébként Prágában az antialkoholistáknak is érdemes moratóriumot hirdetniük becses személyük számára, megéri, mert a kóstolásokat követően a gyakorló sörivó fejében is felmerül az a kérdés, hogy tulajdonképpen itthon mit is iszik sör gyanánt?
A külvárosi kocsmákban is kitűnő minőségben mérik a folyékony kenyeret. Ráadásul ezekre a helyekre elsősorban csehek járnak, így nem szükséges összerezzeni az asztalnál ülve is fényképezni képes japán turistacsoportok vakuinak villanására.
Sörszentélyek, az Arany Tigris és a Kehely
A prágai kocsmákban a sörök és a kitűnő sörkorcsolyák mellett még az is jó, hogy bármely asztalhoz oda lehet telepedni (persze, már ha van hely): jellemzően hosszú fapadokról, lócákról van szó, az ezeken ülők legyenek akár helybéliek vagy turisták, helyet szorítanak az újonnan jötteknek. Korán, délután háromkor érkezünk, így még helyet kapunk a méltán egyik leghíresebb prágai sörözőben, a huszadik századi világirodalom egyik legfontosabb alkotója, Bohumil Hrabal szeretett kocsmájában, az Arany Tigrisben (U Zlatého Tigra). Német, francia, holland és cseh szó (most már magyar is) járja, a falakon számtalan emlék az íróról, például közös fénykép Bill Clintonnal; az amerikai elnök Prágában jártakor ragaszkodott az idős „fedettpályás champion és ász” meglátogatásához.
Kezdjük megérteni, hogy milyen szerencse is a cseh kultúra, az irodalom számára a sörözők léte, a vendégsereg egyre felszabadultabban váltja meg a világot; nem véletlen, Hrabal egyik könyve eredetileg nemes egyszerűséggel az ”Emberek beszédei” címet viselte. A nagy társalgás közepette egy valamire azonban vigyázni kell: amint kiürül a korsó, a pincérek szemrebbenés nélkül hozzák a következőt, majd újabb vonást vésnek az asztal közepén mosolygó papír cetlire.
Fájó szívvel állunk fel, és csak az vigasztal, hogy a Kehelybe (U Kalicka) vonulunk tovább, természetesen Jaroslav Hasek, a Svejk írójának törzshelyéről van szó. A regényből, pontosabban a derék katona és Vodička, a magyarfaló árkász (Vodička szerint – ez is a műből derül ki - „nem minden magyar tehet arról, hogy magyarnak született”) párbeszédéből azt is megtudhatjuk, hogy az író prágai tartózkodása idején a legtöbb este hattól itt volt megtalálható („Találkozunk a háború után este hatkor a Kehelyben”).
Elsőre azonban nem sikerül bejutni, népes német csoport vonul be előttünk, ám az ajtóban álló tulaj megígéri, másnap emlékezni fog ránk. Csodák-csodája, így is történik, másnap sincs hely elvileg, ám bejutunk, „gyere magyar”, mondja kedvesen a sörhasú barátunk. A hatalmas teremben természetesen Monarchia-korabeli Ferencz József kép a falon – sokan esküsznek rá, hogy a regény szellemének megfelelően a légypiszok is ott van a képen, én nem láttam ilyesmit a festményen -, asztalok, szélesen mosolygó vendégek, csapolt pilzeni, jó ételek, újabb korsók, vidámság, egymás után sorra tósztot mondókból álló asztaltársaságok.
U Flekù, a Két Macska
A következő állomás Az Órához (U Flekù), amely helyen hét évvel Amerika felfedezése óta sört mérnek, mind a mai napig. Ráadásul a sörfőzde is az épületben található, itt készül a világon egyedülállónak számító, tizenhárom fokos fekete sör, amelynek a titkát olyan féltve őrzik, mint például a Coca-Cola vagy a Zwack Unicum gyártási receptjét. Némi meglepetés, hogy a tálcán körbehordott becherovka nem a söröző vezetésének kedves ajándéka, pedig köszöntük szépen - hatvan koronáért egyébként nem adtunk volna érte. A téli prágai városnézéshez egyébként a zsebben lapuló kis üveg becherovka ajánlott a fogyasztására hajlamosaknak. Ezt követően bekukkantunk a Két Macskába, amely arról nevezetes, a csehszlovák titkosrendőrség munkatársai idejártak, a két épület ugyanis egyaránt a Szent Bertalan utcában volt - a Két Macska bizonyult időtállónak.
Sörkorcsolyázás és csehek
A legtöbb sörözőben csupán egyfajta csapolt sör kapható, ez lényegében a ház specialitása, és ez működik az étkek esetében is. Hol a főtt marhanyelv, hol a füstölt csülök, a cseh konyha kitűnő, igaz, az ételek nehezek, így a fogyókúra tekintetében is érdemes moratóriumot hirdetni. Kóstoljuk meg a hagyományos, disznóhús, knédli, káposzta hármast, a rostélyos húsokat, melyekhez bőségesen adnak szószt. Kedvelt desszert a gyümölcsös knédli és a palacsinta. Másnaposság ellen legjobb a pacalleves, vagy a savanyú leves.
Aki kulturális élményekre vágyik, annak számos helyen lehetősége van a serfőzde, a hatalmas rézüst, a rézcsövek megtekintésére. A Sörfőzők Házában például látható a kádakban erjedő sör is, ráadásul itt a hagyományoson kívül érdekességként megkóstolható a meggysört, a pezsgősört, a kávésört.
Vödör és gyönyörű vesék
A csehekről egyébként többen mondták itthon, hogy kicsit maguknak valók, nem barátkozóak, ám ezt nem tapasztaltuk, igaz, a kocsmában, fogalmazzunk úgy, hogy „felszabadultabbak” az emberek. Elmagyarázzák, hogy a sör lehet világos (světlé) vagy barna (černé), a legtöbb sör tíz vagy tizenkét fokos, de van tizennégy vagy három fokos is. Ismerik a „rigolettót”, a barna és világos sör keverését, itt řezané a neve. A dobozos sörről lesújtó a véleményük. Ha az ember sört akar inni otthon, kannával illik elmenni a kocsmába. Infláció azért itt is van, azaz Svejknek abban nem lett igaza, miszerint a sör árának emelésébe nem bukik bele a mindenkori cseh kormány,
Amikor idáig jutunk, megjelenik egy ember, kezében vödörrel, ám cseh ismerőseink meg sem lepődnek. „Teljesítményeket” elismeréssel nézzük, nem próbálkozunk az iram tartásával. Azért lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében másnap ki mást, mint Bohumil Hrabalt idézzük: „a máj el van gyötörve, de azok a gyönyörű vesék.” Ez tulajdonképpen nem is vicc, a cseh orvosok a vesebetegek számára kúraként napi két-három liter pilzeni sört írnak elő.
Ajánlott helyek
A Kandúrhoz (U Kocoura) Nerudova u.
A Kehely, U Kalicha, Na Bojišti u.
A Két Macskához (U dvou koèek) Bartolomìjská u.
Az Arany Tigrishez (U Zlatého Tigra), Husova u.
Söröző a Petřin alatt (Pivnice Pod Petřínem), Hellichova u.
A Mackóhoz (U medvídkù ) Na Perštýnì u.
A Fekete Ökörhöz (U Èerného vola), Loretanské rakpart
Sörfõzõk Háza (Pivovarský dùm), Jeèná u
A Hóhérhoz (U Kata), Radnice u.