szerda, 08 február 2012 01:51

Meteórák: az égben lebegő kolostorok

Írta:

Az eredeti görög kifejezés, a Ta Meteóra, ég és föld közti vidéket jelent. És valóban: a Görögország Thesszália tartományának északnyugati-részén lévő gigantikus, torony alakú sziklákon elhelyezkedő kolostorok láttán az utazó eleinte maga is nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy azokat emberi kéz telepítette volna fel több száz méter magasra. Ám más magyarázat nincs, az alacsonyan szálló felhők társaságában „ég és föld között lebegő kolostorokat” a szerzetesek évszázadok szorgos munkájával annak reményében alkották meg, hogy imájuk ily módon könnyebben utat talál Istenhez.

Kezdetben vala – a racionális geológusok szerint mintegy hatvan millió évvel ezelőtt - a thesszáliai síkság helyén egy óriási tó, amely kiszáradása után a páncél keménységűvé szikkadt hordalékanyagokat elegáns és karcsú, több száz méter magas sziklákká erodálták a földcsuszamlások és a viharos szelek. Az égnek meredő, oldalaikon barlangokat, üregeket rejtő sziklákat a magányra, az Istennel való párbeszédre vágyó remeték a tizedik század környékén fedezték fel. Kezdetben a lakályosnak semmiképp nem mondható barlangokban laktak, majd egyre többen érkeztek és szükségét érezve a közös imáknak, megalapították az első közösséget.

Fénykor és hanyatlás

Miként a világi életben, a szerzetesközösségek életében is megkülönböztethetünk jó és rossz időszakokat. A fénykor a XIV.-XV. századra tehető - az egyik leghíresebb szerzetes, Athanasziosz 1334-ben alapította meg a Nagy Meteóra Kolostort és teremtette meg a szervezett kolostorélet alapjait -, ekkor több mint negyven kolostorban laktak. Ez ekkor még független bizánci és szerb állam bőkezűen támogatta a szerzeteseket, akik nemegyszer előkelő család sarjai voltak világi életükben. A török hódoltságban „Oszmán vad népe” ugyan - miként Magyarországon - vallásukban többnyire nem háborgatta a közösségeket, ám azok hanyatlása, nem utolsósorban a belső ellentétek miatt, már megkezdődött.

A kolostorok lakói évszázadokon az ortodox görögség történelmének, hagyományainak, művészeteinek őrzői voltak. A kolostorok falai közt ma is készülnek freskók, virágzik az ikonfestészet, a kincstárban régi evangéliumok, továbbá kódexek és más kéziratok sorakoznak, melyek a görög klasszikusok (filozófusok, zeneszerzők, híres szerzetesek) műveit örökítik meg. Itt őrzik a különböző mesterségek titkait rejtő szent iratokat. A „kincstárakban” díszes poharak, pecsétnyomók, fafaragványok mesélnek az eltűnő időről.

A legnagyobb pusztítást a Wermacht katonái okozták a II. világháború során, a németek több épület is elpusztítottak, „művükre” a koronát marxista partizánok tették fel. A szerzetesek egy része később visszatért, ám újabb, ezúttal békésebb igényeknek kellett eleget tenniük: kíváncsi turisták járművei verik fel a Meteórák lábainál helyezkedő kis települések, Kalambaka és Kasztraki csendjét. Jelenleg fél tucat kolostor élnek – este és reggel zavartalanul -, és fogadják a káprázatosan szikla kompozícióktól tágra meredt szemű látogatókat.

Élet ég és föld között

- Please, don’t take pictures of me! – figyelmezteti angolul a jegyszedő apáca a egyik kelekótya turistát a Meteórák Ájiosz Sztefánosz nevű kolostor bejáratánál. Ennek különlegessége, hogy 1961 óta apácák lakják, és Szent Haralambosz csodatévő koponyáját is itt őrzik, eme ereklye ugyanis a kollektív emlékezet szerint a környéken történő körbehordozása esetén alkalmas volt a pestisjárvány lokalizálására. Nemhogy fényképezni, még szóba elegyedni sem igen lehet a turisták számára belépőket és ikonokat árusító apácákkal; elnéző, kedves mosollyal néznek keresztül rajtunk.

A kenyéren, vadmézen, sajton és tejen élő apácák és szerzetesek szorgalmas földművesként minden talpalatnyi helyet megművelnek a sziklák közelében, kertészkednek, gyümölccsel, szőlővel foglalkoznak. A kolostorok lényegében önellátóak, miközben naponta többezer turistát képesek fogadni, igaz, a lakók túlnyomó többsége az invázió idejére visszavonul. Napjuk három fő részből áll: munka, imádság, tanulás és pihenés. A többnyire görög és szerb származású szerzetesek az éjjeli imák és szorgos nappalok során az Istennel folytatott folyamatos párbeszéd révén akarják céljukat elérni, az örök boldogság megismerését.

A Nagy Meteóra Kolostor

Manapság már többnyire lépcsők visznek fel a szédítő magasságba és ahol nincsennek grádicsok, ott rácsos ketrecben, láncokon húzzák fel a lakók táplálására szolgáló élelmet.
A látogató számára rejtély, hogy az első szerzetesek miképp tudtak feljutni a sziklák tetejére; arra gyanakszunk, hogy valamikor a X. század folyamán a toronyalakú természeti képződményeket még magas fák övezték, melyeket utóbb kivágtak. A feljutás azonban ezt követően sem lehett kényelmes a csörlők és kötelek segítségével felhúzott hálókban. A vrizoni, a kötélkosár számos esetben a szikláknak csapódott és a feltörekvő szerzetes fejjel lefelé himbálózva teljesítette az út egy részét.

És olyan hírek is keringenek, hogy az ominózus kötelek állapotát nem vizsgálták. Ha elszakadt és a szerzetes lebukfencezett a szakadékba, akkor mindezt az isteni akaratnak tudták be.
A Nagy Meteóra Kolostorig több mint másfélszáz, sziklába vájt lépcsőfokot kell legyűrni, félezer méter magasan vagyunk a thesszáliai síkság felett és mintha repülőgépről tekintenénk a szikrázó mediterrán nap fényében fehérlő falvakra.

A kolostorudvart a főtemplomon kívül három kis kápolna zárja közre. A refektóriumban megcsodálhatjuk a kolostor kincseit (kódexek, kéziratok, ereklyék, a könyvtárban több mint hatszáz régi kiadású kötetet találhatunk), egy lezárt teremben a rég elhunyt alapító atyák és utódaik koponyája néz vissza. A következő ajtók már a hajdani ebédlőtermet, a konyhát és azok felszerelési tárgyait rejtik. Hatalmas, ötszáz éves asztal mellé telepedünk, egykoron itt fogyasztották szegényes étkeiket. Megszagolom az asztalt, illata mint egy ódon bibliáé.

Kalambaka és Kasztrati

Lefelé jövet elgyönyörködhetünk a sziklatömbök lábainál heverő Kasztraki – nevét onnan kapta, hogy a XIV. században Andronikosz Paleologosz bizánci császár építtetett itt erődítményt - szerelmes fiataljainak áldozatkészségében, a falucska felett több száz méter magasan az üregekben színes kendők százai virítanak. Évről évre ugyanis aki kendőt kap egy hölgytől, az Szent György napján felviszi, hogy ajándékozója (és egyébként is mindenki) számára bizonyítsa érzései komolyságát.

A falucska a három kilométerre lévő Kalambaka mellett - itt található Görögország egyetlen márvány szószéke - egyébként egy modern sport, a sziklamászás szerelmeseinek is támaszpontul szolgál. A Meteóráknál így keveredik múlt és jövő, a kolostorok meglátogatása mellett akár részt vehetnénk alapfokú, sziklamászó tanfolyamokon is

Tudnivalók, információk
1. Olyan helyekre látogatunk, ahová a nők csak hosszú szoknyában és fedett karokkal juthatnak be. A férfiak számára is kötelező a hosszú nadrág.
2. A Meteórák mintegy kéttucat kolostorából csupán hat látogatható, a többi immáron lakatlan és romos. Látogatható: Ajia Russanu, Ajiosz Stefanosz, Ajia Triada, Ajiosz Nikolaosz, Varlaam, és a Nagy Meteóra Kolostor
3. A megközelítés: Larisszából Trikala felé kell fordulni, utóbbi város „szülöttéről” Aszklépioszról, a gyógyítás istenéről és legendásan szép lovairól volt híres az ókorban. Trikala után Kalambaka, majd Kasztraki a helyes irány.

Megjelent: 4864 alkalommal