vasárnap, 12 február 2012 22:04

Amszterdam – „az élet egy horrorfilm”

Írta:

Az amszterdami hotelünk liftjének ajtajára a következő szöveg volt kiírva angolul: „az élet egy horrorfilm.” Erős lehetett a cucc, valaki beparázhatott, rossz tripje lehetett, vagy csupán egy született mókamester. Vidám ez a hely. Amszterdam (és Hollandia) kapcsán többnyire facipőkről, tulipánokról, finom sajtokról, gyémántokról, csatornákról, szélmalmokról, kerékpár kultúráról, adót fizető legális vállalkozóként dolgozó prostituáltakról, drogturizmusról, nagy festőkről (Van Gogh, Rembrandt) olvashatunk. A változatosság kedvéért ezért fapapucsokról, tulipánhagymákról, drogturistákról, piros lámpás negyedről, kerékpározó hollandokról, nagy festőkről, gyémántokról írok…

Ha megteheti az ember, Amszterdamot Brüsszel felől közelítse meg, autópályán és naplemente után, ugyanis a két várost százharminc kilométer hosszan összekötő autópálya végig ki van világítva. Felejthetetlen élmény e fényalagútban repeszteni autóval, még kicsit kótyagosak vagyunk, amikor éjjel megérkezünk a tényleges holland fővárosba (a névleges Hága).

Amszterdam valami ünnep okán eléggé megtelt, úgy döntünk, megpróbálkozunk a kempinggel. Ebben a hollandok – annyi máshoz hasonlóan - nagyon profik. Az országban mintegy kétezer kemping található, tiszták és minden kényelmi szempontnak megfelelnek. Ha akar az ember, sátrat ver, ha éjjel érkezik, faházat bérel.

Takarékos népség

Utóbbit tesszük. A bérlet díja nekünk kiköhöghető – nekik meg olcsó.  A holland takarékos nép, nem viszi túlzásba a fűtést és a melegvíz-szolgáltatást. Itt és másnap, amikor a város egyik olcsó hotelébe vonulunk át, tapasztaljuk, a víz vékonyan, langyosan csordogál, és a fűtőtesteken sem szárad meg egy éjszaka a kimosott zokni.

Eltelik pár nap. Amszterdam az egyik leglakhatóbb város a világon. A csatornák, kerékpárutak miatt számos rész autóval meg sem közelíthető, igaz, néha megriad az ember egy, a semmiből feltűnő villamos vagy bringás láttán. Ha a cseheknél van sörkultúra, itt kerékpárkultúra létezik. Kölcsönzők minden utcasarkok - és hamarosan mi ijesztgetjük a gyalogosokat.

Csatornahálózata miatt a várost gyakran nevezik az Észak Velencéjének, az ilyesmit azonban nem kell komolyan venni. Egyrészt Stockholmot és Szentpétervárt is hasonló titulussal illetik az útikönyvek, másrészt Amszterdam és Velence hangulata teljesen más. A négy fő ütőér a Herengracht, Keizersgrach, Prinsengracht és a Singel csatornák, bőséges a kínálat sétahajóból, amelyek fedélzetén az idegenvezetők legalább négy-öt nyelven elmondják a frankót. Szintén a város bájához tartozik, semmi sincs messze, a csatornák felett átívelő hidakon maximum fél kilométeren belül minden látványosság elérhető.

A Van Gogh-múzeumban

Mint például Amszterdam szíve, a főtér, a Dam és a főpályaudvar környéke, amely az elsőszámú találkozóhely. Innen lényegében egy ugrásnak vannak a nevezetességek. A Rembrandt-ház, a Van Gogh-múzeum, utóbbiban, bevallom, itt teljes napot töltöttünk, holott nem így terveztük, ám a festő több mint kétszáz festménye, mintegy félezer vázlata mellett nem lehetett elszaladni (persze, így is kevés volt az idő).

A múzeumi választék igen széles. Van Kínzás Múzeum – pontosan arról van szó, amire az ember először gondol, embertársunk titkaiba történő beférkőzést elősegítő elmés, ötletes szerkezetek tárházát szemlélhetjük. Létezik Szex Múzeum, Lakóhajó Múzeum, Sörfőző Múzeum, Tengerészeti Múzeum… Az ország a XVII. században tengeri nagyhatalom volt, Németalföldet rabszolgát és fűszert szállító flottái tették gazdaggá és erőssé. Amszterdam ebben az időben Párizs, London és Nápoly után a negyedik legnépesebb európai város volt.

James Bond-ként Amszterdamban

A piros lámpás negyedekben szabad, adófizető vállalkozók űzik a mesterséget. E környéken a férfiember végre-valahára James Bondot játszhat, mi is ezt tesszük. A játék koreográfiája a következő: a lányok a „vitrinekben” táncolnak, sóhajtoznak, a kezüket nyújtogatják felénk, mindez természetesen ékes bizonyítéka annak, hogy személyiségünk varázsa egy szempillantás alatt lenyűgözte őket, és piszkos anyagiak semmilyen szerepet nem kapnak interperszonális viszonyunkban. Ám az ember (a James Bond) kedves mosollyal, kissé rezignáltan int az epekedő hölgyeknek, „no, baby, no way.”

Ami a melegeket és a leszbikusokat illeti, külön emlékművük van, három rózsaszín háromszög, az egésszel kapcsolatban csak annyi a megjegyzésünk, hogy a homoszexuálisok társaságának óriási előnye, házibulikban lekötik egymást, és a heteroszexuálisoknak annál jobb esélyük van csajozni.

Tulipánláz

Az ország a tulipánjairól is világhírű, minden városban fantasztikus virágpiacok találhatóak. A növény meghonosítója, Charles de L’Escluse (1593-ban ültette el az első hagymákat), ráadásul a magyar flóra egyik első leírója, ismertetője volt. Annak idején egyébként olyan tulipánőrület söpört végig Európán, hogy a tőzsdén ősi birtokokat cseréltek egy-egy ritka példány hagymájáért, aminek következtében a normálisabb nemesi családtagok közül, jó páran önkezükkel vetettek véget életüknek. A holland kormány a téboly megállítása érdekében spekulációellenes törvényt hozott.

Látják, világhírű fapapucsokra, gyémántokra, sajtokra már nem is jutott hely, miként az Amszterdamtól nem messze lévő csodálatos halászvároskákra sem. Itt még nekünk is olcsó volt a szállás, arról nem is szólva, reggelenként a halászok rákokat sütöttek a tengerparton.

Megjelent: 1673 alkalommal