csütörtök, 02 február 2012 14:17

Dalmácia: fehér városok, magyar emlékek

Írta:

Dalmácia: fehér városok, magyar emlékek

Dalmácia alatt a horvát tengerpart déli részét értjük, közel négyszáz kilométer hosszan nyúlik el, öblökkel, félszigetekkel, szigetekkel tarkítva; a Föld legtagoltabb, legkülönlegesebb tengerpartjaihoz sorolják. A mediterrán tájakon magyar történelmi és kulturális emlékek sokaságával találkozik az utazó, nem véletlenül, nyolcszáz évig éltünk „társországi” kapcsolatban horvát barátainkkal.

Állok Dubrovnik hatalmas városfalán, magasságunk huszonöt méter, szélességünk hat méter, hosszunk közel két kilométer. Európában kevés hozzáfogható van, Málta fővárosában, Vallettában, s talán még a pápák francia székhelyén, Avignonban láttam hasonlóan impozáns erődítményrendszert. Tátott szájjal állunk, béke, nyugalom honol, ragyognak, fehéren csillognak a falak, a hajók – innen kis maketteknek tűnnek - lassan úsznak be a kikötőbe. Vakít a mediterrán nap, július van, hatalmas hőség, a családra tekintettel bemegyünk a várfalba épített egyik büfébe, limonádét inni.

Az Adria gyöngyszeme

Nem bírom ki, míg pihennek, addig a falakról tovább fotózom a fehér várost, az Adria gyöngyszemét, a felkapott, exkluzív nyaralóhelyet, ahol manapság világsztárok vásárolnak maguknak ingatlant. Könyves Kálmánt nyolcszáz éve koronázták horvát királlyá, Dubrovnik (Ragusa) Nagy Lajos királyunk által, a XIV. században lett a lovag uralkodó három tenger mosta birodalmához (Adriai, Balti, Fekete) csatolva. Évszázadokon át az európai politikát meghatározó Velence méltó vetélytársa volt, még a hatalmas Ottomán Birodalommal szemben is sikeresen megőrizte függetlenségét; a Bokar-, a Minceta-, a Lovrijenac-erőd védői tudtak az ágyúkkal bánni; az erődök napjaink nyári kulturális fesztiváljainak idején színházi előadásoknak adnak otthont.

Hanyatlását – fénykorában, negyvenezer lakosával, Európa egyik legnagyobb városa volt – a világpiaci változások okozták, a Földközi-tenger a háttérbe szorult a világóceánok kereskedelme mögött, erre tetőzött rá 1667-ben egy pusztító földrengés. A várost újjáépítették, majd jött Napóleon, a Habsburgok, az I. világháború, Jugoszlávia. 1979 óta a világörökség része, a mai napig emlékszem az 1991-es szörnyű hír keltette döbbenetemre: a szerb csapatok lövik a várost. Ezt a pusztítást is helyrehozták a lakosok.

Büszkék a közös múltra

Lent a mélyben vár ránk az Óratorony, Onofrio mester kútja, a Sponza-palota, a régi kikötő, a Szent-Balázs templom, a Ferences-templom (itt található Szent László jobbja), a Dubrovniki Katedrális, a Püspöki-palota, a várostól pár perc hajóútra lévő szigetecskék, Szabó Lőrinc emléktáblája, aki számos verset alkotott itt, az Orlandó-oszlop, melyet Luxemburgi Zsigmond ajándékozott a szabad királyi városnak.

Lépkedünk lefelé a lépcsőkön. A horvátok büszkék a közös történelmünkre, midőn a nagyhatalmú bánok, miként Erdélyben a vajdák, a magyar királyok nevében irányították a nagyfokú autonómiát élvező „társországot”. Dalmáciában lépten-nyomon magyar emlékekbe botlunk, Trogir (Trau) váráig üldözték a tatárok IV. Béla királyt, Klissza sziklavárában született Árpád-házi Szent Margit, Könyves Kálmán királyuknak tartják, mint régi uralkodóikat.

Lépkedünk lefelé a lépcsőkön, holnap már indulni kell Közép és Észak-Dalmácia felé, északra, Hvar és Brac szigete, a Makarskai Riviéra, Diocletianus római császár városa, Split vár reánk.

Márvány és pálmafa

Pár barátunk hosszú évek óta Brac szigetén él, komppal érkezünk, a kikötőben várnak. A híres kőfejtő miatt – a változatosság kedvéért - fehéren csillognak a sziget települései, került innen kő- és márvány Washingtonba, a Fehér Házba is annak idején, manapság luxusvillák építéséhez szállítják az értékes anyagot. Sokan mondják, az Adria legszebb és legnaposabb strandja Bol városkája mellett található, az Arany-szarv (Zlatni Rat), amely a tengerbe közel hétszáz méter mélyen benyúló földnyelv és széljárás irányától függően változtatja alakját. Barátaink mosolyogva kérdezik, akarjuk-e látni ezt a pazar látványt? Nem, ugyan. Az Arany-szarv környékét szemmel láthatólag nagyon kedvelik a szörfösök is, ők vízben, mi a parton napfürdőzünk.

Még egy rekord Brac-csal kapcsolatban: az adriai szigetek közül itt található a legmagasabb csúcs, a közel 800 méter magas Vidova Gora. A magasból tiszta időben gyakorlatilag az egész dalmát szigetvilág látható, ám egy kis Opel Corsával jöttünk Magyarországról, négyen vagyunk, tele csomagokkal, nem merem bevállalni. Barátainknak szerencsére erős, dalmát tájakra való autója van.

Másnap, Hvar szigete következik, amelyről több útikönyvben is olvastam, a világ tíz legszebb szigeteként tartják számon. Nem is vitatkozunk a bedekkerek „bölcsességével”: a szigeten – a változatosság kedvéért – fehér kőből épült, mediterrán városkák üdítik az ember lelkét, olajfaligetek, levendulamezők, és szőlőültetvények váltják egymást, Jelsa városában Európa egyik legszebb mediterrán parkja látható. A napsütéses napok száma olvastán a vodkásüveg után nyúlhat a skandináv ember, a klíma miatt a Hvar-szigeti borok az ókor óta híresek. Következik Horvátország legidősebb települése, Stari Grad, annak idején még görög telepesek alapították, ma a sziget leglátogatottabb helye.

Makarska

Ugye milyen az ember? A Biokovo festői szerpentinjén lefelé ereszkedve jókat kacarásztunk az út mellett álló táblán, amelyben üdvözöltek bennünket, a szöveg szerint a Makarskai Riviérán. Aztán az elkövetkezendő napokban többször bocsánatot kértünk a kacajokért, mert beláttuk, nem marad el ez a partszakasz a francia, vagy olasz Riviérától.

Makarska (és környéke) bájos mediterrán hely (régió), csodálatos óvárossal, fenyőerdőkkel, szép, kavicsos tengerparttal, földnyelvecskékkel, amelyek tetején kis kápolnák találhatóak. A strandok közt is lehet válogatni, akad nyüzsgőbb, ahol a nyaralók a parton, a vízben vagy a koktélbárban „pihenhetik ki” magukat, és akadnak részek, ahol a fenyők árnyéka óv a naptól, a távolság a zajongóktól, a kavicsokat már sziklák váltják fel, és a nyaralónak csupán annyi helye van, hogy hallgassa az őslakos kabócák fáradhatatlan ciripelését, concertóját. Naplemente után is nagy az élet, minden este a tengerparti sziklák barlangjaiban lévő zenés helyekre megyünk, ahol a táncparkett üvegtéglából áll, és alant a hullámok törik a követ (ilyen itthon nincs). A mulatozók közt akad mindenféle náció, az ausztrál szörföstől az ukrán tengerészig.

Makarskán elkerülhetetlenné válik a felismerés, a világon kétségkívül legszebb magyar hölgyek után a képzeletbeli dobogó második fokán a horvát nők következnek; magasak, karcsúak, a sok lépcsőzéstől szép a lábuk. A tengerparttól ugyanis meredeken emelkedik a szint, a negyedik, ötödik utcában lakó turistának már meg kell gondolnia, naponta hányszor teszi meg az utat. Persze, ilyen helyen nem lehet kérdés, megéri kapaszkodni, például, a világ legnagyobb kagyló- és csigagyűjteményét bemutató Kagyló-múzeumért.

A „vaddisznóölő” palotája

Utolsó állomásunk, a Zágráb utáni a második legnagyobb város, Split felé közeledünk. Diocletianus császárnak – amikor még csupán ambiciózus légiós tiszt volt - egy druida papnő azt jósolta, ha megöli a vaddisznót, uralkodó lesz. Évekkel később jött rá a jóslat értelmére, az elődjét megmérgező vetélytárs katonatiszt neve Aper volt, ami latinul vaddisznót jelent. Beváltotta a jóslatot, és az akkori világ ura, a római birodalom feje lett.

Amikor visszavonult az uralkodástól, egy barátságos tengeröblöt választott, itt építette fel a palotáját, és lett a Split első lakosa. Az épületegyüttes – a változatosság kedvéért fehér márványból készült - falai közé egy egész város befért. A palotában lévő Szent Doimus (Split védőszentje) székesegyház főkapuja felett – ez sem meglepetés -, két kőkoporsóban, két magyar királylány, IV. Béla lányai nyugszanak. A kiváló állapotban fennmaradt palotakomplexumban a nyári fesztivál számos rendezvényének ad helyett, és ami a legmeghökkentőbb volt, léteznek olyan szerencsés emberek, akiknek az épületen belül lakásuk van.

Éjszaka értünk a horvát-magyar határra, a sötétben sem lehetett nem észrevenni, hogy a horvát határőrök elégedetten és kedvtelve nézegették a magyar rendszámú autók ezreit, a pénzüket nyilván elköltött szomszédokat. Annál is inkább, mert a szemközti sávban, már az újabb szerencsés magyar utazók gurultak a fehér dalmát városok felé.

Keretes1: Dalmát tengeri étkek

Az Adria kristálytiszta vizéből kifogott dalmát halételekről az orvosok csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak, élettani hatásaik igen pozitívak. A tengeri étkek kedvelői a legjobb helyre jöttek. Például a szardella miatt, amely úgy a legjobb, ha hajnalban kifogják és legkésőbb délig, roston kisütve, vagy marinírozva fogyasztják. Létezik egész vékony szardella is, ezt giricé-nek hívják, és citrommal öntik nyakon. A brudet – amit egy jó, tartalmas hallevesnek mondanánk – minden turista kedvence lesz. A szakácsok néha egy kis rákkal, kagylóval „bolondítják”, ami igazán érdekessé teszi, az meg különösen, hogy paradicsomot és bort tesznek a lébe, amit aztán agyagtálban, parázson „kezelnek”. Meg kell jegyezni, nem tapasztaltam azt a bőséget, mint például a Földközi-tenger más tengerszakaszain, az Adriában mintha kevesebb tenger gyümölcse lenne, ám ami van, nagyon finom. Kagyló, languszta, polip, cápa, füstölt ikra várja az ínyenceket, és a helyiek esküsznek rá, a világ legjobb osztrigája Ston szigete mellett található.

Keretes2: Hasznos információk

Fényvisszaverő mellény: apróságnak tűnhet, ám határon ellenőrizhetik, és minden belépő autóstól megkövetelhetik a legalább egy darab, sárgászöld fényvisszaverő mellényt.

Kompok: A költséget mindig a helyszínen kell megfizetni, a motor köbcentimére, illetve az utasok száma alapján.

Telefonkészülékek: mindegyik kártyás, egyébként ez tűnik a leggazdaságosabb megoldásnak.

Megjelent: 1746 alkalommal