péntek, 10 február 2012 01:47

Krakkói galambok

Írta:

Peckes, kihízott galambok burukkolnak Krakkó hatalmas főterén, a Rynek Glówny-n, ide-oda tipegnek, és azt játsszák, nem is érdekli őket elragadtatottan sikongató gyerekhad, pedig jól tudják a kövér húsú héja-csemegék, mindegyik gyerek kezében ott a galambeledel. Zsibong a nép a téren lévő középkori vásárcsarnok, a Posztóház árkádjai alatt lévő boltokban is; nyüzsög a város, japán, finn, amerikai és spanyol turistacsoport falatozik velünk ugyanabban az étteremben, hiába, Krakkó nagyon felkapott úti cél az öreg kontinensen és a tengerentúlon is.

Mondhatnánk, európai turisztikai központ, az óváros, a Wawel már 1978 óta a világörökség része. Bár Lengyelország második legnagyobb városa, gyalogosan is könnyedén bebarangolható, a közlekedés pedig sokkal szervezettebb, átgondoltabb, mint például Budapesten, dugót alig látni. Krakkó annyira népszerű, pár évvel ezelőtt már sok is volt a jóból, pontosabban a randalírozó angol és skót fiatalokból; a város polgármestere rendeletben tiltotta meg, hogy a kocsmákban, éttermekben kiszolgáljanak részegen, hiányos öltözékben botránkoztató turistákat (egyébként Budapesten is hasonló gondok akadnak a szigetország fiataljaival).

Krakkó nem kevesebb, mint hatezer műemlékkel, félszáz múzeummal, tucatnyi egyetemmel, középiskolával, színházakkal, operával, templomok sokaságával, szállodák, panziók, éttermek százaival várja a nagyérdeműt. Ami az éttermeket illeti, falatozáshoz valóban van miből válogatnia a látogatónak, a lengyel konyha első osztályú, történelmi barátaink mentalitásáról sokat elárul következő mondásuk, miszerint aki nem eszik és iszik sokat, feltehetően irigy, vagy gonosz ember.

A Posztóházzal és a „lengyel Petőfi”, Adam Mickiewicz szobrával szemben lévő étterem vendégei mindent meg is tesznek az ilyesfajta gyanúsítások megelőzése érdekében, nagy lelkesedéssel esznek, isznak. Körülnézek, az egyik asztalnál cékla-, illetve pacallevessel ismerkednek, a másiknál bigos érkezik, ez leginkább a mi székely káposztánkra emlékeztető étel, ám adott esetben akár mézet, gombát is tesznek bele. A lengyel konyha nagyon ért a káposztában megfőtt különböző húsokhoz, és halételekből is gazdag a választék, lengyel marhatekercset és tejszínes heringet választunk. Bőséges a kínálat füstölt sajtokból, almás lepényekből, kompótokból is.

Nemzetközi turistacsoportjaink, hasonlóan a Rynek Glówny peckes galambjaihoz, és a Posztóház önfeledt vásárlóihoz, egyre elégedettebben zsibonganak, érkezik a sokadik kör bivalyfüves pálinka (zubrowka) és málnás sör, akad, ki mézborral kísérletezik. Az első kör, a lengyel konyaművészet tanulmányozása jól sikerült, így nekiindulunk a középkori lengyel királyság meghatározó városa kulturális örökségének felderítésének.

A mohó waweli sárkány

A város annak idején a waweli dombokon alakult ki, a nyugati szláv törzsek nagyjából ugyanazon évtizedekben érkeztek ide, amikor Árpád népe a Kárpát-medencébe. Azon ősi időkben még sárkány is élt a waweli dombok barlangjaiban – legalábbis így szól a legenda -, akit rendszeresen marhával, borral, és szűzlánnyal kellett kifizetni. Mígnem a lakosok úgy döntöttek, ként töltenek az egyik megölt, és kibelezett jószág belsejébe, majd a váltságdíj átadása előtt közvetlenül meggyújtják, hátha a fenevad az egészet lenyeli mohón. Így történt, és a sárkány egész napja úgy el lett rontva, hogy pár óra múlva kimúlva találták.

A középkorban Magyarország és Lengyelország nagyon hasonló pályát futott be, Európa gazdag, erős és meghatározó királyságai voltak, uralkodóházaik közt számos rokoni kapcsolattal; napjainkban is hemzseg a város a közös emlékektől. Például, a sárkánybarlang megtekintése után a Wawel várába sétálunk fel, ahol a lengyel királyok várának sírkamrájában magyar származású uralkodók is nyugszanak.

Történelmi párhuzamok

Így az erdélyi fejelemből lengyel uralkodóvá választott Báthory István, vagy Nagy Lajos királyunk lánya, Hedvig, a litvánok keresztény hitre térítője, akit 1997-ben II. János Pál avatott szentté. Hedvig, lengyelül Jadwiga eladott ékszereiből létesítették azt a Jagello egyetemet is, amelynek évszázadokon keresztül legkevesebb minden ötödik hallgatója magyar volt.

A sírkamrában nyugvó magyar származású uralkodókon túl – a dinasztikus összefonódások felsorolása lehetetlen, és akkor még nem szóltunk Rákóczi lengyel vagy Bem apó magyar kapcsolatairól - számtalan magyar emlékhelye van a városnak, hol a Balaton étterembe, hol a Balassi-emléktáblába ütközünk, később a város legrégibb fogadójában, a Rózsa Szállóban értesülünk arról, hogy itt lakott Liszt Ferenc (miként Balzac vagy I. Sándor cár).

Se vége, se hossza a történelmi párhuzamoknak, állapítjuk meg, és ekkor, a Mária-templomból, miként minden órában, felharsan egy trombitahang. Majd hirtelen megszakad. A XIII. században mongol nyíl találta el a katonát, Krakkót, sok magyar településhez hasonlóan, felégették a tatárok, a katona halálát e félbeszakadt dallam őrzi, a lengyeleknek hejna’-nak nevezik, hazai nyelvészek szerint ez a magyar hajnal szó torzult változata.

Reneszánsz épületek

A Wawelbe egyébként többféle jegyet válthatunk. A várudvari séta a legolcsóbb, a várfalakról kellemes kilátás nyílik a Visztulára, többet kell viszont fizetnie annak, aki a pompás királyi termekre, vagy a koronázási jelvényeket őrző kincstárra kíváncsi. A Wawel az egyik legszebb reneszánsz kori épületegyüttes Európában, Mátyás király visegrádi palotájára emlékeztet, nem véletlenül. Sokszor a mesteremberek személye is megegyezett, fúrtak-faragtak pár évet Visegrádon, majd átjöttek Lengyelhonba.

Krakkót sokan Európa egyik legszebb városának tartják, történelmi, kulturális, szórakoztató és gazdasági központ, amelynek élénk gazdasági életét csak sejtheti a patinás falak közt bolyongó turista, mert a belső kerületekben nincs forgalom, nincs gyár, üzem. Rengeteg a fiatal, legkevesebb hatvan-hetvenezer diák tanul itt, esténként vidám zajongás hallatszik a kis kávéházakból, valahol dzsessz szól, az árkádok alatt kis színházak plakátjai tájékoztatnak az előadások kezdeteiről. A kalandozások elengedhetetlen kelléke az úgynevezett krakkói kártya, amely jó az összes tömegközlekedési eszközre, számos múzeumban elfogadják, és még egyes éttermekben, kávéházakban is kedvezményeket adnak a meglepett kártyabirtokosnak.

Megjelent: 1191 alkalommal