hétfő, 30 július 2018 21:24

Lettország: a fekete macska feneke és más rigai történetek

Írta:

Riga mindig is a Baltikum egyik fővárosa, sőt, Európa nagyon fontos kereskedővárosa volt, akár a német kereskedők, akár a lengyel-litván uralkodók, vagy a svéd királyok, akár az orosz cárok kezében volt a város feletti hatalom. A kereskedelem évszázadokon keresztül garantálta a gazdagságot, Riga óvárosa éppen ezért szenzációsan jól néz ki, és az ember az utcák, a házak láttán csak kapkodja a fejét a különböző lett, német, litván, lengyel, orosz múltat magába foglaló történetek nyomán, a fekete macska fenekétől kezdve a feketefejes házig.

Állok egy virágba borult rigai téren és a Fekete Macskás házat bámulom. A nevét onnan kapta, hogy a tornyán egy fekete macska szobra áll, amelyik éppen felpúpozza a hátát, és úgy látom, mintha mérgesen prüszkölne.

E cica annak a háznak a tetején díszeleg, amely a lett kereskedők céhének székháza volt. Mókás módon került fel a magasba.

RC, 1294

Riga az egyik legjelentősebb Hanza-város volt, a kereskedelmet azonban német kereskedők tartották a kezükben. Ugyanígy az akkori uralkodó osztályt is német nemesek alkották, a katonai hatalmat a Német Lovagrend gyakorolta.

Tegyük hozzá, mindez nem a semmiből történt, hiszen Rigát Albert brémai püspök alapította a 13. század elején, a város neve pedig úgynevezett alnémet nyelven (Plattdeutsch) patakot, csatornát jelent.

Ekkoriban a lettek elsősorban jobbágyok voltak, ám változtak az idők, közülük is számosan akadtak, kik jó érzékkel kereskedtek, és gazdagodtak, sőt, egyenesen dúsgazdaggá váltak. Csak egy baj volt ezzel, nem vették be őket a német kereskedők céhébe.

Azért a leggazdagabb lettek a német kereskedők céhének székházával szemben felhúztak egy gyönyörű új épületet, ez lett a lett (nem lehetett kihagyni ezt a profán szójátékot) kereskedők székháza.

Az épület tetejére pedig felkerült a fekete macska szobra, aki hátát púpozza, ám a feneke, jaj, merre is mutat, hát egyenesen a német kereskedők székháza felé.

RC, 1295

RC, 1296

Az ember ezen a történeten elmosolyodik, és tovább halad a következő kedves rigai történet helyszíne felé. Ez is még a német időkhöz kapcsolódik.

Jellemző Riga kereskedelmének erősségére, hogy a nőtlen kereskedőknek is külön székházuk volt, ezt a 14. században építették. Ha valaki megnősült, akkor ki kellett lépnie a céhből.

RC, 1475

Az egyesület patrónusa Szent Móric/Mauritius volt, akinek a neve a mór, azaz fekete szóból ered. (Az egész etimológiai miskulancia a görög nyelvig nyúlik vissza, mert a fekete görögül mauron.) Végül is innen ered a fekete fejűek elnevezés, és a feketefejes ház.

De később más kereskedőházakra is felkerült a fekete fej. Ennek már más jelentése volt, azt jelezte, hogy az adott céh egzotikus termékek kereskedelmével foglalkozik, például fűszerekkel, vagy Afrikából származó elefántcsonttal.

RC, 0998

A házat 1941-ben a németek részben lerombolták, a pusztítást a szovjetek fejezték be pár év múlva. A most látható épületet a kilencvenes években kezdték újjáépíteni, 2001-re lett készen.

A bejárati ajtó felett egy felirat, így szól: „Ha ismét elpusztulnék, jöjj és emelj ismét újjá.”

RC, 1469

RC, 0995

Ezen a történeten, ugye, az embernek már nincs kedve úgy mosolyogni, mint a fekete macska históriáján, de haladhatunk tovább a rigai sétánkon.

Aztán szép lassan az történt a városban, hogy a német befolyás gyengülni kezdett, olyannyira, hogy 1562-ben feloszlatták a Német Lovagrendet. Jöttek a lengyelek körülbelül fél évszázadra, majd a felemelkedő svéd királyság 1621-ben.

Riga jelentőségére mi sem jellemzőbb, hogy azonnal Svédország második fővárosa lett. A német és svéd hatás egyébként nagyon is érződik a városon, a lengyel példának okáért kevésbé. (De megjegyzem, a lengyel hatás meg Litvánia fővárosában, Vilniusban érhető jobban nyomon.)

A 18. század elejére pedig egy új, feltörekvőben lévő birodalom tette rá a kezét Rigára. Nagy Péter cár és az orosz seregek legyőzték XII. Károly svéd király csapatait, és lényegében Lettország az orosz birodalom egyik kormányzósága lett.

Egészen 1918-ig, a függetlenség kikiáltásáig, amelynek a Molotov-Ribbentrop paktum alapján 1940 júniusában a bevonuló szovjet csapatok vetettek véget, egy év múlva megérkezett a Wermacht, három évre rá a Vörös Hadsereg, 1990 májusában lett újra független Lettország.

Ez hát Riga rövid történelme dióhéjban, és a fekete macska/fekete fejű történetek után folytathatjuk is a sétát, mert rengeteg a látnivaló és a sztori.

Például, itt van Riga központi piaca, a város naggyá és gazdaggá tevő kereskedelmének ékes bizonyítéka. Ez a piac már nem a régi piac a Hanza-városok korából, az is hatalmas volt, ezt a mai is álló központot a független lett állam építette 1924 és 1930 között.

A központi piac alapterülete hatszor-hétszer nagyobb, mint a mi Parlamentünk alapterülete. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, és mindez bizonyítja, hogy Riga nem csupán a középkorban, hanem a XX. században is meghatározó szerepet töltött be a kereskedelemben. Ezek után például nem is lehet kérdés, hogy az orosz birodalom első vasútvonala melyik két várost kötötte össze, igen, Moszkvát és Rigát.

A második világháborúban a németek hadi célokra sajátították ki a piac grandiózus területét, majd 1949-ben visszakapta eredeti funkcióját, de új neve hűen tükrözte a változások szellemtörténelmi irányvonalát, Kolhozpiacnak nevezték el.

RC, 1426

Szerencsére manapság minden rendben van körülötte, 1998-tól például a világörökség része.

RC, 1443

A piac után azonban már igyekezni kellett, hogy az ember becsekkoljon a szállodába. Aztán következhetett az esti és éjszakai Riga, ami viszont külön riportot érdemel.

Megjelent: 3027 alkalommal

Kapcsolódó elemek