A litvánok mindig is kereszteket állítottak a litván Golgotán, a Keresztek-dombján. A Litván Golgota évszázadok óta a litvánok egyik legerősebb nemzeti szimbóluma.
A domb egy kora középkori földvár maradványa.
A csatákban elesett, ismeretlen helyen eltemetett katonák rokonai már 14. században állítottak itt kereszteket.
Az orosz uralom elleni 1831-es és 1863-as levert felkelések túlélői a feszületek állításával és gondozásával igyekeztek ébren tartani a nemzeti öntudatot.
Aztán minden litván család elkezdett keresztet állítani. Amíg Litvániába nem érkeztem, nem is tudtam róla, hogy ők is olyan kőkemény katolikusok, mint a lengyelek.
Amikor az ember meghal, a jeles sírköves még nem dolgozhat olyan gyorsan, hogy a kőből, márványból készült síremlék is álljon, addig fakereszt áll a friss földhányáson.
Majd a síremlék elkészül, hogy mikorra, miképp és mennyiért, erre mindenkinek lehet egy története, valamikor, majd elkészül és felváltja az ideiglenes fakeresztet.
Sok országgal ellentétben, Litvániában ez a fakereszt a Keresztek-dombjára kerül, elviszik oda a családok. Becslések szerint ezért mintegy egymillió kereszt áll a Kryžių kalnas dombján.
Hogy ez mennyire csípte a kommunisták szemét, arra nincs kifejezés.
A kereszteket kirángatták, megtörtént, hogy a dombot munkagépekkel letarolták.
A litvánok a dombot visszaépítették, a kereszteket újra állították.
A kommunisták vízi erőművet akartak építeni, hogy elárasszák az egész környéket.
Nem jött össze.
- szeptember 7-én II. János Pál pápa meglátogatta a Keresztek-dombját, egymillió hívő előtt celebrált szabadtéri misét.
A ferences rendet bízta meg, hogy építsenek kolostort, ennek alapkövét a kilencvenes években letették, avatása 2000-ben történt meg.
A Keresztek-dombja manapság minden litván család zarándokhelye, gyakran ellátogatnak ide, de esküvők, születések, halálesetek alkalmával mindenképpen.
Mert mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?
