kedd, 07 február 2012 02:03

Málta: kicsi a bors, de erős

Írta:

Járjon az ember a máltai szigetcsoportból három lakott szigetének bármelyikén, mondjuk a legnagyobbon, Máltán, vagy a második legnagyobbikon, Gozón, netán Comino szigetecskéjén, a körülötte beszélgető embereket hallgatva minduntalan megállapíthatja: a máltai nyelvnél érdekesebbet, különlegesebbet ritkán hallani. Továbbá, kicsi a bors, de erős, mondhatnánk Máltáról, a Földközi-tenger páratlan szépségű szigetállamáról. A 396 négyzetkilométer területű, négyszázezer lakosú uniós tagország évente közel másfél millió turistát fogad.

Az alap az arab nyelv észak-afrikai dialektusa, ám ezt (jól figyeljenek!) olaszos intonációval, hanglejtéssel beszélik, miközben rengeteg angol szavat is felismerni véltünk; ez hát az Európai Unió legkisebb hivatalos nyelve, minden ország nyelvészeinek kedvence, a máltai, az egyetlen sémi nyelv, amelyet latin betűkkel írnak.

Rejtélyes elődök

Hasonlóan a nyelvhez, a szigetcsoport lakosainak életének más területein is hasonló bájjal keveredik a múlt, a történelem. A területet ezredévek óta lakják, erről tanúskodnak a több helyütt is megtalálható sziklasírok, öt-hat ezer éves megalit templomok, a világ legrégibb kőépítményei. A Gozó-szigeti Cgantija Temples kőtömbjei például a világ legrégebbi szabadon álló, ember alkotta építményei, e sorok írójának kedvence azonban a fősziget egy másik helye, a Hagar Qim egyik, öt méter magas, tíz tonnás kőtömbje volt, amely ékesen árulkodott a máltai ősök logisztikai és szállítási kapacitásáról, fejlettségéről.

A rejtélyes elődök után jöttek a föníciaiak, az üveg feltalálói a főszigetet „biztonságos kikötőnek” nevezték el (Malet-nak, azaz, innen az elnevezés), majd a karthágóiak indítottak innét támadásokat a Földközi-tenger nyugati medencéjére ácsingózó rómaiak ellen, ám Hannibál elefánt-projektjének csődje után a sziget felett a római köztársaság vezetői, majd a bölcs, a kevésbé bölcs, illetve az egyenesen tébolyodottnak nevezhető római császárok diszponáltak.

Pál apostol érkezése

Krisztus után 60.-ban pedig fontos ember szenvedett hajótörést a partoknál, Szent Pál apostol, aki három hónapig tartózkodott a szigeten, ám a negyedév elég volt arra, hogy a hajótörés helyét a mai napig Szent Pál öbleként emlegessék. A történelem ismerői a következő érkezési sorrendet nagy valószínűséggel sejtik: arabok, normannok – ekkor lett keresztény sziget Málta –, majd a híres lovagrend uralkodott évszázadokon át, Napóleon Egyiptomba menet kutyafuttában meghódította a szigetet, ám Nelson admirális ellenvéleményt fejtett ki, így 1964-ig várni kellett Málta függetlenségére. Tíz évig még alkotmányos monarchiaként működött (uralkodó, értelemszerűen, II. Erzsébet), majd 1974-től önálló köztársaság a sziget, az Európai Unióba velünk együtt léptek be.

Gozó és Comino

Mivel Magyarországon elsősorban a főszigetet, Máltát ismerik, ezért úti beszámolónkat Gozóval és Cominóval kezdjük. Gozót többek közt imádja a nemzetközi filmvilág, és számos alkotás jeleneteit forgatták itt le, például a helybeliek nagy örömére a Trója című amerikai film azon jelenetét, amikor a csatába induló Brad Pitt, akarjuk mondani Akhilleusz, elbúcsúzik szerető édesanyjától. (A főszigeten „csak” olyan filmeket forgattak, mint például Monte Cristo grófja.)

De Gozón található az a híres barlang, ahol a legenda szerint Kalüpszó nimfa hét évig tartotta fogva Odüsszeuszt, aki a párok, házaspárok életében sorsfordítónak tartott hetedik esztendőben nem teljesen egyenrangú kapcsolatának lezárása mellett döntött. Gozó partjainál a tenger minden utazót megajándékoz a kék szín árnyalataival, hol opálos, hol türkizkék, pár méterre arrébb már zöldben játszik. Ha pedig valakit az érdekelni, hogy a tenger vízből miképp nyerik ki a sót, Qbajjar városánál az egyik legnagyobb európai só lepárló területét szemlélheti meg, hatalmas teknők, medencék segítségével érik el a kívánt célt. Comino szigete pedig a búvárosok Mekkája. A két kisebb, lakott szigetről komp köti össze Máltával, de motorcsónakok is közlekednek, utóbbival tértünk vissza a főszigetre.

Kitűnő közbiztonság

Málta egészére nézve elmondható, hogy irigylésre méltó a közbiztonság. Itt nyugodtan lehet sétálni még a St. Julian’s híres szórakozó negyedeiben is, az elhagyott fényképezőgépek, pénztárcák megkerülnek, vagy, ha valaki elvitte őket, bizonyosan nem máltai volt. Mélyen katolikus ország ez, a fiatalok a bulikból úgy térnek haza, hogy előtte hajnalba bemennek a templomba, és meggyónják, mit tettek fülük mögé az éjszaka során.

Bárki is látogat el erre a szigetcsoportra, nem kerülheti meg a híres, napjainkban máltai lovagrendként ismert szerzetesrend történetét. Ők eredetileg a Rodosz szigetéről, a törökök által kiűzött, Jeruzsálemi Szent János lovagrend voltak, akik 1530-ban kapták meg Máltát. Nem sokáig örülhettek a nyugalomnak, „oszmán vad népe” 1565-ben – vagyis egy évvel a szigetvári ostrom előtt – átfogó támadást intézett, ám a helyiek Jean Parisot de la Valette nagymester vezérletével legyőzték őket, emlékét őrzi a főváros neve is.

A hatalmas siker után a hálás európai uralkodók – még a protestáns angol királynő is - jelentős pénzügyi segítséget nyújtott a további harcokhoz, ekkor még jobban megerősítették a szigetet. Az impozáns erődítmény rendszer garantálta, hogy a védők bárki betolakodni vágyót szénné lőhessenek ágyúikkal, a sziget lakossága már egy új háborús korban, a II. világháború német bombázásai során szenvedett legtöbbet.

A Nagymesterek palotája

A Máltára utazónak számos dolgot nem szabad kihagynia. Ilyen például a Nagymesterek palotája, amely ma az elnöki hivatalnak és parlamentnek ad helyet, vagy a Szent János katedrális, ahol a nemzeti festő Mattia Pretti munkáit, illetve az olasz Caravaggio képeit lehet megtekinteni. A Casa Rocca Piccola egy 1850-ben épített kis palota, ahol a máltai nemesi élet hétköznapjaiba, kultúrájába pillanthatunk be. A mai máltai felső körök jellemzően Sliema városában élnek, gyermekeik Londonban tanulnak, és otthon is angolul beszélnek egymással. Az egyik legszebb panoráma pedig a Szent Péter és Szent Pál nevét viselő nagy bástyák tetején lévő kertből, az úgynevezett Felső Baracca Kertből nyílik a környékre.

Kengurut eszünk

Máltán az ínyencek is megtalálják számításukat. A nemzeti eledel a nyúl, ez a legnagyobb testű szabadon élő állat. Csigákból, fekete- és fésűskagylóból nagyszerű a kínálat, miként rákból, polipból, tintahalból, lóhúsból, fürjből és egyéb nyalánkságokból. A máltai bor érdekes jelenség, mert többnyire az olaszoktól veszik meg a szőlőt, csak a szigeteken készítik el. Mivel nagyon sok máltai dolgozik Ausztráliában és nyugdíjas korukra hazatelepülnek, bekövetkezett azon étkezés, amire itthon nem is gondoltunk: az ausztrál-máltaiak miatt sok helyen kapni kenguruhúst. Ami az ízét illeti, szerintem az erszényeseket inkább hagyják békén ugrándozni az ötödik kontinensen.

Hasznos tudnivalók

Közlekedés: angol módi, baloldali, korábban Ciprus kapcsán is elmondtuk olvasóinknak, nagyon nehéz az átállás, jól gondolják meg az autóbérlést. Máltán egyébként nyáron óriási a forgalom, kilométer hosszan araszolnak a gépjárművek, mindenkinek van és a máltai ember nem a gyaloglás vagy a kerékpározás rajongója. A buszozás azért lehet élmény, mert negyven éves, ám gyönyörűen felújított gépek közlekednek.

Áramellátás: sok helyen hárompólusú konnektorok vannak, ezekhez a recepción kell átalakítót, adaptert kérni.

Víz: Ásványvizet igyanak, a csapokból sótlanított tengervíz folyik.

Máltai nyelviskolák

A kétnyelvűnek mondható Máltának van még egy hatalmas vonzereje a fiatalok számára: rendkívül jók az itteni, nemzetközi nyelviskolák. A diákok akár egész évben tanulhatnak itt, de nagyon népszerűek a júniustól szeptemberig tartó angol kurzusok. A legtöbb nyelviskolának saját szállodája, tengerpartja, hajói, motorcsónakjai vannak.

Megjelent: 1469 alkalommal