Németország (4)

Szerény berlini szállásomon egy szép májusi reggelen úgy határoztam, hogy az aznapi program csakis a híres tévétorony lehet, tizenegy éves koromban láttam először és utoljára. Felejthetetlen élmény volt, a mai napig emlékszem rá, egyébként a szüleimmel nyaraltunk az NDK-ban, egy vasutas üdülőben. És a torony nem változott, belülről sem, minden berendezés új, de úgy gyártották le és úgy néz ki, ahogy a kelet-német államban anno. Nagyon jó ötletnek tartottam és tartom.
Ebben a riportban nem csupán a mai Berlinről írok, hanem régi írásaimból is szemezgetve, több mint húsz évet fogok át. Fiatal újságíróként a kilencvenes években több alkalommal is járhattam Berlinben. Kézenfekvő és hálás téma volt, hogy a fal leomlását követően miként építik újjá az egyesített német fővárost. A példátlan beruházásokról számos riportom jelent meg a magyar sajtóban. Majd úgy alakult, hosszú ideig nem jártam Berlinben, az új város pedig időközben felépült.
A hetvenes években, gyerekként voltam először Berlinben, és évtizedek óta kisebb-nagyobb megszakításokkal, valahogy mindig visszatérek. Végigkövettem az újraegyesítést, az újjáépítést. Valamikor Nyugat-Berlin volt a jobb hely – sok millió mérfölddel jobb -, manapság Kelet-Berlin tűnik izgalmasabbnak. A berliniek szerint városukat négy ízben építették újjá. Először a XIX. században, a német egyesülést követően a Hohenzollerek szabtak formát a Spree-parti birodalmi fővárosnak. Majd jöttek a harmincas évek megalomán elképzelései; a jóformán mindent porig romboló 1945-ös ostromot követően pedig kezdődhetett az újabb építkezés. A Fal leomlását követően – ez volt a kínai Nagy Fal mellett állítólag a másik, a világűrből is látható, ember…
Az egykori frank birodalom fővárosa, Nürnberg utcáit járom. A város hajdanán az európai fűszerkereskedelem, a német kézművesipar egyik központja volt, a hajdani glóriát őrzik a városfalak, a régi patrícius házak, fogadók, a gótikus és barokk templomok.