péntek, 10 február 2012 00:48

„Róma nem egy nap alatt épült”

Írta:

A decemberi langyos, tizenöt-tizennyolc fokban Róma utcáit járom, stílszerűen, a brit Morcheeba zenekar csodálatos, „Rome Wasn’t Built In A Day” („Róma nem egy nap alatt épült”) című számát hallgattam a sétáló magnómon, és csak rábólintani tudtam az állításra. Nem is volt más választásom, amikor véget ért a szám, éppen a Vespasianus császár építtette Colosseum négyszintes arénájához értem. Egyik kedvencem, minden sportstadion őse: háromemeletnyi magas árkádsorok, sugárszerűen elágazó lépcsőfeljárók.

Faragott kövein egykor jobb sorsa érdemes gladiátorok és vadállatok lecsepegő vére ejtett csillag alakú foltokat, manapság csupán a turisták szívverése áll meg egy pillanatra a belépő összegének hallatán. - Míg a Colosseum áll, addig Róma is állni fog, ám ha leomlik, vele veszik a város, a várossal meg az egész világ – szól a gyászos jóslat, ám a szereplők köszönték, jól voltak és jól vannak (már amennyire).

Boldog szaturnáliák

Előkaptam mindkét útikönyvem. A december 17.-től december 24.-éig tartó időszak már az ókorban is ünnep volt. Igaz, még pogány vigília, Szaturnusz, a földművelés istenének napja (a kutatók szerint egyben az újév eljövetelét is ünnepelték.)

Gyakorlatilag szabadott volt minden: úr és szolga, nő és férfi együtt lakomázott, táncolt, ivott, kedve szerint mekegett, nyávogott, tótágast állt, áldozott a szerelem oltárán. Boldog-boldogtalan megajándékozta egymást, még a rabszolgák is kaptak szuvenírt. Aztán elmúlt december 24-e, és előkerültek a korbácsok. A császárok az V. századtól erre az időszakra betiltották a cirkuszi és gladiátorjátékokat (a germánok hamarosan őket tették tiltólistára).

Elindultam a Piazza Navona felé, a hagyományoknak megfelelően ott állították fel a város legnagyobb karácsonyfáját, és ott tartották az egyik legnagyobb karácsonyi vásárt.

Útközben mindenütt betlehemi jászlakat láttam, Olaszország településein ezt nagyon komolyan veszik. Gyakran jászol gyanánt egész falvakat építenek a Szent Családdal, és az elmaradhatatlan, a hajdani istállót leheletével jó radiátor módjára bemelegítő szamárral és borjúval. A hagyomány szerint a Születés Bazilikájában (Santa Maria Maggiore) őrzik a betlehemi jászol darabjait, ezt nagyon sokan megnézik; ezt tettem. Egyébként az első jászlat Grecció városában Assisi Szent Ferenc állította fel.

Pénzérmék a Trevi-kútban

Ezt követően, a Szent Péter tér előtt csak annyi kitérőt engedélyeztem magamnak, hogy megnézzem a híres Trevi szökőkutat - ki tudja, hátha ott fürdőzik még benne Anita Ekberg (lásd még Federico Fellini: Édes élet), Rómában karácsonykor csak történnek csodák.

A csalódás után, a hagyománynak megfelelően két pénzérmét dobtam bele. Az elsőt azért dobálták, dobálják az emberek, hogy biztosítva legyen következő római vakációjuk. A másik érmével egy tetszés kívánságot válthatnak ki. A kút érdekében az érméket időnként kiszedik, és a Vöröskeresztnek adják.

A hagyományok szerint a karácsony napján a pápa a Szent Péter téren, a vatikáni palota erkélyéről adja áldását a városnak és egész földkerekségnek. A bazilika helyén egykor az őrült Néró császár stadionja állott. Itt végezték ki Pétert, sírja a nagy oltár alatt található. A bazilikát szigorúan őrzik a pápai testőrök – egyenruhájukat Leonardo da Vinci tervezte. A lélegzet elállító, százhuszonhárom méter magas kupolát pedig Michelangelo, 1547-től szerencsés módon őt nevezték ki a főépítésszé, ám nem érhette meg a nagy mű elkészültét.

Az ifjú és az öreg Michelangelo

A kupola után indíttatás éreztem a sixtusi kápolna megtekintésére is. Megdöbbentő volt a kontraszt, a mennyezeti freskók – a még ifjú mester alkotása - derűt és optimizmust sugárzottak. Majd a főfalon, a már öregkori Utolsó ítélet, melyen Krisztus kézmozdulatával irgalmat nem tűrően utasítja el a feléje törtető, üdvözülni vágyókat. Vajon mitől csömörlött meg a zseni, netán csalódott a kék bolygót benépesítő humanoidok (emberszabású robotok) természetében? – töprengett pár másodpercig a kései látogató.

De karácsony idején félre az ilyen gondolatokkal. Inkább arról szólnék még, hogy Róma annyira mégsem nagy, hogy ne lehessen gyalog nekikerekedni. Ha pedig elfáradt az utazó, egy szelet pizza és egy pohár bor erőhöz téríti, számos éjjel-nappali kisvendéglő található szerte a városban. Ráadásul karácsonykor bőséges a halkínálat, a rómaiak ilyenkor sok angolnát is esznek. Utóbbit kihagytam.

Ami pedig az olasz barátainkat illeti: a vendégéjszakák számát tekintve Olaszország a világ negyedik leglátogatottabb országa, a turizmusból származó bevételek alapján a második. Van egy terület azonban, ahol évek óta toronymagasan vezet: a nemzetközi közvélemény kutatásokban. A megkérdezettek szerte a világon, az olaszokat tartják a legvidámabbnak, legnyíltabbnak, legsegítőkészebbnek, azaz, a nációk közt a leginkább szimpatikusnak. Kell-e ennél jobb ajánlólevél? Irány Itália, irány Róma!

Étel, ital

Tíz százalék borravalót illik adni. Rendkívüli választékosság és könnyedség jellemzi, a vendéglői élet egyébként a rómaiaknál alakult ki. A spagettin, a tortellini-n, a makarónin, a pizzán túl igen nagy a választék a sajtokból, zöldségekből és a tengeri ételekből – tengerpartból szerencséjükre jócskán akad. És akkor még nem beszéltünk a kávéról, vagy a fagylaltról, melyek klasszissal jobbak az itthon kaphatóaknál. Egyébként ugyanez mondható el a pizzákról, Magyarországon nem tudnak ilyen könnyű tésztájú „malomkerekeket” készíteni.

Olaszország a világ egyik legnagyobb bortermelője, két fajtát ajánlunk. Ne hagyják ki a kizárólag a Vezúv lejtőin termő fehérbort, a Krisztus könnyeit (Lacrimae Christi). Vörösborból a firenzei, a szalmafonatú butykosokban forgalmazott chianti a nyerő. A szupermarketek kicsivel drágábbak a hazaiaknál, a kis boltok viszont negyven százalékkal is.

Megjelent: 1352 alkalommal