Az ismerkedést 1992-ben, a barcelonai nyári olimpia alkalmával kezdtem el. Első utam a Montjuich-ra, Barcelona Gellérthegyére vezetett, mert az olimpiai rendezvények jelentős részét itt bonyolították le. Itt található az Olimpiai Stadion, az uszoda, a Katalán vagy az Építészeti Múzeum. Innen vezet funiculare, a fogaskerekű a jóval magasabb Tibidabo hegyre, ahonnan festői panoráma nyílik a városra.
Kiszáradt folyómeder
A város ütőere a híres sétálóutca, a Ramblas. Rambla, ez a szó kiszáradt folyómedret jelent; a meder ma gyönyőrű platánokkal övezett, mintegy kilométernyi hosszú sétálóutca, ahol éttermek, kávézók, üzletek, templomok, éttermek, kocsmák, bárok, táncos mulatóhelyek, kifőzdék, kávéházak, teázók, diszkók váltogatják egymást. Itt még hajnalban is nagy a forgalom – köszönhetően részben a Plaza Reial és a környező sikátorok „kínálatának” -, fiesta, vagy FC Barcelona győzelmek idején, amelyekből egyébként jócskán akad, lépni sem lehet a tömegtől.
A Ramblas a Katalónia teret és a tengerpartot köti össze, a parton emelkedik Kolumbusz Kristóf hatvan méteres emlékműve, ebből a vasoszlop több mint ötven méter. Az emlékmű előtt Kolumbusz zászlóshajója, a Santa Maria másolata áll. A nagy admirális felfedezései nyomán egyébként a város nem járt jól, a kora és virágzó középkorban a Genova és Velence mellett meghatározó kikötő és kereskedelmi központot, a Földközi-tenger más kereskedelmi központjaihoz hasonlóan, kényelmetlenül érintette az atlanti partvidék, Nyugat-Európa országai, városai előtérbe kerülése.
Barcelona újabb fénykora egyébként az 1992-es olimpiával kezdődött, ez nagyon megdobta a várost - igaz, ebben az időszakban a sevillai világkiállítás, az olimpia, és az Amerika ötszáz éves felfedezésével kapcsolatos rendezvénysorozat konjunktúrát hozott egész Spanyolországnak.
Barcelona azon városok közé tartozik, amelyekről turista még nem igen mondott olyat, hogy „egyszer elég volt megnézni.” Valószínűleg sokszínűségével ragadja meg a látogatót, aki nagyon sokfajta szórakozás közül választhat.
Antonio Gaudi nyomában
Ha feltámad benne a kultúra iránti igény, a város szülötte építész Antonio Gaudi, emlékét a legendás templom, Sagrada Familia és a Güell-park őrzi. A csipkeszerű mintázatokkal díszített, mór, gótikus és barokk elemeket felmutató Sagrada Familia építésének idejét kétszáz évre becsülte Gaudi – a mester szerencsétlen módon halt meg: éppen a templom építkezését vezényelte, amikor a nagy munkában aláesett egy villamosnak.
A másik nagy Gaudi-mű a Güell-park, amely eredetileg – az építész legnagyobb mecénásának nevét felvéve – előváros lett volna, ám csupán két lakás készült el. Így maradtak a bravúros megoldások, a mozaikból kirakott sárkányok és gyíkok, a meredek lépcsők és díszes szökőkutak. A park közepén a művész háza, amely múzeumként üzemel.
Étel-ital, fürdés
Ha enni-inni akar, egészen különleges jellegzetességek is kipróbálhat, ilyen például a fűszeres szószban készült kagyló, illetve a disznóporc – tapasztalataink szerint ez utóbbit imádják a helyiek. A katalán salátákat, vagy a híres borfajtát, a sangriát sem szabad kihagyni.
Ha fürdeni akar a turista, közel a tengerparti üdülőövezet, a Costa Brava, és minden igényt kielégít a kulturált városi strand is. Azt is meglehet csinálni, hogy az ember délelőtt kirándul, délután pedig megmártózik a vízben. Gyerekeseknek is van program, itt található Európa legnagyobb tengeri akváriuma – természetesen delfinekkel -, de a barcelonai állatkert is a kontinens egyik legjobb állatkertje. Sajnos, Hópehely – azaz, Copito de Nieve - a barcelonai állatkert világhírű fehér gorillája 2003-ban elhunyt. A helyiek intenzíven meggyászolták a King Kongnál is népszerűbb főemlőst.
A katalánok
A katalán Európa legnagyobb népességű, önálló állammal nem rendelkező, hat milliós nemzete, amely mintegy egyharmad Magyarországnyi saját területtel rendelkezik. Katalónia lényegében híd Dél-Franciaország (Provance) és Spanyolország (Kasztília, Andalúzia) között nyelvben, életstílusban. A katalánokat egyénisége, jelleme sok mindenben különbözik a velük egy országban élő nációkétól. A tartomány olyan széles körű politikai, gazdasági, kulturális autonómiát élvez, hogy az idelátogató magyar turista mindig azt kívánja: csak ennyi autonómiát kapjanak a határon túli magyarok. A parlamentben mindenki katalánul beszél, igaz, az írás-olvasásban már nagy hiányosságaik vannak.
Csavargók útjai
A katalán fővárosban április-májustól hirtelen megszaporodnak a csavargók, jut belőlük a tengerpartra, Barcelona hegyére, a Montjuicra, csavargók koldulnak a város szimbólumának számító Sagrada Família székesegyháznál és a Placa Espanyán lévô városi bikaaréna tövében. Ez utóbbi helyen például fél tucat olyan ágyat számolunk meg, amelynek tulajdonosa békésen üldögél a verőfényes délutáni csúcsforgalomban.
A nem hivatalos becslések szerint az országba körülbelül százezer csavargó van, akik nyáron a tehetősebb Észak–Spanyolországba próbálnak szerencsét, és csak a hideg közeledtével, október novemberben nyomulnak le ismét délre, egészen Cádizig, Malagáig, s még tovább Marokkóig.