vasárnap, 05 február 2012 18:54

Mallorca, ahol mindent megtalál egy turista

Írta:

Mallorcára évente tizenhárommillió turista érkezik, így repülőtere a madridi után Spanyolország legforgalmasabb légikikötője. Éppen ezért e sorok szerzőjének voltak fenntartásai, mondván, bizonyára tömegturizmus zajlik, van a tengerpart, meg a szállodák… Tévedés volt, Mallorcán minden megtalálható, ami kellhet a turistának, a nyüzsgés, vagy a nyugalom, az elegáns szállodák, vagy az eldugott kis öblök, sportlehetőség, vagy a kulturális emlékek sokasága...

A szigetet három nagy tájegységre lehet osztani. Az északi-északnyugati részén a Tramuntana hegység vonul végén, amely megvéd a hideg, északi szelektől, és tíznél is több olyan csúcs emelkedik ki, amely magasabb a mi Kékesünknél. Az eredmény egy látványos, szabdalt tengerpart, vadregényes sziklákkal. A Tramuntana déli része már „szelídebb”, lankásabb, narancs-, citrom és olívaligetek borítják. A sziget keleti részét a Levante-hegy uralja, itt már kevesebb a szikla, ám remek öblök, homokos strandok találhatóak. A sziget belseje síkság, ahol mandulát, olívabogyót, szőlőt termesztenek, a városokban, falvakban pedig gazdag kultúrával, történelmi hagyományokkal találkozunk. Mallorcán nincs állandó folyó, hanem csak időszakos, úgynevezett torrenték, és a szűkös csapadék miatt ezek sem bővizűek. Az édesvizet így a föld mélyéből nyerik, ezeket jelentős részben szélmalmokkal hozzák fel.

Megérkezik George Sand és Chopin

Az első lakók valószínűleg Dél-Franciaországból érkeztek mintegy hétezer éve, komoly kereskedelmi hajókikötőket a görögök és a föníciaiak építettek. Az utakat, a vízvezetéket, a szőlőtermesztést a rómaiak hozták magukkal – mint annyi más helyen -, de a több mint háromszáz évig tartó arab uralom (i. sz. 903-1229) is hatalmas kulturális és gazdasági fejlődést jelentett, új városok épültek, olajfa- és mandulaligeteket telepítettek. Mallorca 1349-ben vesztette el önállóságát, ekkor lett az aragóniai királyság része. (A szigetlakók egyébként a katalán nyelv mallorcai nyelvjárását beszélik, és rendkívül büszkék rá.)

Sokan 1838-ra teszik a mallorcai turizmus kezdetét, ekkor érkezett a szigetre a francia írónő, George Sand, és a lengyel zeneszerző, Frédéric Chopin, egy év múlva megjelenik Sand regénye, „Egy tél Mallorcán” címmel. Ez kelti fel a művészvilág érdeklődését, és ez kitart a mai napig. A két világháború között Robert Graves angol író, költő, műfordító költözött ide, és látta hetekig vendégül a legendás magyar fordítókollégát, Devecseri Gábort, napjainkban a spanyol királyi család, Michael Douglas, Claudia Schiffer, Pierce Brosnan, Boris Becker és még számos híresség rendelkezik mallorcai villával.

Mallorcát nem csupán a forró nyárban látogatják turisták, amikor a 35-36 fokban a tenger felől állandóan fújdogáló kellemes szél hoz enyhülést, hanem télen is, mert a napi átlaghőmérséklet 15 fok. Kedvelt célpontja az asztmás, légúti betegségekben szenvedőknek is.

Narancsligetek és kisvasút

A fővárosban, Palma de Mallorcán lakik a népesség fele, mintegy négyszázezer ember. Egyik fő látványossága a homokkő katedrális, amely még világi funkciót is betöltött, a falak a hajdani kalóztámadások ellen is védelmet nyújtottak. Manapság ilyesmitől már nem kell tartani, a turisták nyugodtan sétálhatnak a remek közbiztonsággal rendelkező, nyüzsgő, izgalmas mediterrán városban. A szigeten számos olyan település van, amelyek régi, patinás házain látszik, jómódban éltek az elődök, az egyik ilyen Soller, amely a narancsligeteinek köszönheti több száz év óta a jólétet. A fővárost és Sollert vasútvonal köti össze, amelyet a XX. század elején adtak át annak érdekében, hogy a narancs minél gyorsabban eljusson a fogyasztókhoz, a vonat manapság elsősorban turisztikai célokat szolgál.

Az egyik legszebb rész a Formentor-félsziget, és maga a Formentor-fok, ahol szép időben negyven-ötven kilométernyire is ellátni. Tavasszal és ősszel kicsit szeles lehet a sziklák tetején, idegenvezetőnk szerint megtörtént már, hogy a turistacsoport egy része négykézláb jött vissza a kilátóról. Ám kihagyni semmiképp nem szabad, miként Deia és Valdemossa hegyi falvak meglátogatását sem, utóbbi településben található az a karthauzi kolostor, ahol annak idején Chopin és Sand meghúzta magát – nyaranta, nem véletlenül, nemzetközi zongorahangversenyt rendeznek itt.

 

Megjelent: 1305 alkalommal
Tovább a kategóriában: Barcelona fehér gorilla nélkül »