hétfő, 19 május 2014 08:42

Utazások Törökország déli tengerpartján

Írta:

Törökország a hatodik legkedveltebb turisztikai célpont a világon, csak Franciaország, az Egyesült Államok, Kína, Spanyolország és Olaszország fogad több turistát. Csodálatos eredmény, büszkék lehetnek rá a török rokonok (legalábbis ők bennünket a legnyugatibb török törzsnek tartanak). Bár Isztambul, Anatólia vagy Kappadókia is nagy élmény, azt hiszem, leginkább a földközi-tengeri régiót, a több száz kilométer hosszan elnyúló török déli tengerpartot kedvelem, mégpedig a bőséges választéka miatt. Ha valaki csak pihenni szeretne egy luxusszállodában? Megteheti. Ha valaki mást az ókori romok, vagy az iszlám kultúra, netán a vásárlás, a városnézés, a búvárkodás, a gyerekes programok, a világtól félreeső helyen lévő kis falvak érdeklik, avagy csak jókat enne-inna? Szintén szabad a vásár.

A török Riviéra legkeletebbre lévő idegenforgalmi központját, Alanyát manapság török-német városnak is nevezik, és ha a turista útbaigazítást kér a helyi török emberektől, legtöbbször német szavakkal, mondatokkal próbálnak válaszolni neki.

A városnak húszezer német lakosa, mégpedig állandó lakosa van, akik egész évben életvitelszerűen itt vannak, legfeljebb a forró nyár alatt utaznak vissza kis időre Németországba. Húszezer német lakos komoly bevételeket és munkahelyeket jelent Alanyának (gondoljunk bele, csak a fodrászok közül hánynak van állása a most említett kontingens okán), ráadásul a németek nagyon jó kapcsolatokat ápolnak az önkormányzattal, sok pénzt adnak iskoláknak, kórházaknak.

Nyilvánvaló miért költöztek ide, egyrészt, amikor telente Németországban szakad a hó, vagy fagyos szél süvít, és a nap hosszú időre nem bújik elő, akkor Alanyában banánt, narancsot szüretelnek, a hőmérséklet pedig a leghidegebb napokban sem esik 10 Celsius fok alá. Másrészt olcsóbban kijönnek, mint Németországban.

Alanya már hosszú évekkel ezelőtt, első látásra megtetszett, meg volt benne egy üdülőközpont minden előnye, és léteztek kisvárosi hangulatú részei is. A teret az egész városban a bevehetetlen fellegvár uralja.

Alanya, asszonyok

A kapujáig a négyes számú busszal lehet felérni, de inkább a gyaloglást választottam, stílusosabbnak éreztem. Fent, a régi szeldzsuk erődből mintha repülőgépről néztem volna le a városra, az egész régióra.

Látszott a híres Vörös-erőd, a kikötőben horgonyzó jachtok, halászhajók, az óváros házai, vendéglői.

Torok. voros

Alanya, kikoto

Látszott a Kleopátra-strand, amelyet még Marcus Antonius ajándékozott Egyiptom királynőjének.

Alanya, Kleopatra

Sétálgattam a városban, valóban sokszor hallottam német szót. Ha Nagy Szulejmán ezt megérhette volna, húszezer német Alanyában, hát a Felséges Padisah abban a pillanatban elindította volna a csapatait.

Antalya: koszorúzás az Atatürk-szobornál

Utazás előtt kíváncsiságból megnéztem ENSZ turisztikai világszervezetének a szokásos éves Tourism Highlight Edition kiadványát. Azt sejtettem, hogy a törökök nagyon jók lehetnek a nemzetközi összehasonlításokban, így is volt, hatodikak a ranglistán, csak Franciaország, az Egyesült Államok, Kína, Spanyolország és Olaszország fogad évente több turistát. 2012-es adatokat láttam, 35,7 millió látogatójuk volt, az elmúlt negyven évben idáig fejlődött a török turizmus.

Az európai repülőterek szervezete, az ACI Europe rendszeresen méri a repülőterek forgalmát, és a török légikikötők remekül szerepelnek, folyamatos a bővülés. A török déli tengerpartra érkezők jelentős része Antalyába száll le, a kétmilliós város repülőterét egyébként a Repülőterek Nemzetközi Tanácsa nemrégiben a minőség és az utas-biztonság szempontjából Európában a legjobbnak ítélte. Nekem sokáig téves elképzeléseim voltak Antalyáról, azt hittem, csak egy nagy közlekedési és gazdasági csomópont, egy ipari metropolis. Valóban, vannak ilyen részei is, ám a város nagyon szép, rendezett, parkokkal, sétányokkal, régi és modern épületekkel, az emberek nyugodtak és akárcsak nálunk, szemrebbenés nélkül átfutnak az úttesten az autók előtt.

Antalya, atfut

Antalya, kisallat

A történelmi óváros nagy kiterjedésű és remek állapotban van, és bármerre indul az ember a zegzugos utcákban, sikátorokban, előbb-utóbb mindig a kikötőben találja magát. A városban járva-kelve számos jelzés utalt a jó életszínvonalra. Ráadásul a kikötőben és az óvárosban a több helyen is grillezett, fűszerezett kék kagylót árultak citrommal. A következő képen látható úr például azért olyan vidám, mert jó sok kagylót vettem tőle.

Antalya, kagylo

Torok, kagylo2

Láttam egy kulturális ünnepséget is, amely Kemal Atatürk szobrának megkoszorúzásával ért véget, láttam a himnuszukat átéléssel éneklő török embereket.

Antalya, himnusz

Mustafa Kemal Atatürk a törökök nemzeti hőse, az I. világháború után Sevres-ben velük is aláírattak egy olyan gyalázatos békeszerződést, mint velünk Trianonban, és gyakorlatilag csak Anatólia maradt volna török kézen. A török államférfi azonban összerántotta nemzetet, fokozatosan kiszorította az országból a görög, olasz, francia és brit csapatokat, majd eltörölte a szultánságot, és 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot.

A dolmus

A dolmus lényegében egy iránytaxi, amellyel elsősorban a városokon belüli közlekedést oldják meg, de a városok között is közlekedik, ahogy számoltam, legfeljebb olyan ötven-hatvan kilométer a hatótávolságuk, mert az ennél hosszabb távokat már távolsági buszokkal teszik meg. A dolmusokra nagybetűvel ki van írva, hogy milyen útvonalon közlekednek, a sofőrök mindent ismernek, a tengerparti szállodákról is pontos térkép van a fejükben.

Az ember tehát int az út szélén, felszáll, és az út végén fizet, az árak korrektek, lényegében olcsó az ily módon történő utazás. Magyarországon ez a rendszer nem működne, mert a hatóságok nem engednék, hogy a mikrobuszok bárhol és ne csupán a kijelölt, hivatalos buszmegállóban álljanak meg.

Torok, dolmus

 Side

Side gazdag ókori kereskedőváros volt, napjainkban páratlan régészeti lelőhelynek számít. A neve gránátalmát jelent és ez a gyümölcs látható a város ősi pénzein is. Viszonylag jó állapotban maradt fenn a régi városfal és több épület, az egykori piac, az agora, a római színház, a bizánci fürdő, és a félszigetre települt hajdani nyüzsgő városnak a félsziget csúcsán lévő gigantikus Apollón-templomából valamennyi, amely alkonyatkor, a lemenő nappal együtt a legszebb.

A mai Side hasonlóképpen nyüzsgő, nyáron szerintem már sok is a jóból, túl sok a turista. Ám két megdönthetetlen érv a város mellett, hogy a környékén vannak talán a déli tengerpart legjobb homokos strandjai, illetve a környékén nagyon jó szállodák találhatóak, amelyeket mindennek tetejében gyönyörű mediterrán fenyőerdők ölelnek körül, vagyis egy napi programba a strandolás és a kirándulás is belefér.

Side, szinhaz

Side, Apollon

 Manavgat

Manavgat kellemes meglepetés volt, leginkább a zöld színű folyója és a parkokban, növényekben, virágokban gazdag folyópartja tetszett. Sokan korzóztak, sétáltak itt, a forró nyári hónapokban bizonyosan a fél város ide jár hűsölni. Kirándulóhajók horgonyoztak a vízben és a legénység azt ígérte, fél óra alatt a nyílt tengert is elérjük.

Manavgat, folyo

Elég meleg lett, mire Manavgat híres vízeséséhez kijutottam a dolmus segítségével, szokás szerint zökkenőmentesen, praktikusan történt minden, megkérdeztem melyik járat visz oda, jött, intettem, felszálltam, leszálltam, fizettem. Kicsit túl is haladtunk a vízesésen, a mellettem ülő idősebb török asszonyok a legnagyobb örömmel kurjongattak a sofőrnek, hogy álljon már meg. Az asszonyok remekül szórakoztak. A vízesés nem volt különösebben magas és látványos, de kitűnő zuhanykapuként funkcionált, legalább fél órát elücsörögtem kellemes hűvösében.

Manavgat, vizeses

Torok, papagaj

 

Törökország 2013-ban 26 milliárd dolláros bevételt ért el az idegenforgalomból és jó esélyük van arra, hogy az idén ezt túlszárnyalják. Az egyiptomi, tunéziai gondok miatt pedig mértékadó becslések szerint is látogatók százezrei választották a biztonságosabb török részeket, a törökök egyébként nagyon okosan nem csökkentették az árakat, úgy voltak vele, ez egy kedvező piaci szituáció, és az európaiak mindenütt keresik a kék tengert, a jó programokat, szállodákat. Utóbbiak pedig folyamatosan épülnek, új idegenforgalmi központokat, nagy építkezéseket láttam Kemerben, Larában, Kunduban.

Búcsúzóul az egyik kedvenc képem, valahol Kemer és Antalya között készült a cipőjét lehúzva pihenő vándorról, a déli török tengerparton, 2014. tavaszán.

 

Torok, ul

 

Megjelent: 5224 alkalommal