Elefántháton Laoszban
Bár a szlogen szerint Laosz az egymillió elefánt országa, ennyi elefánt sohasem volt az országban, hiszen egyetlen csorda számára is igen nagy terület, élőhely szükségeltetik. Ám a boldogabb elefántidőkben ormányosok tízezrei közlekedtek a dzsungelben, a hegyekben, a Mekong partján. A hegyekben nem elírás, az elefántról nem is gondolná az ember, de aztán megtapasztalja, hogy milyen meredek helyeken képes felmenni, leereszkedni.
Éjszaka Tokióban
Tokió éjszakai életéhez foghatót még nem láttam, nem mondom, hogy jobb, mint például Bangkok, vagy Kuala Lumpur, azok is nagyon rendben vannak, de a város, és egyébként maga Japán is egyedülálló, különleges, még az ázsiai országokhoz képest is. Tokióban komplett buli negyedek vannak (Roppongi, Shinjuku, Shibuya, Harajuku, Ikebukuro), a legkülönfélébb szórakozóhelyek, klubok, kocsmák, pubok, kávézók, mozik, színházak, karaoké-helyek ezrei, sztriptíz-, gésa-, hostess-, host- és meleg-bárok, masszás szalonok, vörös lámpás városrészek, show műsorok, pornó boltok, játéktermek, pacsinkó-szalonok és akkor még ott van az utca. Hajnalonként már csak annyi erőm maradt, hogy bevágódtam egy taxiba és a sofőrnek odaadtam a szálloda prospektusát. Minden esetben a legrövidebb úton, a hivatalosan érvényben lévő árért érkeztünk meg, és sűrű hajlongások közepette nyitották ki a taxi ajtaját.
Utazások Törökország déli tengerpartján
Törökország a hatodik legkedveltebb turisztikai célpont a világon, csak Franciaország, az Egyesült Államok, Kína, Spanyolország és Olaszország fogad több turistát. Csodálatos eredmény, büszkék lehetnek rá a török rokonok (legalábbis ők bennünket a legnyugatibb török törzsnek tartanak). Bár Isztambul, Anatólia vagy Kappadókia is nagy élmény, azt hiszem, leginkább a földközi-tengeri régiót, a több száz kilométer hosszan elnyúló török déli tengerpartot kedvelem, mégpedig a bőséges választéka miatt. Ha valaki csak pihenni szeretne egy luxusszállodában? Megteheti. Ha valaki mást az ókori romok, vagy az iszlám kultúra, netán a vásárlás, a városnézés, a búvárkodás, a gyerekes programok, a világtól félreeső helyen lévő kis falvak érdeklik, avagy csak jókat enne-inna? Szintén szabad a vásár.
Anamur, Törökország
Anamur a török Riviéra keleti végétől, Alanyától is még száznegyven kilométerrel keletebbre helyezkedik el, a külföldi turisták egyáltalán nem ismerik, a török turisták még csak-csak, igaz, ők is jobbára az előváros, Anamur-Iskele pár szállodájáig és a város körül lévő műemlékekig jutnak el, magában a városban lényegében nincs turizmus. Holott a város környékén található a világ egyik legjobb állapotban lévő keresztes lovagvára, a Mamure Kalesi, a föníciaiak alapította, egykoron virágzó Anamuryum romjai, és a Viharok Hegye, amely tetején az örmény fejedelmek fellegvárának romjai állnak. A városban tehát nincs turizmus, ezért bármerre mentem, mindenütt megnéztek és sokan előre köszöntek a pálmafákban, banánligetekben, egzotikus virágokban gazdag, békés, nyugodt településen.
A Karib-tenger kékje (2. rész): Honduras, a gépkarabély és a kókuszkenyér
A távolban már feltűntek Honduras partjai, veszélyes szárazföld közeledett, ezért egy esetleges rablásra felkészülve a kamu bankkártyákat és mintegy harminc dollárt a pénztárcámba tettem, míg a jó bankkártyákat és a százdollárosokat a ruhámban lévő titkos zsebekbe rejtettem. Puerto Cortes, Choloma, El Progreso, mind a nemzetközi drogkereskedelem egyik legfontosabb útvonalán feküdtek, különösen tartottam San Pedro Sulától, ahol naponta három-négy embert lőnek agyon, és évek óta a világ legveszélyesebb városának minősül. Azt is sejtettem, kis odafigyeléssel nem lesz semmi baj, ráadásul itt sem mindenki a drogkartelleknek dolgozik, és békés városkákat, kedves embereket is meg fogok ismerni. (Így is történt.)