dravuczpeter.hu

Annyira vágytam a Gangesz-partjára és Varanasi városába, hogy miután hajnali háromkor megérkeztem Delhi Indira Gandhi nevét viselő nemzetközi repülőterére, egyből átbuszoztam a belföldi légijáratokat kiszolgáló terminálra, és reggel kilenckor már útban is voltam a hinduk legszentebb helyére (régebbi nevén Benares, hindu neve Kashi, vagyis a Fény). Minden hindu vágya, hogy életében egyszer elzarándokolhasson ebbe a városba, amelyet szerintük egyetlen apróság különböztet meg a Föld összes más településétől: Varanasi már a Világ teremtése előtt is létezett.

2014 novemberében Csehországba utaztam, emléktúrát tettem a száz éve született író, Bohumil Hrabal tiszteletére. Megjártam szülővárosát, Nymburkot, sokat sétálgattam, kocsmáztam Prága Liben kerületében, ahol évtizedekig élt, és végül nagyokat gyalogoltam a kerskói erdőben, az író az itt lévő faházába húzódott vissza a prágai tavasz leverése után. Eredetileg azt ígértem, a riportban lesznek Hrabal-idézetek is, ám végül úgy döntöttem, ahogy eddig, kizárólag saját szöveggel dolgozom.

A dimbes-dombos területre épült portugál főváros régi, kicsiny villamosai mindenhová képesek felkapaszkodni, sokszor éppen csak beférnek a keskeny, meredek lisszaboni utcácskákba, szinte súrolják az ablakpárkányokat, a falakat; a kapukból, ajtókból kilépő lakók pedig máris a villamossíneken találják magukat. A leghíresebb a 28-as villamos, az útvonala is nagyon jó, átmegy felsővároson, alsóvároson, modern negyeden, régi mór negyeden, híres tereket, kilátókat érint.

A dalt először egy mexikói távolsági buszon hallottam, Mexikóban bevett szokás, hogy zenészek szállnak fel a buszokra és pár megálló erejéig szórakoztatják az utasokat. A dalt sokáig kerestem, majd a káprázatosan kék Karib-tenger partján, Tulum városkája egyik vendéglőjében, a legnagyobb elképedésemre váratlanul rázendített a zenekar. Tulum azóta is az egyik kedvenc mexikói városom, a régi maja neve Zama, azaz Napkelte. A dal címe pedig: La Perfídia. Egy boleró, és miközben írok, ezt hallgatom. Leginkább a Los Panchos feldolgozásában szeretem. Tulum különlegessége, hogy a rendszerint a dzsungelekben épült maja városokkal ellentétben, a tengerparton található, az ötven kilométerre lévő Coba, hajdanvolt maja központ kikötőjeként szolgált.

Stockholm tizennégy kisebb-nagyobb szigetre épült, ott, ahol a Mälaren-tó a Balti-tengerrel találkozik, az édes és a sós víz eltérő kék színe okán ez a találkozás sok helyen jól is látható. A szigeteket, öblöket több mint félszáz híd köti össze, rengeteg a park, a zöld terület, a belvárosban emberek sokasága sportol, piknikezik, hajókázik, kajakozik. Dugó nincs, sok a villamos, az alagút, tiszta a levegő. Látnivalóból sincs hiány, ez a város nem szenvedett a világháborúktól, itt minden szépen megmaradt, jókat lehet bolyongani az óvárosban, a gondozott zöld szigeteken, a közel száz múzeumban, amelyek között olyanok vannak, mint Európa egyik leglátogatottabbja, a Vasa-múzeum, vagy az ABBA-múzeum. Stockholmban legjobban mégis a svéd lányok tetszettek.