Bizonyára sokan ismerik a ”Készen áll már a híd, körtánc járja Avignonban” kezdetű örökzöld „dalocskát”, mellyel a XII. században épült híd felavatásának állítanak emléket; a dal egyébként a magyar általános iskolai ének-zene könyvekben is szerepel. A híd, hivatalosan Pont Saint-Bénézet, ma már nem íveli át teljesen a Rhone folyót, mert a XVII. században egy áradás elsodorta a túlsó felét, a városhoz közelebb eső „ötven százalék” azonban megmaradt, jó pénzért, mamuszban végig gyalogolhat rajta bárki.

szerda, 08 február 2012 00:06

Szentföldi utazás

A helyszín: az egyiptomi-izraeli határ, Eilat városa mellett. Az égen ragyognak a csillagok, késő éjszaka. Húsvétra utaznánk Jeruzsálembe és Betlehembe, ketten vagyunk magyarok, lengyel és orosz zarándokok az útitársaink, elsősorban a betlehemi Születés templomába, és a jeruzsálemi Szent Sír Bazilikába akarnánk eljutni, és természetesen szeretnénk látni a Siratófalat, Dávid király tornyát, akárcsak az iszlám világ szent helyeit, ám a közel-keleti valóság egyelőre közbeszól.

kedd, 07 február 2012 23:34

Zakopane, a síelés bölcsője

Zakopane mellett szóló, megdönthetetlen érv, hogy szeretik a magyarokat. Ha például megállunk az út mellett az autóval, a rendszám láttán sokan érdeklődni, hogy van-e valami gond, tudnak-e segíteni a „vengernek.” És amely éttermekben élő zene van, ott „tiszteletünkre” – megtörtént -, még magyar nótát is játszottak.. A kedvencünket, pontosabban általa a selymesen zsizsegő lengyel nyelv varázsát megpróbálom visszaadni: „Zsigan, Zsigan, miert vadj zsigani, zsargalabu zsizsdenit azs aniadnak...”

kedd, 07 február 2012 22:45

Prágában, a sörkultúra városában

A Magyarországról érkezett turista Prága belvárosában rövid időn belül némi keserűséggel konstatálja, hogy a cseh fővárosban kisebb a forgalom, csendesebb, nyugodtabb, és lakhatóbb Budapestnél. Az éttermek, sörözők pedig – a turistahadak által ostromlott felkapott helyek kivételével – érezhetően olcsóbbak. Itt a „pivo” a társas érintkezés kelléke, és létezik olyasmi, hogy „sörkultúra.”

kedd, 07 február 2012 02:03

Málta: kicsi a bors, de erős

Járjon az ember a máltai szigetcsoportból három lakott szigetének bármelyikén, mondjuk a legnagyobbon, Máltán, vagy a második legnagyobbikon, Gozón, netán Comino szigetecskéjén, a körülötte beszélgető embereket hallgatva minduntalan megállapíthatja: a máltai nyelvnél érdekesebbet, különlegesebbet ritkán hallani. Továbbá, kicsi a bors, de erős, mondhatnánk Máltáról, a Földközi-tenger páratlan szépségű szigetállamáról. A 396 négyzetkilométer területű, négyszázezer lakosú uniós tagország évente közel másfél millió turistát fogad.