dravuczpeter.hu

Az amszterdami hotelünk liftjének ajtajára a következő szöveg volt kiírva angolul: „az élet egy horrorfilm.” Erős lehetett a cucc, valaki beparázhatott, rossz tripje lehetett, vagy csupán egy született mókamester. Vidám ez a hely. Amszterdam (és Hollandia) kapcsán többnyire facipőkről, tulipánokról, finom sajtokról, gyémántokról, csatornákról, szélmalmokról, kerékpár kultúráról, adót fizető legális vállalkozóként dolgozó prostituáltakról, drogturizmusról, nagy festőkről (Van Gogh, Rembrandt) olvashatunk. A változatosság kedvéért ezért fapapucsokról, tulipánhagymákról, drogturistákról, piros lámpás negyedről, kerékpározó hollandokról, nagy festőkről, gyémántokról írok…

Amikor a XV. században Jáva szigetének híres hindu birodalma, a Madzsapahit összeomlott az iszlám térhódítása miatt, a jávai nemesség Bali szigetére menekült. A térség hindu paradicsomában csak e hárommilliós szigetre jellemző kultúra alakult ki. A sajátos, egyedi kultúra egyik leglátványosabb bizonyítéka a sziget táncművészete, és Bali híres – sőt, írhatjuk nyugodtan: világhírű – táncai, így a kecak-tánc és a barong.

Peckes, kihízott galambok burukkolnak Krakkó hatalmas főterén, a Rynek Glówny-n, ide-oda tipegnek, és azt játsszák, nem is érdekli őket elragadtatottan sikongató gyerekhad, pedig jól tudják a kövér húsú héja-csemegék, mindegyik gyerek kezében ott a galambeledel. Zsibong a nép a téren lévő középkori vásárcsarnok, a Posztóház árkádjai alatt lévő boltokban is; nyüzsög a város, japán, finn, amerikai és spanyol turistacsoport falatozik velünk ugyanabban az étteremben, hiába, Krakkó nagyon felkapott úti cél az öreg kontinensen és a tengerentúlon is.

A decemberi langyos, tizenöt-tizennyolc fokban Róma utcáit járom, stílszerűen, a brit Morcheeba zenekar csodálatos, „Rome Wasn’t Built In A Day” („Róma nem egy nap alatt épült”) című számát hallgattam a sétáló magnómon, és csak rábólintani tudtam az állításra. Nem is volt más választásom, amikor véget ért a szám, éppen a Vespasianus császár építtette Colosseum négyszintes arénájához értem. Egyik kedvencem, minden sportstadion őse: háromemeletnyi magas árkádsorok, sugárszerűen elágazó lépcsőfeljárók.

Remekül vizsgázott London, amely jól viselte a hercegi esküvőre a városba érkezett egymillió turista rohamát. Néhány kivédhetetlen szituációt leszámítva az angol főváros normál üzemmódban működött. Természetesen az ekkora tömeg okoz azért némi szervezési nehézséget. Pénteken reggel a gatewick-i repülőtérre tartottunk London felé. Az autópályán már ekkor kilométeres sorok álltak. Sofőrünk le is tért velünk az autópályáról és bájos kis London környéki városkákon keresztül igyekezett velünk elérni úti célunk.