Látva a végeredményt, hihetetlennek tűnik, hogy Babilon városkapuját, az Istár-kaput tenyérnyi, vagy még kisebb mázas cserépdarabokból rekonstruálták német régészek. Igaz, a munka is évtizedekig tartott. A csoda Berlinben, a Pergamon Múzeumban található és nekem több óra kellett, míg végre eltudtam szakadni látványától.

1845-től kezdődően rettenetes dolgok történtek Írországban, a több mint nyolcmilliós lakosság legeslegfontosabb táplálékát, a burgonyát megtámadta egy gombafajta. A termés már a földben undorító, fekete, rothadó masszává változott. Az elkövetkezendő években mintegy kétmillió ember halt éhen, vagy az éhezés miatt fellépő betegségekben, és ugyanennyi ember vándorolt ki. Erre a borzasztó történelmi eseményre emlékeztet Dublin városában, a Liffey-folyó partján álló szoborkompozíció.

Eleve nagy örömmel töltött el, hogy újra, immár másodízben megláthatom a kambodzsai fővárost, de amikor kimentem az olcsó, napi kétezer forintba kerülő, negyedik emeleti szobácska kicsiny erkélyére, a Phnom Penh legszebb épületeire, a Királyi Palotára és a Kambodzsai Nemzeti Múzeumra nyíló pazar kilátás kapcsán boldogan arra gondoltam, ilyen csak Ázsiában van, ennyi pénzért. Legalább félórát gyönyörködtem az épületek formáiban, színeiben, majd észbe kaptam, hogy dolgoznom kellene.

Igyekeztem minél korábban elindulni Hanoiból észak felé, a kínai határ közelében lévő világhírű Halong-öbölbe. Vietnám egyik legkedveltebb látványossága mintegy 1500 négyzetkilométernyi területű, népes és lakatlan szigetekkel, lenyűgöző mészkősziklákkal, több száz méter magas sziklafalakkal. Maga a vietnámi név, a Vinh Ha Long annyit jelent, hogy „az alámerülő sárkány öble.” A kalandozás ráadásul Chili Jack barátomnak köszönhetően igen szórakoztatóra sikeredett.

Ilyen riportot sem nagyon írtam még, csavargás két gyerekkori könyvemmel a hátizsákban! Már nagyon messze voltam Magyarországtól, Argentína déli részén, Patagóniában jártam, és ahogy elnéztem a Limay folyón éppen átkelő kompot, honvágyam támadt, eszembe jutott a Tiszasüly és Tiszaroff között közlekedő komp. Ám mivel még aznap a Bűvös Völgybe (Valle Encantado) akartam érni, gyorsan tovább indultam. A hátizsákomban két könyv lapult, egyiket sem véletlenül hoztam Patagóniába, az egyik „A kis herceg” volt Antoine de Saint-Exupérytől, a másik a „Grant kapitány gyermekei”, Jules Vernétől. Mindjárt el is mesélem, miért is.