vasárnap, 29 január 2017 16:51

Rio, Copacabana, buli, csajok, caipirinha

A Copacabana talán a világ leghíresebb strandja, széltében-hosszában óriási, kora reggeltől késő estig ezrek és ezrek látogatják. De a Copacabana nem csupán a strandot jelenti, hanem a Rio de Janeirótól elválasztó gyönyörű sétányt és sugárutat, az Avenida Atlanticát is, ahol hajnalig nyitva tartanak a bárok, éttermek. És végül jelenti magát a hatalmas Copacabana városrészt, Rio éjszakai életének egyik központját, ahol meg reggelig lüktet az élet, és minden kapható, amit csak az ember el tud képzelni. Meg az is kapható, amit az ember el sem tudna képzelni…

hétfő, 16 január 2017 13:52

Valparaísó paradicsomi színei

Amikor a szépséges völgyet, a környező dombokról kibontakozó panorámát, a szelek ellen védett csendes-óceáni öblöt meglátták az egyébként kegyetlen, indiánirtó spanyol konkvisztádorok, még ők is a következő elnevezést érezték helyénvalónak: Valle Paraíso, azaz, a Paradicsom Völgye, a paradicsomi völgy. Valparaiso meg is érdemli a nevét, a világ egyik legszebb fekvésű, legtarkább városa (szó szerint), ahol a színes falfelületek, nyílászárók, lépcsők, az azokra festett remekművek, festmények, grafittik nem pár épületet, utcát, hanem komplett városrészeket borítanak be, varázsolnak felejthetetlenné.

Igazából az otthoni képválogatás közben döbbentem rá, micsoda világcsodája az argentin-brazil határon található Iguazú-vízesés, ugyanis a sokadik rosta után is még mindig hatvan képnél tartottam. Ennyi képet egyébként (egészen pontosan 60-at) még soha nem közöltem egyetlen riporthoz sem a dravuczpeter.hu – n, de az Iguazú kétszázhetvenöt vízesésből, zuhogóból álló vízesésrendszere megérdemli, egy varázslatos fehér fátyol volt a zöldellő szubtrópusi esőerdőben.

Egy tavaszi reggelen arra ébredtem az argentin fővárosban, hogy aznapra nincs semmi tennivalóm. A kötelező látványosságokat már megnéztem, dél-amerikai utammal kapcsolatban pedig már nem nagyon voltak szervezési feladataim. Úgy határoztam, akkor egész nap csak sétálgatok és Buenos Aires fenségesen virágzó jacaranda fáit fotózgatom. Így született meg az első argentínai, levendulakékbe és lilába csomagolt úti riportom, amely minden egyes képén jacaranda fák is láthatóak.

A Szingapúr-folyó partján üldögélve élveztem a délelőtti napsütés melegét, rám fért. A vonatom előző este indult Kuala Lumpurból és egész éjjel 16 fokban utaztam, Délkelet-Ázsiában imádnak mindent szétlégkondizni. Reggelre érkeztem meg a világ egyik legsikeresebb országába, amely még az 1965-ös függetlenné válásakor némi túlzással koldusszegénynek számított. Túlzsúfolt városállamra számítottam, de Szingapúr nyugodt trópusi zöldben pompázott. Hogyan lehetséges ez?