hétfő, 22 augusztus 2016 17:38

Jaipur, a leghatalmasabb maharadzsák városa

India leggazdagabb, leghatalmasabb maharadzsái Jaipurban és környékén éltek. A mesés vagyon a mai napig meglátszik a rózsaszínre festett városon. Csak kapkodtam a fejem: Szelek Palotája, Vizek Palotája, Városi Palota, Hold Palota, Jantar Mantar csillagvizsgáló, Albert Hall Múzeum… S miközben a szebbnél szebb palotakomplexumokat, épületeket csodálja az ember, bármikor szembejön egy kipingált elefánt az utcán. Azon az utcán (Indiáról van szó), ahol a krőzusi gazdagság mellett ott van a nyomor, a kosz, a bűz.

Koppenhága nagyon kellemes hely, szép házak, gondozott közterek, nyugodt emberek, gazdag kulturális örökség, mindenütt csatornák, sétahajók, kerékpározók, rengeteg kiülős hely. A legbulisabb skandináv főváros, sőt, az egykori hippi negyedben, Christiania szabad államban olykor már sok is volt a jóból. Olykor megpihentem, beleolvasgattam Andersen nálam lévő „A kis hableány” című meséjébe, és belehallgattam a dán Pusztai farkasok rock banda (Steppeulvene) zenéjébe, zseniális énekesük, Eik Skaløe hangjába.

vasárnap, 07 augusztus 2016 14:47

A tűzhányó tetején Salvadorban

Arról már egy korábbi salvadori riportomban írtam, hogy micsoda remek, minden kritikán aluli szállásom volt Santa Ana piroslámpás negyedében, írtam a kuplerájok előtt álldogáló, arcomba marihuána füstöt fújó prostituáltakról, a magyar válogatott számomra életmentő 1982-es, Salvador elleni 10-1-es győzelméről. Ám Santa Anát nem lehetett megkerülni, ha az ember vulkánt akart mászni. Mégpedig Latin-Amerika egyik legszebbikét.

csütörtök, 28 július 2016 13:31

A bizánci építészet kincsei Neszebárban

Neszebár ősi városa egy, a Fekete-tengerbe benyúló félszigeten terül el, így ideális hely volt kikötőnek és kereskedelmi csomópontnak. A városra minden birodalomnak szüksége volt, így akár római, majd kelet-római, akár bizánci, majd oszmán impérium rendelkezett a város felett, nem bántották, csak adót szabtak ki rájuk.

kedd, 14 június 2016 22:03

Elveszve Manhattanben

Évtizedeken keresztül mit sem sejtve énekelgettem a Neurotic kultikus sorait, hogy „kicsit Harlem, kicsit Manhattan, menthetetlenül elvesztem”, aztán egy szép májusi estén magam is elvesztem Manhattanben. A bökkenő ott volt, hogy a George Washington-hídon csak autósforgalom létezett, gyalogosforgalom nem. Ott kóvályogtam a híd alatt, a senki földjén. Vajon találkozom a méltán világhírű amerikai sorozatgyilkosok egyikével?