Dr. Drávucz Péter

Dr. Drávucz Péter

Ez az oldal Drávucz Péter magyar újságíró személyes honlapja. A felnőtt úti életemet (a szocialista országokban töltött gyerekkori élmények után) 1990-ben kezdtem meg, egyéves párizsi tanulmányaimmal. 1994 óta jelennek meg külföldi és hazai úti riportjaim a magyar médiában, az ezeknek helyet adó napilapok, hetilapok, magazinok, folyóiratok, internetes portálok, turisztikai szaklapok számát felsorolni sem tudom. A dravuczpeter.hu mellett az alkotói szabadság miatt döntöttem, az itt megjelenő riportokat jókedvemből és mindenféle külső korlát nélkül írom. Bár igyekszem gazdag tartalmat, számos információt is nyújtani, a szépirodalmi igénnyel megírt úti riportok középpontjában szerény személyem van, és a bemutatott világot rajtam, az életemen, utazásaimon keresztül ismerheti meg az olvasó.

Egy tavaszi reggelen arra ébredtem az argentin fővárosban, hogy aznapra nincs semmi tennivalóm. A kötelező látványosságokat már megnéztem, dél-amerikai utammal kapcsolatban pedig már nem nagyon voltak szervezési feladataim. Úgy határoztam, akkor egész nap csak sétálgatok és Buenos Aires fenségesen virágzó jacaranda fáit fotózgatom. Így született meg az első argentínai, levendulakékbe és lilába csomagolt úti riportom, amely minden egyes képén jacaranda fák is láthatóak.

A Szingapúr-folyó partján üldögélve élveztem a délelőtti napsütés melegét, rám fért. A vonatom előző este indult Kuala Lumpurból és egész éjjel 16 fokban utaztam, Délkelet-Ázsiában imádnak mindent szétlégkondizni. Reggelre érkeztem meg a világ egyik legsikeresebb országába, amely még az 1965-ös függetlenné válásakor némi túlzással koldusszegénynek számított. Túlzsúfolt városállamra számítottam, de Szingapúr nyugodt trópusi zöldben pompázott. Hogyan lehetséges ez?

Azerbajdzsán óperzsa neve azt jelenti, hogy a Tűz Országa, ami kiváló, turistacsalogató szlogen, és ráadásul igaz is. E riporthoz például játszi könnyedség volt olyan fotókat válogatnom, ahol a lángok, az égő hegy, a tűztemplom, a fortyogó olajos iszapvulkánok a főszereplők, a szénhidrogén-mezők ugyanis sehol máshol nem találhatóak ilyen közel a földfelszínhez. Azerbajdzsán olajkútjai között van kézzel ásott hatszáz éves, géppel fúrt 150 éves, és több ezer kútja, kőolaja bizony két világháború menetét is befolyásolta, a másodikét döntően.

csütörtök, 20 október 2016 14:12

Jerevánban ma az Ararát felől fúj a szél

Megérkeztem az örmény fővárosba, reggel volt és az Ararát ötezer méter magas hegycsúcsai felől fújt a szél. Áttört lezárt török-örmény határon, beszökött a város sugárútjaira, parkjaira, végigfutott a Cascade lépcsősorain, virágágyásain, csapkodta az ajtókat az ezerötszáz éves kéziratokat őrző Matenadaran-levéltár folyosóin, megvidámodott az Ararát-konyakgyárat körüllengő aromában és jajgatott egy kicsit az örmény genocídium emlékmúzeumának öröklángja körül. Az én első állomásom a Matenadaran ősi kéziratokat őrző épülete volt.

vasárnap, 18 szeptember 2016 08:32

Moraca, a fekete hegyek monostora

Montenegró egyik legszebb középkori építménye a fekete hegyek között utat törő Moraca-folyó völgyében lévő 13. századi monostor. Az ortodox szerzetesség élete némiképp eltér a katolikus világ szerzetesrendjeinek mindennapjaitól, az ortodox közösségek zártabbak, és tevékenységük jobbára a falakon belül marad. A monostort három oldalról keríti körbe kőfal, a negyedik oldalon nincs szükség rá, ott egy szakadék védi a betolakodóktól. A szélére kiállva jól látszanak az erdő fái között megbúvó rétek és a fekete hegyek (Montenegró, Crna Gora) vonulatai.

hétfő, 12 szeptember 2016 11:06

Az Ezüstváros kincse (Taxco, Mexikó)

Jólesett leírni ezt a címet. „Az Ezüstváros kincse”. Akár egy Karl May-regény címe is lehetne. Ráadásul a világ ezüstbányászatának és kereskedelmének egykori központja, a mexikói Taxco történetében is vannak nemes lelkű indiánok, jó szándékú sápadt arcúak, gátlástalan kalandorok, gazdag ezüstbányák, kegyetlen kalózok. Sőt, Taxcónak mindezek mellett még arra is volt érkezése, hogy feltalálja a Margarita-koktélt. A városba külön busszal érkeztem, igaz, ez így nem teljesen pontos állítás.

szerda, 31 augusztus 2016 17:20

Japán kertek és az utolsó szamurájok

Felébredtem a tokiói szállodában, sajnos, reggel kilenc volt, megint lemaradtam a Tsukiji halpiacról, oda hajnali ötre érdemes menni, akkor kezdődik a nagy élet. Viszont a kihagyhatatlan tokiói éjszakák, ugye… Kicsit gondolkodtam: akkor a mai program Tokió gyönyörűséges parkjai és az ott lévő sintó szentélyek lesznek. Elmetróztam az Ueno-parkig, kiszálltam, az utcán elővettem a térképet, azonnal odajött egy segítőkész japán úr. Többek közt ezt is imádtam Japánban.

hétfő, 22 augusztus 2016 17:38

Jaipur, a leghatalmasabb maharadzsák városa

India leggazdagabb, leghatalmasabb maharadzsái Jaipurban és környékén éltek. A mesés vagyon a mai napig meglátszik a rózsaszínre festett városon. Csak kapkodtam a fejem: Szelek Palotája, Vizek Palotája, Városi Palota, Hold Palota, Jantar Mantar csillagvizsgáló, Albert Hall Múzeum… S miközben a szebbnél szebb palotakomplexumokat, épületeket csodálja az ember, bármikor szembejön egy kipingált elefánt az utcán. Azon az utcán (Indiáról van szó), ahol a krőzusi gazdagság mellett ott van a nyomor, a kosz, a bűz.

Koppenhága nagyon kellemes hely, szép házak, gondozott közterek, nyugodt emberek, gazdag kulturális örökség, mindenütt csatornák, sétahajók, kerékpározók, rengeteg kiülős hely. A legbulisabb skandináv főváros, sőt, az egykori hippi negyedben, Christiania szabad államban olykor már sok is volt a jóból. Olykor megpihentem, beleolvasgattam Andersen nálam lévő „A kis hableány” című meséjébe, és belehallgattam a dán Pusztai farkasok rock banda (Steppeulvene) zenéjébe, zseniális énekesük, Eik Skaløe hangjába.

vasárnap, 07 augusztus 2016 14:47

A tűzhányó tetején Salvadorban

Arról már egy korábbi salvadori riportomban írtam, hogy micsoda remek, minden kritikán aluli szállásom volt Santa Ana piroslámpás negyedében, írtam a kuplerájok előtt álldogáló, arcomba marihuána füstöt fújó prostituáltakról, a magyar válogatott számomra életmentő 1982-es, Salvador elleni 10-1-es győzelméről. Ám Santa Anát nem lehetett megkerülni, ha az ember vulkánt akart mászni. Mégpedig Latin-Amerika egyik legszebbikét.