kedd, 21 február 2012 12:35

Karintia, a napsütötte osztrák tartomány

Írta:

 

Ha Ausztriát a térképen egy összegömbölyödött macskának képzeljük el (farka Svájc, orra Magyarország felé lóg), Karintia, az egyik legdélebbi osztrák tartomány, folytatva hasonlatunkat, lent, a cica hasánál található. Ez a szerencsés déli fekvés azt is jelenti – innen egyébként nincs is olyan messzire az Adriai-tenger –, hogy osztrák viszonylatban bizony meglepően magas a napsütötte órák száma, évi kétezer. (Karintiát nem véletlenül nevezik nyugati szomszédjaink a „Dél Kapujának.”) Nyáron a kirándulók, télen a síelők örülhetnek e természeti adottságnak.

Utóbbiban ugyanis nincs hiány ezen a vidéken. Karintia – melynek területe egytizede Magyarországénak, lakossága meg egy huszada – a napfény mellett a víznek is hazája. Másfél ezer, hideg és melegvizű tó kínál csodálatos élményeket - a legismertebb talán a Wörthi-tó, amelynek legnagyobb mélysége például magasan veri a Balatont, ugyanis egész pontosan nyolcvannégy méter. A híres zeneszerző, Johannes Brahms – aki hosszú időn keresztül élt és alkotott itt – kendőzetlen egyszerűséggel a következőket mondta: „Ez egy érintetlen föld, ahol úgy szárnyalnak a melódiák, hogy vigyáznunk kell, nehogy egyet is eltapossunk.” Emlékét az évente megrendezett Brahms Zenei Hetek is őrzik.

A tavak nagy része télen befagy, örömére a korcsolyázóknak, ilyen például a Weissensee-tó, amely Európa legnagyobb természetes jégfelülete, és a gyorskorcsolyázók, a jégkorongozók Mekkájának is számít. Ráadásul a tavak harminc százaléka a kék bolygó és Európa mai környezeti állapota ellenére ivóvíz-minőségű vízkészlettel rendelkezik. A tartomány mintegy ezer folyócska és patak gazdája is, melyek többsége szintén olyan tiszta, hogy gond nélkül ihatunk belőlük. Nem túlzás, itt a csapból is forrásvíz folyik.

Egy nagy sípálya

Karintia idegenforgalma a tartományi GDP majd egyötödét adja, amely ily természeti adottságok mellett nem is meglepő. És akkor a napfényről és a vízről tett említések után szólnunk kell az Alpokról és a hóról. Mert ha a napsütötte órák száma meglepően magas, abban már semmi újdonság nincs, hogy Karintiában novemberben megkezdődik a nagy téli szezon és még áprilisban is megfelelő minőségű a hó. No meg az, hogy az osztrák pályák, sícentrumok, az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások a világ első vonalába tartoznak.

Az egyik legjobban csengő név Bad Kleinkirchheim, ahol már száz éve is létezett olyasmi, mint a „síkultúra.” Szállásadónk szerint telente az egész tartomány olyan hatalmas sípályává változik, ahol mindenki megtalálhatja a maga számítását.

A nemzetközi szabványoknak megfelelően itt is különféle fokozatú pályák vannak, így például – miként azt Franciaországban is tapasztalhattuk - feketék azoknak, kik szeretik a veszélyt, pontosabban imádnak repeszteni a havon. Ugyanakkor külön családi lesiklópályák funkcionálnak, valamint gondolnak a tanulókra, a haladókra, a mezei hobbisíelőre, de még a korcsolyázni vágyókra is – utóbbiak a festői tavacskák befagyott jegén hódolhatnak szenvedélyüknek.

Hatalmas sípályák

Öt hatalmas sípálya található Karintiában, a legnagyobb a Skiarena Nassfeld. Rajtuk kívül megszámlálhatatlan kisebb pálya is létezik. Osztrák cimboránk javasolja, mindenképp próbáljuk ki azokat, amelyek parádésan kivilágítva, éjjel is nyitva állnak. Az osztrákok arra is felkészültek, ha netán túlságosan erősen sütne a nap - a környéken közel félezer hóágyú garantálják a „hóbiztonságot.”

A városka környékén találhatóak egyébként a déli osztrák részek leghosszabb pályái és ráadásul együttműködnek szomszédos tartományokkal, melynek köszönhetően hosszú kilométereken keresztül síelhetünk egyetlen bérlettel. Ez úgy néz ki, hogy a Topskipass Kärnten-Osttirol síbérlet valamennyi karintiai síterületre, illetve hét kelet-tiroli sípályára is érvényes.

Szállásunk, Bad Kleinkirchheim vonzerejéről csak annyit: kell-e kommentár ahhoz az életérzéshez, hogy a meleg vízben lubickoló turista a párás üvegeken át kitekint a kinti havas – és mert Karintiában vagyunk, tudjuk, napsütötte - világba? Kis túlzással, a sípályákról az ember a medencébe érkezhet.

A Großglockner

Karintia legmagasabb pontja a Großglockner, amely 3798 méterével Ausztria legmagasabb hegye. A legenda szerint Ferenc József és Erzsébet királynő is nekiindult lóval, és a hegy feléig el is jutottak. Ez már elegendő volt arra – betudhatóan a bécsi kamarilla mesterkedéseinek és a balga utókornak – hogy a császárról nevezzék el azt a pontot, ahonnét visszafordultak. Innen egyébként pompás kilátás nyílik a leghosszabb ausztriai gleccserre, a közel tíz kilométeres Pasterzen-re.

Klagenfurt, Villach

Nemes karintiai hagyomány, hogy mindig megkülönböztetett figyelmet fordítanak például a családok fogadására, a családi programok szervezésére. Mindenütt síiskolák, sőt, óvodák találhatóak, és e tartományban hozták létre az első gyermekhotelt egész Európában. A stratégia kiválóan bevált, hiszen a szülők pénztárcájához vezető legegyenesebb út a gyermekek, fogalmazzunk úgy, „érdeklődésének a felkeltése.” Továbbá: a lovaglás, a kerékpározás, a golf, a tenisz, a squash kedvelői is programok garmadájából válogathatnak. Hódítanak az új extrém sportok (gleccsersí), a régiek sem vesztettek varázsukból (hegymászás), és ha akarunk, könnyűszerrel felkapaszkodhatunk a „közlekedő” kutyaszánokra.

Ha pedig valaki városba vágyik, ott vannak Klagenfurt és Villach, amelyek az olasz határ, az itáliai kultúra közelsége miatt is kicsit átmenet egy közép-európai és egy mediterrán település közt. Családi okok miatt a bevásárló utcákkal kezdtük, bár számomra úgy tűnt, ezek nem nagyon különböznek más városok hasonló rendeltetésű „shopping” utcáitól. Ami viszont kárpótolt később, az a klagenfurti "Minimundus", ahol a földkerekség legismertebb épületeinek lekicsinyített másait láthattuk. Köztük a mi budai várunkét vagy a Mátyás templomét.

Megjelent: 3159 alkalommal