Jó nevelésben részesültem, udvariasan kértem, nyugodtan foglaljon helyet a köztéri pad másik felén. A marihuánát gyorsan elrejtettem, hátha rendőr ez a széplány.
Nem volt rendőr. Hónapokkal később elárulta, azért jött oda hozzám, mert ilyen szép férfit még nem látott. Akkor ezt fel sem fogtam, huszonegy éves voltam, a hátam közepéig ért a hajam és valószínűsíthetően jól néztem ki. Most bezzeg, ötvenkét éves vagyok és egy cseppet sem nézek ki jól, túlsúlyosan, őszülve…
Na, mindegy.
A párizsi lány vakáción volt Nizzában. Neki volt pénze szállodára. Nekem csak az éjszakai tengerpart jutott, ami adott esetben egészen veszélyes is lehetett. Olaszországból átjártak a drogosok, és egy éjszaka alatt mindent vittek, ami mozdítható.
Rólam például egyenesen levágták a hátizsákot. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az ember lefekszik egy tengerparti padra, alvás végett, és a hátizsákját alulról hozzákötözi a padhoz. Na, most, a hátizsákom összes szíjja el volt vágva hajnalra, a zsák kiborítva, átvizsgálva. Megkönnyebbülést jelentett, hogy nem a torkom vágták el a szarházi olasz drogosok.
Szóval a francia lány egy szállodában lakott, persze, ez nem akadályozta meg abban, hogy az egész éjszakát az én hálózsákomban töltse a tengerparton. Nem volt semmim, nem volt esélyem, nem volt reményem. Boldog voltam és tudom, a hosszú combú francia lány is boldog volt.
Másnap vissza kellett utaznia Párizsba. Nekem csak két hét múlva, hiszen nyaraltam, hátizsákkal, hálózsákkal, konzervekkel, lopott élelmiszerekkel, de mégis a francia Riviérán voltam. Nincstelenként minden nyáron hosszú heteket töltöttem el a világ egyik legdrágább tengerpartján. Ki érti ezt?
A francia lány ragaszkodott ahhoz, hogy hozzá költözzem. Én akkor Fontainebleau-ban laktam, az olyan 60 kilométernyire volt Párizstól, de nem volt ellenemre a dolog, mert felvettek a Sorbonne-ra és így nem kellett midennap ingázni.
Akkora hülye voltam, hogy a szép francia lányt folyamatosan csaltam, az egyetemen amerikai, finn, ausztrál csoporttársnőim voltak, és mindegyik be volt pörögve Párizstól. Túlfűtöttek voltak, mindennap kikezdtek velem, pedig én nem is kezdeményeztem soha a dolgokat.
Persze, csak a szeptemberi Riviéra hatodik fejezetét akartam megírni. Ennyi.