dravuczpeter.hu

Kétszer jártam Jeruzsálemben, mindkét esetben húsvét idején, a mai napig nem tudom, hogy véletlenül alakult-e így. A látogatást mindig az Olajfák-hegyén kezdtem, innen nyílik a legszebb panoráma a Getsemáné kertre, az Óvárosra, a Nemzetek Templomára, a Sziklamecsetre. Reggel van, a nap pont jó irányból sütve megvilágítja az ősi várost. Szorgalmasan készítem a fotókat, a kilátónál tevés, szamaras helyi arab bácsikák, „hagyom”, hogy keressenek rajtam egy kis pénzt, fotózom őket Jeruzsálem és a Sziklamecset panorámájával a hátuk mögött…

Tibet kínai megszállása miatt a dalai láma és a tibeti menekültek lakóhelye évtizedek óta Indiában, a Himalája délnyugati „lejtőinél” lévő Dharamszala városában található. Annyira szerettem volna oda eljutni, hogy autót béreltem, pedig hosszúra nyúlt indiai csavargásaim alatt nagyon odafigyeltem a pénzre.

A közép-amerikai spanyol gyarmatok fővárosa 1773. július 29-éig a guatemalai Antigua volt, ám azon a napon olyan pusztító földrengés érte, hogy új központot kellett létrehozni, a mai Guatemala City-t. Aztán Antigua lassacskán magához tért, épületeinek egy részét gyönyörűen rendbe hozták, más épületeket mementóként úgy hagytak, az eredmény pedig egészen különleges városka, egy történelmi emlékhely lett.

December 31.-én érkeztem meg a kambodzsai tengerpartra, a szilveszteri mulatságairól is híres Sihanoukville-be. Január elsején már sok ismeretlen ember biztosított arról a tengerparti bárokban, hogy remek volt a szilveszteri buli. Ismerjük egymást? Hát persze, magyar vagy, Budapestről jöttél. Na, gondoltam, akkor tényleg megérte lejönni Phnom Penhből.

A betlehemi Születés Templomának legmélyebb kamrájában vagyok, egy barlangban, amely kétezer évvel ezelőtt istálló volt, ma a kereszténység egyik legszentebb helye. A barlang padozatán márványba foglalt ezüstcsillagot simogatnak, csókolgatnak könnyes szemű zarándokok, ahogy közelebb jutok, el tudom olvasni a latin nyelvű feliratot: „Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától”. Nézem lámpák fényét, a fényt, amely innen indult el.

Lappföld fővárosában, Rovaniemiben leszálltam a repülőgépről, a finn cimborám fogadott. Irigylésre méltó ember volt, mert személyesen ismerte a lappföldi Télapót, azaz Joulupukki-t, ott nyomban fel is hívta mobilon, csak pislogtam, ez igen! Még nyolc kilométert kellett autókázni a Télapó falujáig.

Amikor az első holland hajók kikötöttek Bali édenkertjében, a legénység napokon belül, hosszú hónapokra kereket oldott. Sokként érte őket a káprázatos egzotikus vegetáció, a növények illata, a fehér vagy fekete homokos tengerparton sétáló félmeztelen nők látványa, a szelíd, vidám emberek közössége, a füstölgő tűzhányók, a gyönyörű, gondozott rizsteraszok, a paloták, templomok, kőszobrok sokasága, a mindenütt hallatszó gamelán zene.

Négy órát késett a vonat, így este nyolc helyett éjfélre érkeztem Agrába, és hajnali fél egykor ott álltam a sötét, néma hotel előtt, amely egyébként hárompercnyire volt a Tadzs Mahal főbejáratától. Csengettem. Senki. Megint csengettem. Egy lélek sem. Rendben, mondtam magamban, én jöttem Indiába. Szép, tekintélyes ajtaja volt a hotelnek, amint belerúgtam, nagyokat döngött. Ez megtetszett, és perceken keresztül rugdostam az ajtót. Végül megjelent egy álmos srác, de nem problémázott a beköszönésem formája miatt.

2015 júniusában a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal meghívására Kelet-Szlovákiában jártam, Kassa és környéke ízeit, ételeit, italait kívánták megmutatni egy nemzetközi újságírócsapatnak. Ám nem csupán Kassán tartózkodtunk, ahol a fő rendezvény a Košice Gourmet Festival volt, hanem megmutatták Zemplínska Šírava (Széles-tó) környékét, felmentünk egészen Ruská Bystrá (Oroszsebes) fatemplomáig, délen pedig Tokaj szlovákiai részét tekintettük meg. Vendéglátóink végig etettek-itattak bennünket és nagyon kedves és szép szlovák hölgyek kísértek végig az úton.

Cancunban logisztikai megfontolásból a központi buszpályaudvartól kétpercnyire lévő apró hotelben szálltam meg. A szomszédos épületben zenés hely és kupleráj működött, Mexikóban rugalmasan vegyítik e két szórakozási formát. A közeli gyorsétteremben reggeli kávézásom közben teljesen szétütött mexikói fiatalok biztosítottak arról, hogy Cancun Latin-Amerika legjobb buli helye. Készséggel elhittem, a város ráadásul nagyon tetszett, a piacon mindennap chorizót, vagyis sült kolbászt ettem zöld chilivel. Cancun két, egymástól jól elkülöníthető részből áll, ennek jobb megértéséhez vissza kell menni több mint negyven évet az időben.