Dr. Drávucz Péter

Dr. Drávucz Péter

Ez az oldal Drávucz Péter magyar újságíró személyes honlapja. A felnőtt úti életemet (a szocialista országokban töltött gyerekkori élmények után) 1990-ben kezdtem meg, egyéves párizsi tanulmányaimmal. 1994 óta jelennek meg külföldi és hazai úti riportjaim a magyar médiában, az ezeknek helyet adó napilapok, hetilapok, magazinok, folyóiratok, internetes portálok, turisztikai szaklapok számát felsorolni sem tudom. A dravuczpeter.hu mellett az alkotói szabadság miatt döntöttem, az itt megjelenő riportokat jókedvemből és mindenféle külső korlát nélkül írom. Bár igyekszem gazdag tartalmat, számos információt is nyújtani, a szépirodalmi igénnyel megírt úti riportok középpontjában szerény személyem van, és a bemutatott világot rajtam, az életemen, utazásaimon keresztül ismerheti meg az olvasó.

Amikor az első holland hajók kikötöttek Bali édenkertjében, a legénység napokon belül, hosszú hónapokra kereket oldott. Sokként érte őket a káprázatos egzotikus vegetáció, a növények illata, a fehér vagy fekete homokos tengerparton sétáló félmeztelen nők látványa, a szelíd, vidám emberek közössége, a füstölgő tűzhányók, a gyönyörű, gondozott rizsteraszok, a paloták, templomok, kőszobrok sokasága, a mindenütt hallatszó gamelán zene.

Négy órát késett a vonat, így este nyolc helyett éjfélre érkeztem Agrába, és hajnali fél egykor ott álltam a sötét, néma hotel előtt, amely egyébként hárompercnyire volt a Tadzs Mahal főbejáratától. Csengettem. Senki. Megint csengettem. Egy lélek sem. Rendben, mondtam magamban, én jöttem Indiába. Szép, tekintélyes ajtaja volt a hotelnek, amint belerúgtam, nagyokat döngött. Ez megtetszett, és perceken keresztül rugdostam az ajtót. Végül megjelent egy álmos srác, de nem problémázott a beköszönésem formája miatt.

csütörtök, 13 augusztus 2015 22:01

Kassa és környéke ízei

2015 júniusában a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal meghívására Kelet-Szlovákiában jártam, Kassa és környéke ízeit, ételeit, italait kívánták megmutatni egy nemzetközi újságírócsapatnak. Ám nem csupán Kassán tartózkodtunk, ahol a fő rendezvény a Košice Gourmet Festival volt, hanem megmutatták Zemplínska Šírava (Széles-tó) környékét, felmentünk egészen Ruská Bystrá (Oroszsebes) fatemplomáig, délen pedig Tokaj szlovákiai részét tekintettük meg. Vendéglátóink végig etettek-itattak bennünket és nagyon kedves és szép szlovák hölgyek kísértek végig az úton.

Cancunban logisztikai megfontolásból a központi buszpályaudvartól kétpercnyire lévő apró hotelben szálltam meg. A szomszédos épületben zenés hely és kupleráj működött, Mexikóban rugalmasan vegyítik e két szórakozási formát. A közeli gyorsétteremben reggeli kávézásom közben teljesen szétütött mexikói fiatalok biztosítottak arról, hogy Cancun Latin-Amerika legjobb buli helye. Készséggel elhittem, a város ráadásul nagyon tetszett, a piacon mindennap chorizót, vagyis sült kolbászt ettem zöld chilivel. Cancun két, egymástól jól elkülöníthető részből áll, ennek jobb megértéséhez vissza kell menni több mint negyven évet az időben.

kedd, 24 március 2015 13:37

A Gangesz-partján, Indiában

Annyira vágytam a Gangesz-partjára és Varanasi városába, hogy miután hajnali háromkor megérkeztem Delhi Indira Gandhi nevét viselő nemzetközi repülőterére, egyből átbuszoztam a belföldi légijáratokat kiszolgáló terminálra, és reggel kilenckor már útban is voltam a hinduk legszentebb helyére (régebbi nevén Benares, hindu neve Kashi, vagyis a Fény). Minden hindu vágya, hogy életében egyszer elzarándokolhasson ebbe a városba, amelyet szerintük egyetlen apróság különböztet meg a Föld összes más településétől: Varanasi már a Világ teremtése előtt is létezett.

2014 novemberében Csehországba utaztam, emléktúrát tettem a száz éve született író, Bohumil Hrabal tiszteletére. Megjártam szülővárosát, Nymburkot, sokat sétálgattam, kocsmáztam Prága Liben kerületében, ahol évtizedekig élt, és végül nagyokat gyalogoltam a kerskói erdőben, az író az itt lévő faházába húzódott vissza a prágai tavasz leverése után. Eredetileg azt ígértem, a riportban lesznek Hrabal-idézetek is, ám végül úgy döntöttem, ahogy eddig, kizárólag saját szöveggel dolgozom.

hétfő, 27 október 2014 09:08

Lisszaboni villamosok

A dimbes-dombos területre épült portugál főváros régi, kicsiny villamosai mindenhová képesek felkapaszkodni, sokszor éppen csak beférnek a keskeny, meredek lisszaboni utcácskákba, szinte súrolják az ablakpárkányokat, a falakat; a kapukból, ajtókból kilépő lakók pedig máris a villamossíneken találják magukat. A leghíresebb a 28-as villamos, az útvonala is nagyon jó, átmegy felsővároson, alsóvároson, modern negyeden, régi mór negyeden, híres tereket, kilátókat érint.

A dalt először egy mexikói távolsági buszon hallottam, Mexikóban bevett szokás, hogy zenészek szállnak fel a buszokra és pár megálló erejéig szórakoztatják az utasokat. A dalt sokáig kerestem, majd a káprázatosan kék Karib-tenger partján, Tulum városkája egyik vendéglőjében, a legnagyobb elképedésemre váratlanul rázendített a zenekar. Tulum azóta is az egyik kedvenc mexikói városom, a régi maja neve Zama, azaz Napkelte. A dal címe pedig: La Perfídia. Egy boleró, és miközben írok, ezt hallgatom. Leginkább a Los Panchos feldolgozásában szeretem. Tulum különlegessége, hogy a rendszerint a dzsungelekben épült maja városokkal ellentétben, a tengerparton található, az ötven kilométerre lévő Coba, hajdanvolt maja központ kikötőjeként szolgált.

Stockholm tizennégy kisebb-nagyobb szigetre épült, ott, ahol a Mälaren-tó a Balti-tengerrel találkozik, az édes és a sós víz eltérő kék színe okán ez a találkozás sok helyen jól is látható. A szigeteket, öblöket több mint félszáz híd köti össze, rengeteg a park, a zöld terület, a belvárosban emberek sokasága sportol, piknikezik, hajókázik, kajakozik. Dugó nincs, sok a villamos, az alagút, tiszta a levegő. Látnivalóból sincs hiány, ez a város nem szenvedett a világháborúktól, itt minden szépen megmaradt, jókat lehet bolyongani az óvárosban, a gondozott zöld szigeteken, a közel száz múzeumban, amelyek között olyanok vannak, mint Európa egyik leglátogatottabbja, a Vasa-múzeum, vagy az ABBA-múzeum. Stockholmban legjobban mégis a svéd lányok tetszettek.

hétfő, 01 szeptember 2014 07:48

Norvég fjordok, vízesések

A norvég fjord olyan élmény, mint egy egyiptomi, vagy egy maja piramis. Mint Angkor, vagy a borneói őserdő. Egyedülálló, mint Budapest panorámája, mint a végtelen jászladányi határ. Hasonlóképp a norvég vízesések is feledhetetlenek. Sok kép szerepel a riportban, magukért beszélnek. Mindehhez norvég úriemberek melankolikus zenéjét ajánlom, ők az A-ha, a javallott számuk a Stay On These Roads, jó az eredeti is, de nekem a 2011-es változat is nagyon tetszik, Oslo, Spektrumban. Morten, Magne és Pål sem lett fiatalabb, de nagyon jók, még mindig. Mint a norvég fjord.