Laoszban manapság legfeljebb kétezer elefánt élhet, mintegy egyharmaduk háziasított. Az ázsiai elefántot nálunk indiai elefántnak is hívják, de Indiában, Srí Lankán, Nepálban és Bangladesben csupán mintegy ötven százalékuk él, a többi Délkelet-Ázsiában, így Thaiföldön, Laoszban, Myanmarban, Kambodzsában, Vietnamban, Malajziában, Indonéziában és Kína déli részén található, vagyis az ázsiai elefánt a pontosabb megnevezés. A szakemberek szerint "elsősorban fűfélékkel táplálkozik, de levelet, fakérget, gyökeret és gyümölcsöt is fogyaszt. Főleg a reggeli és az esti órákban aktív, a legforróbb órákban inkább pihen. Naponta 150 kilogrammnyi táplálékot fogyaszt, amelynek csupán 44 százalékát emészti meg a bélrendszerében élő szimbiotikus baktériumok segítségével. Ezáltal az elefántürülék rendkívül fontos tényezője a táplálkozási láncnak. Az elefántok vízigénye szintén hatalmas, akár 140 litert is képesek meginni egy nap, ezért ritkán távolodnak el messze a vízpartoktól."
Vállmagassága eléri a 3 métert, hossza 6 méter, plusz a 150 centiméteres farokhossz. Súlya a könnyebb teheneknél is eléri a 2700 kilogrammot, ezzel szemben a bikák súlya akár 5 tonna is lehet. A látszólagosan lomha állatok megdöbbentően föl tudnak gyorsulni, akár 48 km/órás sebesség elérésére is képesek. Hatvan-hetven évig is elélhetnek. Az afrikai rokonától kisebb ázsiai elefántot méretén túl megkülönbözteti még az ívelt hát, hátulsó lábain négy körme, ormánya végén pedig egy markoló ujja van, illetve 19 pár bordája. A nőstények, és néhány hím sem rendelkezik látható agyarral. Ezek a metszőfog meghosszabbodások jelen vannak, de nem láthatóak. Az ázsiai elefántnak két félgömbalakú dudor van homlokán.
Utazás elefántháton
A nyugati turistákat nem engedik fel csak úgy az állatok hátára, a biztonság kedvéért minden elefánt nyakán külön hajtó ül. Az elefánt-lovaglás jó pénzt hoz, ezért sem kockáztatnak. A hajtók helyiek, az elefánt-farmok tulajdonosai már nem mindig, tudok Laoszban olyan farmot, amely egy német férfi tulajdona. A turisták az elefánt hátára felerősített ülésben helyezkednek el, bár sokak szerint az elefántnak sokkal kényelmesebb, ha egyszerűen ráülnek a hátára.
"Az elefántok vemhességi ideje hosszú, 18-22 hónap. Az ösztrusz ciklusuk 22 napos, amelyből mindössze egy napig fogamzóképesek. A tehenek jó körülmények között általában 3-4 évente ellenek. Gyakran megesik,hogy az ellő tehenet egy másik tehén segíti. A viszonylag fejletten világra jövő, kb. 100 kg súlyú indiai elefántborjút közvetlenül születése után barnás szőr borítja, és hamar lábra képes állni. Bár már korán elkezd füvet is enni, anyja közel 18 hónapig szoptatja. Emellett anyja ürülékét is elfogyasztja, amely sok fontos tápanyag mellett a még fontosabb szimbiotikus baktériumokat tartalmazza. A borjak kb. 48 hónapig állnak anyjuk oltalma alatt. Ivarérettségüket átlagosan 14 éves korukban érik el, addigra a hímeknek el kell hagyniuk a szülőcsoportot. A fiatal bikák ekkor csapatokba verődhetnek össze."
Elefánthátról ilyen kicsi egy ember.
Említettem, az elefántról nem is gondolná az ember, de aztán megtapasztalja, hogy milyen meredek helyeken képes felmenni, leereszkedni. Ez a lépcső például meg sem kottyant neki.
De ezen a meredek úton is kényelmesen leereszkedtek és belementek a folyóba, majd hátukon az utasokkal ismét kikászálódtak a folyóból.
Csemege jár a jól végzett munka után.
Annak ellenére, hogy az elefánt fontos szerepet tölt be az elterjedési területén élő emberek hit- és kulturális világában, nehéz az együttélés az emberrel. A gazdák nagyon nehezen viselik el, ha az elefántok megdézsmálják, vagy esetleg teljesen elpusztítják a termést; nemzetközi szervezetek arra próbálják megtanítani őket, hogy úgy kergesség el az elefántokat, hogy azoknak bajuk ne essen. Ám hiába, számuk csökken Laoszban is, az élőhely egyre kisebb a Mekong körüli erdőkben és füves területeken.
