dravuczpeter.hu

Alig vártam, hogy láthassam az Istenek városát, vagyis Teotihuacant, és benne a Nappiramist, a Holdpiramist és a Halottak útját. Így Mexikóvárosban gyorsan becsekkoltam az Izabella Királynő szállodába és siettem buszállomásra. Az Istenek Városa mintegy negyven kilométerre található a mexikói fővárostól. Kétezer évvel ezelőtt építette az olmék nép, akikről nemhogy a mai kor embere alig tud valamit, hanem amely népről a területen később létrejött civilizációk népei, így a toltékok, a maják és az aztékok is csak találgattak.

A szívemnek sok kedves város létezik a világban, de a Csendes-óceán partján fekvő, mexikói Acapulco kivételezett helyen van benne, Bangkok és Párizs áll még ilyen közel hozzám. Annak ellenére, hogy a világ legveszélyesebb városai közé tartozik, és oda kell figyelni, hogy mikor, merre megy az ember, valamint igen ajánlatos betartani a szabályokat, a határokat. De a város páratlan, a csodálatos, 12 kilométeres tengerparti sétányával, a La Costerával, az osztriga halászaival, a fehér homokos strandjaival, a szikláról ugró akrobatáival. Acapulco olyan, mint New York, csak egy van belőle.

Megesik olykor, hogy az embert a tenyerén hordozza a jószerencse és olyan pozitív élmény éri, amelyből egész életében táplálkozni fog. Így volt velem Mexikóban, az Asszonyok Szigetén. Megtörtént később, hogy kórházba kerültem, és ott, szenvedéseim közepette mivel vigasztaltam magam? Természetesen az Asszonyok Szigetének emlékeivel, a Karib-tenger-kékjével, a fehér homokkal, a homár lakomákkal, amelyekhez bőven fogyott a zöld mexikói chili, a kukoricasör és a tequila.

Jólesett leírni ezt a címet. „Az Ezüstváros kincse”. Akár egy Karl May-regény címe is lehetne. Ráadásul a világ ezüstbányászatának és kereskedelmének egykori központja, a mexikói Taxco történetében is vannak nemes lelkű indiánok, jó szándékú sápadt arcúak, gátlástalan kalandorok, gazdag ezüstbányák, kegyetlen kalózok. Sőt, Taxcónak mindezek mellett még arra is volt érkezése, hogy feltalálja a Margarita-koktélt. A városba külön busszal érkeztem, igaz, ez így nem teljesen pontos állítás.

Cancunban logisztikai megfontolásból a központi buszpályaudvartól kétpercnyire lévő apró hotelben szálltam meg. A szomszédos épületben zenés hely és kupleráj működött, Mexikóban rugalmasan vegyítik e két szórakozási formát. A közeli gyorsétteremben reggeli kávézásom közben teljesen szétütött mexikói fiatalok biztosítottak arról, hogy Cancun Latin-Amerika legjobb buli helye. Készséggel elhittem, a város ráadásul nagyon tetszett, a piacon mindennap chorizót, vagyis sült kolbászt ettem zöld chilivel. Cancun két, egymástól jól elkülöníthető részből áll, ennek jobb megértéséhez vissza kell menni több mint negyven évet az időben.

A dalt először egy mexikói távolsági buszon hallottam, Mexikóban bevett szokás, hogy zenészek szállnak fel a buszokra és pár megálló erejéig szórakoztatják az utasokat. A dalt sokáig kerestem, majd a káprázatosan kék Karib-tenger partján, Tulum városkája egyik vendéglőjében, a legnagyobb elképedésemre váratlanul rázendített a zenekar. Tulum azóta is az egyik kedvenc mexikói városom, a régi maja neve Zama, azaz Napkelte. A dal címe pedig: La Perfídia. Egy boleró, és miközben írok, ezt hallgatom. Leginkább a Los Panchos feldolgozásában szeretem. Tulum különlegessége, hogy a rendszerint a dzsungelekben épült maja városokkal ellentétben, a tengerparton található, az ötven kilométerre lévő Coba, hajdanvolt maja központ…