dravuczpeter.hu

Ha az ember megszeretné nézni az egyik legszebb kazah nemzeti parkot, a Burabay-t, akkor előbb a kazah fővárosból el kell jutni Shchuchinskba, ez körülbelül 240 kilométernyi távolság. Shchuchinsktól még húsz kilométer a park, az odajutást egyénileg kell megoldani. Ám ezen a környéken egy szót sem beszélnek angolul, így amikor leszálltam Shchuchinskban, kétségbeesett angol pár jött oda segítségért. Megoldottuk, a kazah taxisok oroszul elmondták a pénzügyi feltételeket, ezt lefordítottam angolra, majd vissza oroszra.

Megesik, hogy egy távoli országban az embert hirtelen tenyerén hordozza az élet és sokkal jobbat kap, mint amire számít. Ez történt velem Kazahsztánban. Olcsó, napi háromezer forintos szobát foglaltam a fővárosban, Asztanában, egy apartman házban. A ház újonnan épült, egyedüli vendég voltam a földszinten. Így jutott rám öt szoba, két fürdőszoba és egy óriási konyha. Kiderült, az árban még a reggeli és a vacsora is benne van. Amikor reggel felhúztam a redőnyt, szállásadóim azonnal jöttek és hozták az oroszos reggelit, amikor este hazatértem, érkezett a vacsora, többnyire sült hús, krumpli.

Kazahsztánban csak az első sztyeppés napomon közlekedtem menetrend szerinti autóbusszal, mert bámultam a lenyűgöző, végtelen pusztát és majd megőrültem, hogy csupán a busz ablakán keresztül tudok fotózni. Másnaptól kizárólag stoppal utaztam, ráadásul Kazahsztánban mindenki kicsit taxis, és a stoppolók beszállnak a benzinbe. Ám hiába próbáltam fizetni azt a keveset is, a magyar rokonnak, a madjarnak, a hunnak, a kipcsáknak, a rokon nomádnak nem engedték, vendégük voltam.