Dr. Drávucz Péter
Ez az oldal Drávucz Péter magyar újságíró személyes honlapja. A felnőtt úti életemet (a szocialista országokban töltött gyerekkori élmények után) 1990-ben kezdtem meg, egyéves párizsi tanulmányaimmal. 1994 óta jelennek meg külföldi és hazai úti riportjaim a magyar médiában, az ezeknek helyet adó napilapok, hetilapok, magazinok, folyóiratok, internetes portálok, turisztikai szaklapok számát felsorolni sem tudom. A dravuczpeter.hu mellett az alkotói szabadság miatt döntöttem, az itt megjelenő riportokat jókedvemből és mindenféle külső korlát nélkül írom. Bár igyekszem gazdag tartalmat, számos információt is nyújtani, a szépirodalmi igénnyel megírt úti riportok középpontjában szerény személyem van, és a bemutatott világot rajtam, az életemen, utazásaimon keresztül ismerheti meg az olvasó.
Egy kisfiú találkozása Mona Lisával
Legnagyobb örömömre a gyerek azt mondta, hogy nem csupán a Disneyland, az Eiffel-torony és ezek érdeklik, hanem a Louvre múzeuma is, és szeretné élőben látni a Mona Lisát. Azzal kapcsolatban ugyan voltak kétségeim, hogy a látogatók valóban az eredeti festményt látják, szerintem az eredetit a mélyen lent lévő páncélteremben őrzik.
Az európai Disneyland legjobb látványosságai
India: Mahatma Gandhi sírjánál
Többször leírtam már, milyen szerencsés dolognak tartom, hogy túlnyomórészt magam szervezem az utazásaimat. Turistacsoportokat 20-25 perc alatt végighajtanak egy-egy látványosságon. Már két órája ültem megrendülve Mahatma Gandhi síremlékénél Delhiben. És állandóan a Szent István Bazilika homlokzata vibrált a szemem előtt, rajta a felirat: Ego Sum Via Veritas Et Vita (Én vagyok az út, az igazság és élet).
Svédország: nyár az uppsalai egyetemen és Hovgårdenben
Milyen is a svéd nyár? Hát, imádnivaló. Este 11-kor még világos van. Sőt, Svédország negyedik legnagyobb városában, Uppsalában egyes júniusi napokon lényegében az egész éjjel világos. Ráadásul Uppsalából svéd fiatalok kerékpároznak a mintegy 12 kilométernyire lévő Hovgården ősi temetkezési halmaira, a körötte lévő parkokba és ott piknikeznek, nevetgélnek. Elhatároztam, ebbe a csapatba nekem is bele kell kerülnöm.
Írország, Moher-sziklák: szédítő mélység és madarak tízezrei
A helyi utazási iroda busza kora reggel indult Dublin belvárosából, s mivel én takarékossági okokból az ír főváros keleti szélén laktam, ezért hajnalban fel kellett kelni. Bármennyire is jól haladtam a gyaloglással, háromnegyed órába belekerült az út. De nem bántam, keresztül az alvó ír fővároson, elégedetten nézegettem a dublini utcákat, valamikor éjfél körül esett, a kövezet még nedves volt. Az indulási ponton a busz mellett egy asztalkán tea, kávé, sütemény, na, mondom, ilyen egy utazási iroda.
Montevideo: tangó, maté tea, gauchók és bélszín az uruguayi fővárosban (1. rész)
Az argentin fővárosból, Buenos Airesből kora reggel indult a hajó Uruguay fővárosába, Montevideóba, 213 kilométernyi távolságot kellett leküzdeni a La Plata folyón. Az üvegezett utastérben lévő egyik ülésen nézegettem a tájat, amikor is a mellettem ülő argentin lány sikeresen leöntötte magát kávéval. Szerencsére, az úti táskámban minden volt, így több csomag nedves zsebkendő is, adtam neki egyet. Örömmel köszönte meg és elment a mosdóba. Később javasolta, hogy igyunk egy maté teát a hajó büféjében.
Beduinok között az egyiptomi sivatagban
A beduin arab nyelven annyit jelent, hogy a puszta lakója. Ezt még a terepjáróban olvastam, indulás előtt. Egyes egyiptomi irodák ugyanis szerveznek a még törzsi formák közt élő nép ma már egyre kisebb csoportjaihoz úgynevezett látogató túrákat. Persze, az irodák és a beduinok is pénzt keresnek ezzel, de utóbbiaknak ennek köszönhetően nem, vagy csupán kisebb részben kell feladniuk ősi életmódjukat és nem szükséges valamelyik városban munkát vállalniuk.
Szeptember a Riviérán (6. rész): A francia lány, aki felszedett egy csavargót
Nizza világhírű tengerparti sétányán, a Promenade des Anglais egyik padján ültem. Mellettem a hátizsákom, benne egy háromliteres gallon teli vízzel, konzervek, hálózsák. Ragyogott a Côte d’Azur késő délutáni napja, az egyik nizzai élelmiszerboltban még egy üveg bort is loptam. Nem volt semmim, nem volt esélyem, nem volt reményem. Boldog voltam. Egy hosszú combú, magas lány folyamatosan figyelt a korláthoz támaszkodva. Nem tudtam mire vélni a dolgot. A lány egyszer csak odajött hozzám.
Koh Si Chang: egy kevéssé ismert boldog thai szigeten
Három hét után belefáradtam Bangkok és Pattaya nyüzsgő éjszakai életébe, nyugalomra vágytam. Leginkább olyan szigetre a Thai-öböl keleti részén, amelyet kevéssé ismernek a turisták, ám azért van minden: kis apartmanok, vendéglők, látnivalók, lehet bérelni kerékpárt, robogót, van masszázs. Koh Si Chang szigete ilyennek tűnt. A szárazföldről Si Racha kikötőjéből indultak a hajók a kis szigetre, a fedélzeten körbenéztem: én voltam az egyetlen nyugati. Akkor működhet a dolog, gondoltam. Nem mintha gondom lett volna a turistákkal, jómagam is az voltam, de azért az arány nem mindegy.
Gyerekkel Barcelonában (5. rész): hogyan nem jutottunk be a Sagrada Famíliába?
A Sagrada Família (Szent Család-templom) a világ egyik legjelentősebb és legszebb temploma, amikor 1992-ben a barcelonai olimpián jártam, teljesen lenyűgözött. Így egyértelmű volt, ha már itt vagyunk Barca-meccsen a katalán fővárosban, a gyereknek is megmutatom. Pedig nem egyszerű a bejutás, korlátozott a létszám, érdemes napokkal előbb online foglalni és a jegy sem olcsó mulatság. Mindenesetre foglaltam az interneten és érvényes jeggyel, a megadott időpontban meg is érkeztünk Antoni Gaudí mesterművéhez.