dravuczpeter.hu

Eleve nagy örömmel töltött el, hogy újra, immár másodízben megláthatom a kambodzsai fővárost, de amikor kimentem az olcsó, napi kétezer forintba kerülő, negyedik emeleti szobácska kicsiny erkélyére, a Phnom Penh legszebb épületeire, a Királyi Palotára és a Kambodzsai Nemzeti Múzeumra nyíló pazar kilátás kapcsán boldogan arra gondoltam, ilyen csak Ázsiában van, ennyi pénzért. Legalább félórát gyönyörködtem az épületek formáiban, színeiben, majd észbe kaptam, hogy dolgoznom kellene.

 A khmer birodalom Kambodzsában található egykori fővárosa, a hajdan egymilliós lakosú Angkor romjaiban is életre szóló élmény. Az egyik legszebb épülete számomra a Bajon-templom volt, amelynek köveiben 196 hatalmas arcszobrot faragtak. Hogy még teljesebb legyen az élmény, a Bajon-templomot először elefánthátról tekintettem meg.

Angkornak fénykorában egymillió lakosa volt, akkoriban Párizs és London ötven-ötvenezer lelket számlált. El lehet képzelni az arányokat. Kambodzsa fővárosából, Phnom Penből a menetrendszerinti buszjárattal érkeztem meg Angkorba. A kambodzsai hatóságok nagyon korrekten végezték a dolgukat: sorba állították a buszról leszálló turistákat és a várakozó riksásokat, és mindenki érkezési sorrendben kapta, illetve vehette fel a fuvart, szabott árért. Így minden turista eljutott a szállodájába, és minden riksásnak jutott munka.

December 31.-én érkeztem meg a kambodzsai tengerpartra, a szilveszteri mulatságairól is híres Sihanoukville-be. Január elsején már sok ismeretlen ember biztosított arról a tengerparti bárokban, hogy remek volt a szilveszteri buli. Ismerjük egymást? Hát persze, magyar vagy, Budapestről jöttél. Na, gondoltam, akkor tényleg megérte lejönni Phnom Penhből.

Kicsikém, nem akarok venni semmit, mondom a kambodzsai kislánynak Sihanoukville tengerpartján. Nem akarok vásárolni, mondom Angkor romjainál a másik kambodzsai gyereknek. Nem akarok venni semmit, mondom három kislánynak, akik kunyhójukban ülnek, valahol a kambodzsai vidék mélyén, ahová azért mentem, mert az érintetlen vidéket, a rizsföldeken dolgozó parasztokat, és a délkelet-ázsiai, jellegzetes őzfejű teheneket akartam fotózni.

A X. századi angkori birodalom fővárosa, Koh Ker feltárására indulunk kora reggel. Angkortól észak-keletre található, nyolcvan kilométernyire, három óra kell megtételéhez. Tudom, ez jóval kevesebb lenne - Magyarországon. Ám itt nincs végig aszfalt, negyven kilométer után már vöröslő földutakon döcög a terepjárónk. A hajdani khmer birodalom uralkodója, IV. Jayavarman - ki tudja mi okból, mindenki csupán találgat -, a X. század első felében Koh Ker-be helyezte át a birodalom székhelyét.