A Keleti-pályaudvarról hajnalban indult a Rákóczi-expressz, a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal képviseletvezetője, Soňa Jelínková már a jegyekkel várt bennünket a vonatnál, ketten voltunk magyar újságírók. Kassáig hamar eltelt az út, beszélgettünk magyarokról, szlovákokról, történelemről, politikáról, Soňa azon mondata tetszett legjobban, miszerint mi magyarok és szlovákok tulajdonképpen egy cipőben járunk. Ezt egyébként magam is éreztem végig az egész út alatt.
A vonat befutott a kassai pályaudvarra, itt már vártak bennünket és elautóztunk szálláshelyünkre. A Hotel Bristol tökéletes helyen volt, a belvárosban, mindenhez közel. Ha kiléptem az ajtón, pár méter után eljutattam a kassai dómot és a városi parkot összekötő utcáig, a dómhoz és a főtérhez balra kellett fordulni, a városi parkhoz jobbra. Utóbbi helyen rendezték a Košice Gurmán Fest elnevezésű, nagyszabású gasztronómiai rendezvényt, ami vendéglátóink szándékai szerint a study tour egyik központi eleme volt.
A Košice Gurmán Fest 2015-ben a hatodik alkalommal került megrendezésre, 57 kiállítóval, itt mutatják meg magukat minden évben a legjobb éttermek, szakácsok, borászatok, sörözők, ez a gasztronómia igazi ünnepe, kassai polgárok ezreinek részvételével és szavazni is lehet a legjobbnak tartott vendéglátóhelyre, ételekre. Sok új íz között természetesen megtalálhatóak az olyan klasszikus ételek, mint például a juhtúrós sztrapacska, amelyről nagyon igaz a mondás, miszerint reggelire remek, ebédre kitűnő, vacsorára pedig csodálatos.
Idén egyébként a fesztivál díszvendége az encsi Anyukám mondta étterem volt. Vendéglátóinktól kuponokat kaptunk, ezért lehetett ételt-italt vásárolni, két-három euróba került egy-egy adag étel.
A szlovák konyha kitűnő és sok az ismerős íz, az az igazság, hogy itt Közép-Európában sok átfedés van a cseh, a lengyel, a szlovák, a magyar, ukrán, osztrák, erdélyi ételek között.
Ráadásul nem csupán a fesztivál ízeit, hanem a kassai éttermeket sem lehetett megunni. Az első este a Restaurant Camelotban volt a vacsora, ez egy lovagi étterem és ennek megfelelően a kínálat erősnek mutatkozott grillezett húsokban.
A Rosto Steak House étteremben nevének megfelelően a steak, illetve a saláta volt kitűnő.
Kassa nyüzsgő, vibráló főtere, ahol hajnalig meg nem áll az élet, szintén nagyon tetszett, esténként az emberek babakocsikat tolnak, sétálgatnak, üldögélnek a kávézókban, sörözőkben, éjfélnél előbb soha nem keveredtem vissza a Hotel Bristolba. Az első nap vendéglátóink hőlégballonos városnézést szerveztek, kitartottam a legvégsőkig, ám amikor megláttam a picinyke kosarat, szembesültem azzal, hogy akinek tériszonya van, az ne vállalkozzon ilyen repülésre.
A második nap délelőttjén városnézés volt, különös tekintettel a gasztronómiai hagyományokra, majd megtekintettük a Kunsthallét. Kassa Európa Kulturális Fővárosa volt 2013-ban. A Műcsarnokot a régi fedett uszodában alakították ki, és a víz, mint elem megőrzésével különleges tér jött létre.
Az utolsó este elvittek bennünket az 500 négyzetméteren elterülő Nemzeti Borszalonba, ahol hat szlovák borrégió száz legjobb borából tízet kóstoltunk meg.
Másnap reggel elindultunk a Széles-tóhoz (Zemplínska Šírava), amely egy mesterséges tó, Szlovákia második legnagyobb felületű állóvize 1961–1965 között létesült. A Laborc árvízi víztöbbletét vezetik bele, az átlagos mélysége 3,5 méter, területe a vízmennyiségtől függően változik, hol több, hol kevesebb a 30 négyzetkilométernél.
A keleti részén madárrezervátum található, körülbelül száz, különböző madárfajtával, az északi részén vannak a kempingek, az egész tó körül egyébként közel háromtucatnyi különböző kategóriájú szálláshely, több mint kétezer ággyal várja a nyaralókat.
Mi a négycsillagos Hotel Glamourban szálltunk meg, a szobám kifogástalan volt, háromágyasat kaptam és az erkélyről nagyon szép kilátás nyílt a tóra. A hotelben akár céges csapatépítő tréningeket is meglehetett rendezni, de családoknak, pároknak is kitűnő lehetett a romantikus környezetével. Az ebéd kifogástalan volt, roston sült kacsa a megfelelő köretekkel, és hozzá kökénypálinka.
Délután az egy évvel korábban megnyitott Thermalpark Šírava medencéiben, szaunáiban múlattuk az időt. Este a vacsora az Europenzion Salasban, tatárcené pirohy-t, magyarul barátfülét ettünk.
Ezt követően kisbuszba szálltunk és elindultunk megnézni Oroszsebes, Ruská Bystrá XVIII. század húszas-harmincas éveiben épült görög-katolikus fatemplomát. A Szent Miklós-templom 2008-as évben a Kárpátok ívének további 7 fatemplomával együtt felkerült az UNESCO Világörökség Listájára. Fatemplomát a 18. század elején, az 1720-as és 1730-as évek során építették. Három részre tagolt, zsindelytetővel fedett ácsolt építmény.
Az utolsó utunk Kistoronyára (Mala Trna) egyik, számos díjjal elismert borászcsaládjához vezetett, akik a legújabb technológiákat és technikákat alkalmazzák a szőlőművelés közben és természetesen nem megfeledkezve a gazdag hagyományokról sem. A szlovák Tokajhoz hét falu 908 hektár, a Macik Winery pedig háromszor nyerte el Szlovákiában az év borászata, illetve ugyanennyi alkalommal az év bora díjat, a család négy generáció óta foglalkozik a szőlőműveléssel és borkészítéssel, de a paradicsomszószos, töltött káposztájuk is hasonló színvonalúnak mutatkozott.
Sőt, hozzáértésüket mi sem bizonyítja jobban, hogy délután csapatépítő tréninget szerveztek az újságíróknak, ahol saját cuvéét lehetett készíteni a család által termelt három féle borból, a furmintból, a hárslevelűből és a sárgamuskotályból. Az én cuvéem 40 százalék furmintból, 30 százalék hárslevelűből, 30 százalék sárga muskotályból ált, és a pincészet vezetője ezt találta a legjobbnak. Korábban írtam, Közép-Európában milyen átfedések vannak az ételek között, búcsúzóul a szlovák töltött káposzta, a holubky, azaz galambocska, amire paradicsomszószt is tesznek.
