Dél-Amerikában Bonaparte Napóleont hősként tisztelik, így van ez Uruguayban is. Maga az ok pedig roppant egyszerű, Napóleon csapatai lerohanták Spanyolországot, amely megroppantotta a spanyol gyarmatbirodalmat és elkezdődtek a függetlenségi harcok.
A spanyol alkirály 1810-ben menekült el az akkori Rio de La Plata alkirályságból, amelynek helyén akkor még Dél-Amerika Egyesült Tartományai néven született egy új ország, ide tartozott a mai Argentína, Uruguay, Paraguay, sőt Bolívia egy része is. (Bolívia ekkor még nem vette fel Simón Bolívar nevét, Felső-Perunak hívták.)
Argentína és Brazília önálló állammá vált, és mindkettő szemet vetett az uruguayi területre, 1821-ben Brazília meg is szállta és saját tartományaként kezelte, de 1825-ben augusztus 25-én Uruguay önálló állam lehetett, mert a függetlenség pártiak legyőzték a brazil erőket.
A charrúa indiánoknak nem sok örömük telhetett a függetlenségbe. A charrúák például a majákkal, aztékokkal, inkákkal ellentétben nem rendelkeztek óriási művészeti hagyományokkal, piramisokkal, elképesztő csillagászati és matematikai tudással.
Vadonban élő törzs volt, nomád életmódot folytattak, és a legtöbb tárgy, amely fennmaradt utánuk, leginkább a hadviseléssel van összefüggésben, nyilak, dárdák, kések. Az uruguayi politikai elitnek útjában voltak a charrúák, szükség volt a földjükre, és bár a fehérek már a XVI. századtól gyilkolták őket – akárcsak az amerikai földrész többi indiánját Alaszkától Tűzföldig -, a végső leszámolás 1830-31-ben történt meg, több etapban.
A népirtás csúcspontja 1831. április 11. volt Salsipuedesben, amikor Uruguay első elnöke, Fructuoso Rivera tábornok seregével rajtaütött a maradék indián csapatokon, minden felnőtt férfit lemészároltak, a nőket és a gyerekeket rabszolgának adták el.
Mintegy százezer jelenlegi uruguayi polgár mondhatja el magáról, hogy charrúa ősei voltak – akiket a fehér ősei gyilkoltak le.
Az utolsóknak számító négy charrúát, négy törzsfőnököt Franciaországba vitték, hogy ott kiállítsák őket. A négy indián közül az egyik főnök, Vaimaca maradványai visszakerültek Uruguayba, a tudósok megvizsgálták a maradványokat, DNS-vizsgálatokat végeztek, és ebből vonták le a következtetést, hogy a lakosság nagyon kis mértékben ugyan, ám megtalálható a charrúa főnök DNS-e.
A kiirtott indián törzs emlékét őrzi a Los Últimos Charrúas szoborkompozíció Montevideoban. A nemzeti focicsapat beceneve egyébként Los Charrúas.
