A régi jó Szíria, amíg tönkre nem tették. Ez jár a fejemben, miközben írom e sorokat. Szíria polgárosult, jó életszínvonallal, közbiztonsággal bíró ország volt.
A Krak de Chevaliers falai alá olyan völgyön keresztül érkeztem, ahol az ókori világ legnagyobb, többezres harci szekér ütközete zajlott le, ez volt a kádesi csata, Egyiptom és a Hettita Birodalom között időszámításunk előtt 1274-ben, azaz 3291 évvel ezelőtt.
Ez volt a világtörténelem legnagyobb harci szekér ütközete, 2000 darab kétszemélyes egyiptomi és 3000 darab háromszemélyes hettita harci kocsival, és természetesen gyalogosok tízezreivel mindkét fél részéről.
Az ütközet a leghíresebb fáraó, II. Ramszesz uralkodásának az elején zajlott, mindkét fél iszonyatos vérveszteségeket szenvedett, és utólag mindkét fél magának tulajdonította a győzelmet, a fennmaradt egyiptomi és a hettita feliratokból ez jól nyomon követhető. Elvileg a hettiták szekér- és létszámbéli fölényben voltak, de ezt nem tudták győzelemre váltani.
Még 15 évig gyürkőzött egymással a két birodalom, majd békét kötöttek. Ennek roppant egyszerű oka volt, a hettitákra új veszély leselkedett, a feltörekvő asszír birodalom.
A távolban feltűnt Krak des Chevaliers lenyűgöző erődítménye.
Ezen a hétszáz méter magas, grandiózus vulkáni kúpon mindig is álltak várak, a jelenlegi közvetlen erődjét a kurdok építették, 1031-ben. A keresztesek 1110-ben foglalták el, és felismerve hadászati előnyeit, intenzíven fejlesztették, ez is lett a Szentföld messze legerősebb, legnagyobb keresztes vára.
Egészen pontosan a johanniták kapták meg, amely lényegében a Máltai Lovagrendet jelenti. A lovagrendet ugyanis a hivatalos jogszabályi okiratokban Magyarországon Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályos Rend-nek (Supremus Ordo Militaris Hospitalis Sancti Ioannis Hierosolymitani Rhodius et Melitensis) nevezik, melyet hivatalosan Szuverén Máltai Lovagrendként rövidítenek.
A várat három méter vastag falak és vizesárok védték, őrtornyaival, ostromgépeivel bevehetetlen volt abban a korban, amikor még nem léteztek az ágyúk. Két mameluk szultán, köztük a nagy Szaladin is sikertelenül ostromolta a 12. században, de a vár tűzerejével szemben nem volt apelláta.
A hét őrtorony nyolc-tíz méter átmérőjű volt, a többszörös, egymás fölé emelkedő falsíkokról, a belső harcállásokból nagy veszteségeket lehetett okozni. A falsíkokat kör, vagy félkör alakú tornyok segítették, amelyek ellen nem sokat értek a hajítógépek.
A várban megoldott volt a vízellátás és olyan élelmiszerraktárakkal rendelkeztek, amelyeknek köszönhetően a védők akár öt évig is állták az ostromot és nem fenyegette őket a kiéheztetés veszélye, pedig ezer ló fért el a hatalmas kőistállókban, és ötezer ember a hatalmas építményben. Az erőd alatt sziklába vájt kamrákban tárolták az élelmiszerkészletet.
Magyar vonatkozása is van a várnak, a V. keresztes hadjárat (1217-21) során odalátogató II. András magyar király a szalacsi sólerakat jövedelmét ajánlotta fel az erőd megerősítésére és karbantartására. II. András mintegy száz ezüst márkányi összeget adományozott a védelmező csapatok finanszírozására, a kiadott adományozó oklevél szerint az adományt „örökkön-örökké”, minden év húsvétján kellett küldeni.
A belső udvarokban gótikus stílusban építkeztek a johanniták.
A várat a mamelukok csak csellel tudták elfoglalni 1271-ben, midőn a johannita lovagokkal elhitették, hogy hadi főnökük, Tripolisz őrgrófja a vár feladására utasította őket. Bár meglehet, a lovagok a szabad elvonulást kifizetődőbbnek találták a harcnál, hiszen ekkor már leáldozott a keresztes kornak a Szentföldön, Európában megszűntek a keresztes hadjáratokat kiváltó gazdasági és társadalmi okok.
Az elkövetkezendő évszázadokban a Krak des Chevaliers folyamatosan veszített jelentőségéből, megérkezett a tüzérség, az ágyúk, változott a haditechnika, a harcászat tudománya. Bár az is igaz, hogy az európai várépítészet sokat vett át a Közel-Keleten található katonai objektumok megoldásaiból, és különösen a Krak des Chevalier építészete gyakorolt nagy hatást európai, különösen angliai várakra.
Az erődöt Thomas Edward Lawrence, angol katona, régész, író és kalandor, a Brit Birodalom alezredese és Fejszál szíriai emír vezérkari főnöke, akit az 1916-18-as arab nemzeti felkelésben betöltött szerepe miatt Arábiai Lawrence néven ismernek, így írja le: „talán a legjobb állapotban konzervált és teljességével a legcsodálatraméltóbb vár a világon”.
Maga a vár 1932-ig lakott volt, a két világháború között a Szíriát mandátumterületként igazgató franciák restaurálták, ekkor kapta a mai nevét, Lovagok Erődje, vagyis Krak des Chevaliers.
2006-ban az erőd kulturális világörökség része lett.
Szorgalmasan fotóztam a gyönyörű várat. Majd eltettem a gépet és tovább indultam más szíriai látványosságok felé. A régi jó Szíriában ugyanis biztonsággal közlekedhetett az európai utazó is.
Nagyon vágytam már Damaszkuszt látni.