Egy hajdani – a történelem legnagyobb földrajzi kiterjedésű impériumának számító - birodalom fővárosában járunk. A Brit Birodalom nem is olyan régen bukott el (miként egykoron Róma és majdan az Amerikai Egyesült Államok), a meghódítottak egy része viszont Londonba jött. Látsz itt indiait és távol-keletit, fekete-afrikait vagy karib-tengerit…
Londonban mára teljesen megszokott, hogy a híres kínai negyedben, a Chinatown-ban megünneplik a kínai újévet, az utcákon karibi fesztivált csapnak. Persze, lángoló vörös üstökű skótokat, íreket is látni, és gyakran hallani orosz szót, utóbbi már egy újabb bevándorlási hullám következménye. És vannak itt angolok is – néha mintha ők lennének kisebbségben.
Királyi család nélkül nem megy
Majd újabb kérdés foglalkoztat a Trafalgar Squaren, Nelson admirális szobra alatt: - Lehet-e Londonról úti beszámolót írni a királyi család említése nélkül? Ugye, hogy nem? Mert napjainkban talán a Windsor a leghíresebb uralkodóház, és a Buckingham palota tornyán látom a szélben csattogó, felhúzott lobogón, „munkahelyén” van a házigazda, II. Erzsébet.
A palota csak augusztus elejétől szeptember végéig látogatható, így kívülről figyelem az őrségváltást, amely olyan, mint bárhol a világon, de turisták vagyunk, vagy mi a szösz! A királynő leggyakrabban használt lakhelye a fővárostól délnyugatra fekvő windsori kastély. A városkában található az Eton College, az angol uralkodó osztály középiskolás korú gyermekeinek elit, bentlakásos iskolája.
Károly walesi herceg és két fia nem messzire, a St. James’s Palotában lakik, Diána élete utolsó éveit a szintén a közelben lévő Kensington Palotában töltötte. Az ingatlanok csupán a családi vagyon töredékei, II. Erzsébet a világ egyik leggazdagabb asszonya, igaz, Európa legrégibb monarchiája sok bevételt is hoz az országnak.
Tower és a Szent Pál-székesegyház
Maradjunk még kicsit az épületeknél. Most a világ egyik leghíresebb hídja, a Tower Bridge felé megyek, a két darab, hatvanhat méteres tornyot nem lehet eltéveszteni. Értelemszerűen a közelben sötétlik félelmetes börtön, a Tower tömbje. Megmaradt, nem rombolták le, mint például a franciák a Bastille-t. Egykoron családtagjaikat zárták ide a királyi sarjak, jobb esetben, mert sok hercegi fő legördült a nyakról a vastag falak mögött.
Manapság az angol koronázási ékszereket és a világ egyik legnagyobb, az Afrika Csillaga névvel illetett gyémántját rejtik. Az uralkodók többsége – bárhogyan is végezte - közeli Westminster Apátságban nyugszik, ám ide temették az avoni hattyút, William Shakespeare-t is, aki nem születési előjogok, hanem a tehetség és szellem kegyeltjeként jutott ide.
Még egy épület, a Szent Pál székesegyház, melynek kupolája nagyobb, mint a római Szent Péter bazilikáé. Fent a magasban gyönyörű freskók és csodálatos panoráma fogadnak. Látszik a Temze partján a Parlament, amelyek ülései egész évben ingyenesen látogathatóak, és óratornya, a Big Ben, a város jelképe. Nevét a jó Sir Benjamin Hallról, egy nagyon régen élt munkaügyi miniszterről kapta – azaz, Burány Sándor előtt itt az igazi kihívás, talán egyszer róla is elneveznek egy óratornyot.
Nyüzsgés, móka, szórakozás
London mozgalmas, izgalmas város, a közhiedelemmel ellentétben sokat süt a nap – legjobb időszak május-június és a vénasszonyok nyara -, és mindenféle mókára, szórakozásra akad lehetőség. Ha van pénzed, mert az árak láttán a híres film címe jut az eszembe: „London megöl engem.” Európa legdrágább városáról beszélünk, azt mondják a hozzáértők, hogy stabil fontnak köszönhető mindez.
Azért pár sör belefér, London belvárosa a Trafalgar Square, a Leicester Square, a Soho – itt kezdte karrierjét a Beatles, a Rolling Stones és megannyi más angol banda a hatvanas években -, a Covent Garden: szem-szájnak ingere; továbbá éttermek, mozik, színházak. Aki pedig szereti a lepusztultabb környéket, az East Endet látogassa meg, a látványra nagyjából felkészülhet Guy Ritchie filmjeiből (A Ravasz, az Agy… vagy a Blöff).
Az angol pub-okat nem érdemes kihagyni, az eredeti kifejezés egyébként public house-t, azaz nyilvános házat jelent. E helyeken pár száz éve szerény mértékben lehetett ennivalóhoz jutni – azaz, kocsmák voltak – mára ez megváltozott, sőt, még bor is kapható, bár nem ajánlom senkinek. Ugyanakkor az étel, elsősorban a gyarmatokról átvett, honosított fűszerekkel elkészített húsok megvilágítják azon francia „bon mot” igazságtalanságát, miszerint „Angliában vannak a világ legjobb élelmiszerei, míg nem kerülnek a konyhába.”
Szendvicset majszoló hivatalnokok
Londonban, ha süt nap, a parkok megtelnek szendvicset majszoló hivatalnokokkal. Nem esznek sokat délben, mert – miként állították beszélgetés közben – akkor elfogja őket az álmosság, és nem tudnak dolgozni. A parkok, nos, azok olyanok, amilyenek parkok soha nem lesznek Magyarországon (hacsak nem siet a kertépítők segítségére a klímaváltozás). Száz éves sövénykerítések, valószerűtlenül zöld fű és „az a szép zöld gyep”, melyet évszázados rutinnal gondoznak. A londoni parkok a kocogók, a kerékpározók, a görkorcsolyások paradicsomai. A demokrácia ékköve a Hyde Park, ahol mindenki elmondhatja a véleményét – egy dolog tilos, a királynőt szidni.
Kultúrálódni is lehet a városban: több mint félezer művészeti galéria és közel kétszáz múzeum található. Elég csak annyit mondani: British Museum, az ókori – és még régebbi - emlékek leggazdagabb kollekciója látogatható a termekben. A National Gallery-ből csak egy festményt citálok ide: itt őrzik Van Gogh napraforgós képét. A brit fővárosban megtekinthető egy XVIII. században élt kedves svájci hölgy élete munkájának gyümölcse - Madame Tussaud-ról és panoptikumáról beszélek, ez világ legrégibb és legnagyobb viaszfigura-gyűjteménye. Amennyiben felülről akarnának letekinteni a nyolcmilliós metropolisra, szálljanak fel „London szemére”, vagyis a London Eye-ra, a Milleneumi Óriáskerékre, melyet – nevéből is kitűnik – a 2000-es ünnepségekre építettek.
A legfontosabb londoni tapasztalatot a végére hagytam: a baloldalas közlekedés miatt, ha át akarnak menni az utcán, először jobbra nézzenek!
Közlekedés és jó tanácsok
- Leggyorsabban metróval közlekedhetünk a városban, persze nagy élmény a piros emeletes busz tetején szemlélődni. London zónarendszerre van osztva. A turistáknak többnyire elég a belvárosba, azaz, az egyes és kettes zónába megvásárolni jegyeiket, a hatos zóna már az elővárosokra is vonatkozik.
- A buszoknak van kötelező és „szabadon választott” megállóhelyük is, elég inteni a sofőrnek, vagy ha fent vagyunk, csengetni.
- A falban lévő konnektorok zöme három bemenetelű. Adapter viszonylag olcsón kapható az elektromos szaküzletekben.
- Számos múzeumban zárás előtt – ez többnyire 18 óra – pár órával fél áron lehet belépőhöz jutni.
- Turista információ: a vasúti- és buszpályaudvarok mindegyikén van, de a fontosabb metróállomásokon is.