Éppen Marokkóba tartottam, de Gibraltárt is szerettem volna megnézni, rögtön a Szikla majompopulációjával kezdtem, hiszen Európában csak itt találhatóak szabadon élő berber makákók. Azt már nem lehet megállapítani, hogy őshonosak Gibraltáron, vagy betelepítették őket, de már a 7-8. századi mór iratok is említést tesznek róluk.
A XVIII. században egy német gróf betelepítette őket Hessenbe, a parasztok azonban nem örültek a majmoknak, mert azoknak fogalmuk sem volt a magántulajdonról, és többnyire mindent vittek, amit értek.
Összességében azonban pompásan elvoltak, az alkalmazkodóképességük kitűnő, például az Atlasz-hegységben egészen magasan is megélnek, megtalálhatóak. Ám húsz év németországi üdülés után, az egyiket megharapta egy veszett kutya. Az összes majmot le kellett lőni, emléküket tábla őrzi Hessenben.
Gibraltáron viszont az 1940-es évekre vészesen lecsökkent a számuk, ezért Winston Churchill személyesen rendelte el a berber makákók betelepítését, mert egy mondás szerint Gibraltár felett addig tart a brit uralom, míg ott majmok élnek. Ezt a mondást természetesen félre is lehet érteni, de a lakosság az elmúlt évtizedekben egyértelműen brit-párti volt.
A majmok egyébként Marokkóból és Algériából érkeztek, ezeket DNS-vizsgálatok bizonyítják.
Szigorúan tilos őket etetni, ezért természetvédelmi bírságot szabhatnak ki a turistákra, bár az ezen a képen látható majom a körtéjét biztos valamelyik látogatótól kapta.
A majmok imádnak a buszokon ugrálni, csimpaszkodni, ugyanakkor érdemes biztos távolságot tartani tőlük, mert a komfortzónájuk megsértése esetén azonnal agresszívvé válnak.
Egyébként egymást sem kímélik, óriási harcokat vívnak.
Sőt, egy részüket pár éve deportálni kellett egy skóciai szafari parkba. Néhány majom ugyanis nem elégedett meg a több mint négyszáz méter magas Sziklával, hanem lejárt kukákat fosztogatni, borogatni. A hatóságok GPS-jeladót szereltek a majmokra, és mintegy harminc huligánt átköltöztettek Skóciába.
Láttam hát a Szikla híres majmait, következhetett maga Gibraltár. Vártak még érdekes dolgok, például az összesen 6,5 négyzetkilométernyi koronagyarmat kicsinysége miatt a közúti forgalomnak szintbeli kereszteződése van a repülőtér kifutópályájával, és ha fel- és leszállnak a gépek, akkor sorompó, és az autóknak várniuk kell. Erre is kíváncsi voltam, erről is beszámolok majd fotókkal.