Lapály, summázza abaúji származású feleségem, amikor autózunk, vagy kerékpározunk a vidéken, az ő szeme szívesebben legel Cserehát dombjain, a Zempléni-hegyeken. Lapály, mondja froclizásból, és hogy újra lelkendezhessek neki a szabadságérzésről, amely a végtelen földeken fogja el az embert, amikor kilométerekről látja már a Tisza vagy a Zagyva keskeny erdősávját, a templomok harangtornyait. Itt nincs fény- és zajszennyezés, s pár kilométer kerékpározás, autózás árán a nagyvárosból ideérkező turista hamar rádöbbenhet, hitte ugyan, de az igazság az, hogy évek óta nem is látott igazi csillagos eget.
Igen keletről érkezők
A jászok története szerencsés módon a büszkeség, az öntudat, a hazaszeretet krónikája. Őseik, az iráni eredetű törzsek valamikor a hunok elől menekültek a végtelen orosz sztyeppékre, majd a kunokkal együtt innen is tovább kellett állniuk, kergették őket a mongol hordák, jobb volt továbbállni. A beilleszkedés viszont nem ment könnyen, a már letelepedett földművelők egyre ferdébb szemmel nézték a vetéseiken kerekre hízott kun és jász jószágokat. Kötöny kun királyt meg is ölik egy csetepatéban, ezért az összefogás elveszett éppen a muhi csata előtt. Majd IV. Béla, a második honalapító felülemelkedik a sérelmeken, igényt tart a pásztornépek szolgálatára, jászokat a Zagyva, kunokat a Tisza mellé telepíti le.
Pár emberöltő után már szántanak-vetnek, bár olykor a határban lobogó tábortüzek mellett még pogány rituálék zajlanak, de hamarosan magyarabbak lesznek a magyarnál, mélyen hívő katolikusokká, a királyok leghűségesebb szolgájává válnak. A nyelvüket egyébként Mátyás koráig megőrzik.
Amikor a törököt végre-valahára kiűzik, Lipót császár a Jászságot elzálogosítja a Német Lovagrendnek, ekkor természetesen a magyar történelem egyik legnagyszerűbb személyisége, II. Rákóczi Ferenc mellé állnak. (Rákóczi a vesztes romhányi csata után, Jászkiséren, a mai napig az egyetlen református jász településen ütötte fel táborát 1710-ben.)
A jász redemptió
Következő történelmi állomás, a jász települések mai napig elevenen élő büszkesége, az úgynevezett redemptió (megváltás, megvásárlás), 1745-ben 550 ezer rhénus forintért megváltják elzálogosított birtokaikat Mária Teréziától, a Német Lovagrend megy a levesbe, és visszakapják a IV. Bélától elnyert kiváltságaikat.
Ezzel a hűséggel szolgálják az első-, majd a második világháborúban az országot, minden falu főterén ott vannak az emlékművek, amelyeken szomorú szívvel olvashatjuk a hosszú-hosszú sorokban feltüntetett hősi halottak nevét. A XX. században, különösen annak első felében, a Jászságban gazdag parasztfalvak virágoztak, szorgalmas gazdák művelték a gazdag, zsíros, fekete földeket. Később a termelőszövetkezetek is sikeresek voltak, a felkészült és lelkiismeretes agronómusok pedig olyan új növényeket hoztak be a hetvenes évektől, mint például a hagyma, amely mára az egyik meghatározó exportcikké nőtte ki magát.
A nyolcvanas években megtörtént – a mai napig mosolygok rajta, hogy talán mégsem vagyunk olyan elveszett népek -, hogy amikor Makón az aszály miatt nagy gáz volt a világhírű terméssel, akkor bizony a jászsági hagyma egy huszáros vágással makóivá lett átkeresztelve. Megindultak a teherautók Makó, majd külföld felé, de azt hiszem, nem jártak rosszul lengyel és német barátaink, és ami a legfontosabb, a csongrádiak és a jászságiak sem.
Kicsit kiesve a vérkeringésből
A Jászság egyik nagy gondja, hogy kicsit kiesik a gazdasági vérkeringésből. (Tizennyolc települést számolnak ide, igaz, még Fejér megyében is akadnak a kirajzott jászok által alapított települések.) Elsősorban infrastrukturális fejlesztésekre volna szüksége, északi része, Jászberény, Jászfényszaru, Jászárokszállás még csak-csak megérzi az M3-as áldásos hatását, nem véletlenül, a Lehel Hűtőgépgyárat az Electrolux vette meg.
Jászberény – bájos, harmincezer lelkes város – a Jászság fővárosa, gazdasági, kulturális, közigazgatási központja, és nemzetközi hírű a Csángó Fesztiválja, a Nyár- és Vigadalmi Napok, az Európai Kisebbségek Folklórfesztiválja, a Nemzetközi mézvásár, a Népi ételek főzőversenye. Jászfényszarut pedig a médiában a Samsung-gyár miatt nemes egyszerűséggel tévéfalunak nevezik. A déli rész azonban szegényebb, kimaradt a vérkeringésből.
Világtalálkozók és más rendezvények
A tizennyolc település 2004-ben egy fontos dokumentumot írt alá, a Jászsági Többcélú Társulás alapító okiratát, amely nyilván arra hivatott, hogy segítsen a képviselőtestületeknek, a gazdálkodó és civil szervezeteknek a fejlődési lehetőségek megtalálásában.
Ilyen lehet például a rendezvényturizmus. Jászberény rendezvényeiről fentebb szóltunk, de igen vendégcsalogató az 1995-től minden évben más településen megrendezésre kerülő Jász Világtalálkozó. Az időpont magyarázata, akkor volt a híres, 1745-ös redemptió kétszázötvenedik évfordulója. A vendégek, akik főként elszármazott jászok, a világ minden tájáról érkeznek, nem csupán Európából, hanem az Egyesült Államokból, Dél-Amerikából. Maga a rendezvény látványos és jó móka, ökörsütéssel, a bevonuló jász és kun (utóbbiakkal is mindig itt vannak) települések küldötteivel, lovas bandériumokkal, népviseletbe öltözött emberekkel, tárogatózenével, huszárokkal, majorettekkel, prímásversennyel, jászkapitány választással…
A jászok ugyanis katonailag szervezett társadalomban éltek, a főnök a jászkapitány volt. A XXI. század kapitányai megválasztásukat követően isznak egy korty bort Lehel kürtjének másolatából – az eredeti a jászberényi múzeumban található -, majd el- és visszavágtatnak a huszárokkal, és másnap elkezdik a komoly lobbizást, közösen a jászsági polgármesterekkel. Elsősorban befektetőket keresnek, vidékfejlesztési pályázati lehetőségeket, legyen szó akár csatornázásról, vagy kábeltelevízióról. Jászladányon minden évben Hagymanap van, Hagymakirály-választással, a címet a legsikeresebb termelő, kereskedő nyeri, de rendeznek a régióban szántóversenyeket, gazdanapokat.
Vizek, halak, vadak
A Jászság további kincse a termálvíz, Jásszentandráson, Jászapátin – ez a második legjelentősebb jász település – Jászberényben, Jászárokszálláson, Jászboldogházán termálfürdő található hosszú évek óta, és a német, holland turisták már a múlt rendszerben felfedezték, micsoda nagyszerű érzés az otthoni árak töredékéért heteken keresztül enni, inni, fürödni, kempingezni, horgászni, kerékpározni, netán vadászni.
A fürdők tiszták, gondozottak, a szerző kedvence jelenleg Jászapátin található, ahol a vízellátást 805 méter mély kút 45°C-os vize biztosítja, és a mellette lévő kempingekben, sportpályákon a mai napig gyakran hallani külföldi szót. A Jászság ivóvize is termálvíz, ez sokkal lágyabb, finomabb például a budapesti „kemény” víznél, nyáron pedig az ember sokhelyütt egyszerűen megengedi a kerti csapot, és lemossa magát a meleg vízben.
A fürdésen túl mód van horgászásra is, remek halastavak lelhetőek Jászkiséren, Jászdósán, Jászteleken, itt folyik a Tarna, a Millér, a Zagyva, a Jászsági-főcsatorna élővilága is gazdag, és Jászladányról például kellemes húsz kilométeres kerékpárút csupán a Tisza egyik legszebb magyarországi szakasza, Tiszasüly és Tiszaroff környéke. Ha valaki erdőben akar kirándulni, menjen Jászalsószentgyörgyre a Vadas-parkba, a Zagyva-gátjain remekül lehet kerékpározni, ráadásul a faluban megtekinthető egy pompás vízimalom.
A környéket egyébként már a nyolcvanas évektől járták olasz, francia német vadászok, emlékszem a nagy vacsorákra a vadászházakban, bár a fácánoknak és a nyulaknak értelemszerűen más emlékeik lehettek ezen borús napokról, és bizonyára őszinte szívvel gyűlölték a melegben és világosban mulatozó „véres kezűeket.”
Gazdag kulturális örökség és vendégházak
Amit nagyon szeretettem mindig is a Jászságban, a gazdag kulturális örökség, ami a megyei kistérségei közül a vezető helyre teszi. Sehol az országban nem tudok olyan régiót, ahol ennyi szép XVIII. századi barokk, illetve neogótikus templom lenne, a kedvencem a jászladányi, még ha a neogótikus, így későbbi jásszentandrásiban Aba-Novák Vilmos freskók is láthatóak.
De keveset tudnak az országban az Alattyánon fellelhető, párját ritkító avar-kori temetőről, vagy a jánoshidai, azAlföld legértékesebbnek mondott román kori templomáról. Miként nem elegen ismerik Rácz Aladár Kossuth-díjas, jászapáti születésű cimbalomművész nevét. „Csak” Igor Sztravinszkij nevezte a cimbalom Liszt Ferencének, és hangversenyezett vele, illetve Yehudi Menuhin egyenes a már akkor nagybeteg művész meglátogatása okán érkezett Magyarországra.
Valamikor a jászsági falvakat hatalmas tanyarendszer ölelte körül, ezek nagy része megszűnt, az emberek beköltöztek a „városba”, ám az utóbbi időkben megfordult az irány. Egyre látnak itt is fantáziát a falusi turizmusban, miként jó stratégiával szép jövő elébe nézhet az egészség- és ökoturizmus.
És mi várja itt a városi embert? Jó víz, jó levegő, csillagos ég, végtelen terek, szabadság, ringó búza- és napraforgótáblák, gondozott öntözőcsatornák, nyári hajnalokon harmatos bundájukat szárítgató, gondterhelten fülelő nyulak….