Első törökországi utamon, egyetlen terv tervezett programot nem sikerült valóra váltani, ez Pamukkale volt, ahol évezredek során a gyógyvíz alakította ki, formálta az egyedülálló fehér mészkőteraszokat.
Helyi irodával szerveztem, ám a megbeszélt hajnali időpontban nem jött a mikrobusz. Telefonálás, sűrű bocsánatkérések és aztán javaslat, a reggeli irodanyitásra menjek oda, minden félreértést tisztázunk.
Amint odaértem, látom, hogy a tulajdonos hangosan szid egy bűnbánó képet vágó, az álmosságtól még mindig hunyorgó köpcös kis törököt. Egyszerűen elaludt. Már nem volt értelme elindulni, a pénzt visszaadták, a köpcös kis török még meg akart hívni egy teára, de köszöntem, azzal már nem vagyok kisegítve.
Hogy javítsak a hangulatomon, aznap elmentem a közeli delfináriumba, ahol delfinek karikákon keresztül ugráltak, és meg is lehetett őket simogatni.
Pár évvel később persze eljutottam Pamukkaléba, a „gyapotvárba”.
A legendák szerint hajdanán óriások szárították ezen a környéken a gyapotjukat, törökül a gyapot pamuk, a kale pedig várat jelent.
Pamukkale Törökország délnyugati részén található, és a világhírt a teraszos, hófehér mészkőmedencéi hozták el számára, több mint kétmillió ember keresi fel évente. És természetesen a világörökség része.
A hófehér mészkőmedencéket a földfelszín alól feltörő, kalcium-hidrogénkarbonátban és szén-dioxidban gazdag, körülbelül 35 Celsius-fokos forrásvíz hozta létre.
Az egymásra épülő tavacskákon keresztül lefolyó gyógyvízből kicsapódó kalcium-karbonát már nagyon rosszul oldódik, és folyamatosan növeli a só rétegeit, építi a teraszok falait.
Ettől az egész hegyoldal olyanná válik, mint a behavazott hegy, amely oldalán csipkézett falú só-teraszok sorakoznak.
Pamukkale vizének gyógyhatása van, már az ókorban is jártak ide gyógyulni, már akkor is tudták, hogy hatásos szívpanaszok, gyomorbántalmak, veseproblémák, szembetegségek kezelésére, jó a reumára, a bőrbetegségek gyógyítására.
Az 1970-es évektől az úgynevezett modern gyógyturizmus is felfedezte Pamukkalét, szállodák sokasága épült.
A medencékbe csak mezítláb lehet bemenni, nehogy a kálcium-karbonát lerakódások megsérüljenek, aztán ki tudja, egyszer már így sem.
Ugyanis a szakértők szerint kezdenek elapadni a hőforrások, amelyet a hófehér medencék falainak egyre erősebb elszíneződése bizonyít.
Ezért kijelölt útvonalak vannak, illetve csakis a kijelölt medencékben lehet fürdeni.
A fehér medencék többnyire hétágra tűz a nap, így nagyon meleg tud lenni. Jómagam is csak ideig bírtam, valamennyit fürödtem, de elsősorban a fotók elkészítése kötötte le energiáimat. Alig vártam, hogy belevethessem magam a Szent Város ókori fürdőjébe.
Miről is van szó pontosan?
A legenda szerint II. Euménosz pergamoni király lánya váratlanul megbetegedett, az orvosok nem tudtak rajta segíteni, és ekkor az egyikük azt tanácsolta, Pamukkale gyógyító erejű forrásaihoz vitesse a lányt, ott fürödjön és igyon.
A lány meggyógyult, a boldog király várost emeltetett Pamukkale mellett, amelynek a neve Hieropolisz, azaz Szent Város lett.
De Hieropoliszról, és a török csavargások újabb fejezetéről a későbbiekben számolok be, ugyanis ott is olyan gazdag a fotóanyag, hogy nem férne el egy posztban.
Egyébként este, visszatérvén a szállodában, a helyi utazási iroda előtt ismét találkoztam a köpcös kis törökkel. Barátságosan integetett, bár már álmosnak tűnt. Bíztam benne, holnap hajnalban sikerült felébrednie és mások nem járnak úgy, mint én. Engem már nem érintett a holnapi dolog, pár órán belül indult a repülőgép Budapestre.