vasárnap, 12 február 2012 23:03

Mexikó – acapulcói osztrigahalászok között

Írta:

Már tudják az acapulcói osztrigahalászok, ki vagyok, messziről megismernek. Itt van az osztrigáért rajongó gringó, aki alig várja, hogy délután három-négy óra körül visszatérjenek a tengerről a friss zsákmánnyal. Baktatok a tengerpartra, lefelé a nyálkás lépcsőkön, valamily asszony nyújtja a kagylóval teli tálat, csilit tesz melléjük, valamelyik férfi mexikói búzasört nyit. Hallgatom a varázslatos Csendes-óceánt, hörpintgetem az osztrigát. Acapulco a világ egyik legjobb helye.

Acapulco Ciudad Juárez után a második legveszélyesebb mexikói város. A mexikói helyzetet nagyjából mindenki ismeri, a mexikói állam a felbomlás jeleit mutatja évek óta, anarchia, káosz, drogbandák, korrupt államigazgatás, katonaság, rendőrség, nem tudni ki, milyen szerepet vállal a drogkereskedelemben, melyik oldalon áll.

A terület Sinaloa és Zeta drogkartellek „érdekeltsége” (az erőviszonyok folyamatosan változnak); sok elborzasztó, újságokból, bűnügyi tudósításokból kiollózott dolgot lehetne leírni róluk, de minek? Ebben a körben nincs saját kútfő, én bizony nem kötöttem velük közelebbi ismeretséget, és nem is érdekelt a társaságuk, egy magyar újságíró annyit számított volna nekik, mint egy közép-amerikai macskanyérc, vagy pókmajom.

Aki itt látta, visszavágyik

Ez a „gyilkos” város a világ egyik legjobb helye. Olyan, mint Párizs, olyan, mint Bangkok, aki egyszer tiszteletét tette itt, mindig visszavágyik. Pedig túl van a fénykorán, az ötvenes-hatvanas években még az észak-amerikaiak első számú üdülőhelye volt, idejárt Elvis Presley, Frank Sinatra, itt töltötte nászútját John F. Kennedy és felesége. (A hetvenes években kezdték el a Yucatán-félszigeten fejleszteni Cancúnt és környékét, azóta ide tevődött át a súlypont, évi négymillió turistával.)

A (relatív) mélypontra 2007-re jutottak el, amikor egy szálloda halljában zárta le két rivális banda filozófiai nézeteltérését, két, a tűzvonalba bekerült kanadai turista halt meg. Ekkor Felipe Calderón elnök hétezer katonát vezényelt a városba, valamelyest javult a helyzet, de miként a híradásokból, vagy akár e cikk tárgyát képező listából kiderül, mindez átmeneti volt.

La Costera

A város egy hatalmas öböl partjain nyúlik el tíz-tizenkét kilométer hosszan, és a hatsávos autóút mellett fekvő tengerparti sétányon (La Costera) sohasem áll meg az élet. Itt minden van, ami csak elképzelhető: elegáns szállodák, gazdagok társasházai, bevásárlóközpontok, üzletek, kisboltok, bárok, diszkók, éjjel-nappalik, parkok, utcai árusok, szegényebb részek, olcsó panziók, büfék, halásztelepek. (A gettó, a bűnbarlangok a szárazföld belsőbb részein vannak.) A tengerpart homokja kitűnő, a hullámok mérete pedig optimális, ezrek élvezik délutánonként a víz erejét.

Kivégzések oda-vissza

Már elutazásom után, az AeroMexico egy belföldi járatán. Mexikóváros és Cancún között olvastam, hogy háromszáz méterre az osztrigás helytől, a La Costerán három autó közrezárt egy rendőrségi autót, és két, magas rangú rendőrtisztet szabályosan kivégeztek. Majd pár nap múlva ismét olvastam a mexikói lapokban, a rendőrség visszavágott, és egy mellékutcában két bandafőnököt hasonlóan elbánásban részesítettek.

Megjelent: 2975 alkalommal